Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-353
J50 3W• országos ülés 1894. június 15-én, pénteten. világ minden piaezán árcsökkenést szenved. Ha a képviselő úr kívánságát teljesítettük volna és nem szüntettük volna meg az ezüstpénz szabad veretesét, annak természetes következménye az lett volna, hogy az egész világ "ezüstje i 'e özönlött volna, s ezt összes pénz és hitelüg) ünk, valutánk rendezése drágán fizette volna meg. Ha a t. képviselő úr e csekély czélzáshan megtalálja ama fontos érdekeket, a melyek, meggyőződésem szerint, igazolják az ezüst szabad veretesének letiltását, akkor elértem czélomat, ha nem, akkor, fájdalom, oly tüzetes fejtegetésbe kellene bocsátkoznom, a mit most tennem nem szabad.« (Az elnöki széket Perczel Dezső alelnök foglalja el.) T. képviselőház! A mint méltóztattak hallani, a t. előadó úr, még pedig szerintem is nagyon helyesen, mindenekelőtt jónak látta kinyilatkoztatni, hogy ó' az előadói székén bizozonyos kérdéseket illetőleg korlátozva van. Részemről csak nagyon örvendek, hogy ebben a kérdésben egy bizonyos téren nézeteim rz előadó úréival találkozhattak. (Halljuk! Halljuk !) Mert őszintén mondva, magara is gondoltam esetleg a t. előadó úrnak ezen korlátolt helyzetére, mert valóban nem kis feladat lehetne az, hogy valaki a XIX. század utolsó tizedében Európa kellő közepén, a magyar parlament előadói székéből, még arra is vállalkozzék, hogy az én általam kimutatott számtani igazságokon nyugvó károsodásokat megezáfolni igyekezzék, már csak azért is, mert az igen t. előadó úrnak esetleges pillanatnyi diadala után én azzal is előállhatnék, hogy megkérjem a házat, hogy engedje meg nekem ezen károsodásnak kézzelfoghatólag leendő beigazolását. Nem kellene ehhez egyéb, minthogy elbeszéljem a t. ház előtt, hogy ha én, mint kereskedő, pl. egy kocsi búzát eladok külföldi piaczon, pl. Svájczban, ezer aranyforintért, ha én ezen ezer aranyforinttal, a helyett, hogy a reláczióban megállapított bankóérték szerint 1190 frt bankót vásárolnék, ha én e helyett azonban 17 31 /57 kilogramm ezüstöt vennék, a mennyit, ha a reláczió alkalmával ezüstérték szerint vásárolhattam volna és ha az ezüstverés be nem volna tiltva és ezüstforintosokat verhetnék, ezen esetben az egy kocsi búzáért 1578 frt és 96 krt, tehát 388 forinttal minden kétségen kivííl többet kapnék a búzámért, mint a mennyit úgy bankóban kapok. Azt sem vonhatja senki kétségbe, hogy én, mint magyar gazda, ugyanazon módon könnyebben fizethetném ki tartozásomat. Hogy ezt megvilágítsam, bátor leszek még egy példát felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha nekem — tegyük — 1588 frt ezüstben felvett kölcsön-tartozásom volt, ennek fedezése're nem kelletet több, mint egy kocsi búza eladása, azon esetben, ha az ezüst veretése be nem tiltatott volna. Miután azonban betiltatott és a bankó értéke hitelezőink javára felemeltetett, azon helyzetae jöttünk, hogy ezen tartozásom kiegyenlítésére mintegy 30—40 mátermáz^ával több búzát kellene eladnom. Mindezekből folyólag, azt hiszem, világos, (Élénk derültség jobb felöl.) hogy az ezüstveretés betiltása és a bankóérték fel emelése egyenesen csak a tőke érdekében jött létre. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mindezekből világosan látható, t. ház, hogy sokkal könynyebb az előadó úrnak az előadói székből elemi leczkéket ígérni, mint állításaimnak ezáfolatába bocsátkozni. De sőt azt is beismerem, — mert ezt az előadó úr és a kormány részéről is nehéz helyzetnek tartom, — hogy nem lenne kiC8inylendő feladat, hogy most egyszerre pénzügyi kormányunk előálljon és nagy töredelmesen beismerje, hogy ők bizony a valutarendezésnél kissé elszámították magukat, és hogy a tokét tényleg kezelő emberek mégis jobban értenek a pénzdolgokhoz, mint a mi, különben nagyon tiszteletreméltó pénzügyi kormányunk. Mikor én a t. előadó úrnak általam is méltányolt és korlátolt helyzetét készséggel beismerem, csak arra kérem, hogy legyen szíves ő is hasonló jó indulattal elismerni, hogy az én helyzetem az övénél is nehezebb. Én nem vagyok nagyhírű pénzügyi kapaezitás, sem a hátam mégett nem áll a világot dirigáló pénz és a kormány összesített hatalma. Manapság azt látjuk, hogy mig egyes nagy kereskedelmi vállalatok lapokat vásárolnak meg oly czélból, hogy a közvéleményt saját tetszésük szerint irányítsák, igen természetes, hogy a közvélemény támogatására sem számíthatok. Ép azért be kell nekem ismernem, hogy ezen velem szemben álló hatalom akkor tiporhat össze, mikor neki tetszik, ép azon nép gúnykaczaja között, a melynek érdekében én most felszólalok. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kölcsönös helyzet ezen szemléltetése után engedje meg a t. ház, hogy tovább mehessek. A t. előadó úr más használhatóbb argumentumok hiányában számtani igazságokon alapuló állításaim közül az egyiket, az ezüst szabad kiveretesének megszüntetését azzal kezdte védelmezni, hogy ők csak azután szüntették be az ezüst szabad kiveretését miután Európa összes államai már beszüntették volt azt. Hogy a tőkegazdag államok érdeke a tőkeszegény államok érdekétől merőben eltérő, épúgy, mint a hitelező érdeke az adósétól, azt, úgy hiszem, mindenki tudja. Minden józan eszű és nagykorú embernek tudnia kell már annyit, hogy a hitelező érdekében egyenesen az áll, hogy az általa gyümölesözés végett elhelyezett tőke a lehető legnagyobb jövedelmet hajtsa.
