Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-352
140 352, 0M*&gos llés 1894. június H-én, csütörtökön. fizetések fölvétele az egész vonalon lehetővé nem tétetik, államjegyeink bevonása arany ellenében megengedhet]en lett volna: az aranynak egy központi mederbe való terelése már azon szempontból is helyeselhető, mert ez által a monarchia bankja annyira erősbödni fog, hogy a külföldi hasonszertt hatalmas intézetek mellett a legelső világbankok sorába fog lépni. Nem kell bővebben fejtegetnem, t. ház, mily fontossággal bír pénzforgalmunkra az, ha az ország bankja saját belső erejénél fogva, úgy az ország hitelének legfőbb forrásává, mint nemzetközi forgalmának hatalmas támaszává válik. Erre pedig nemcsak saját tőke erejénél fogva kell, hogy képes legyen, hanem aranykincse nagyságának következtében is. Minél nagyobb lesz az aranykincs, annál inkább el fognak ismertetni az általa kibocsátott bankjegyek annak, a minőnek lenniük kellene, t. i. az aranynak minden körülmények közt feltétlenül beváltható helyettesítőinek. E tekintetben igaz, hogy viszonyaink oly kedvezően alakultak, hogy a legjobb reményekkel nézhetünk a jövő elé. Ha az államjegyek beváltására szükséglendő összes aranymennyiség az osztrák magyar bankban lesz konczentrálva, akkor az, egészen eltekintve a bankadósságnak aranyban vagy nem aranyban való fedezésétől, körülbelül 800 millió frank arany kincs felett fogna rendelkezni, mely jelentékenyebb, mint a milyennel a német birodalmi bank bír, — ámbár ennek számadatai tisztán nem ismeretesek, — és mindenesetre oly jelentékeny mennyiség, mint a milyennel a büszke angol bank bír; a franczia bank, az igaz Í700 millió franknál több arany kincset tart pinczéiben. Persze abban a szituáczióban, a melyben az osztrák-magyar bank jelenleg van, nem maradhat, ha vele a bankszabadalom meghoszszabbítása iránt egyáltalán megállapodásra jutunk. Az osztrák-magyar bank részvény- és tartaléktőkéje, mindent összevéve, 122 x /2 millióra tehető, a melyből 77 milliót, vagyis tőkéjének körülbelől kétharmadát abszorbeálja azon adósság, a melyről már volt szerencsém beszédem folyamán megemlékezni, úgy, hogy tulajdonképen garanczia tőkéje 45 x /2 millió frtra rúg, azaz kevesebbre, mint a mennyivel pl. a bécsi nagy hitelintézetek rendelkeznek. De fokozódik az arány kedvezőtlen volta az által, hogy az osztrák-magyar bank egyszersmind monarchiánk legnagyobb jelzálogintézete, és hogy körülbelül 126 millió fit záloglevele van forgalomban. Már most, tekintve azon körülményt, hogy ez utóbbi üzletág leköti a részvénytőkének egy bizonyos részét, akkor a bank tulajdonképeni rendeltetésére aránylag nagyon csekély tőkeösszeg marad fenn. Az igaz, hogy a külföldi nagy bankok sem rendelkeznek sokkal jelentékenyebb mobilis eszközök felett, de a külföldi példák alkalmazása a mi viszonyainkra nem helyeselhető és én azt tartom, hogy azon viszonyoknál fogva, melyek nálunk a nemzetközi mérleg és a külföldi adósságok tekintetében fennállanak, egy oly gyönge bankkal, mint a minőnek magát az osztrák-magyar bank e pillanatban prezentálja, az i'j érába nem lehet bemenni, ez valóban államveszélyes tett volna felfogásom szerint. És így meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszterelnök úr, a kinek a kérdésnek egyetlen egy árnyalata sem kerülte ki figyelmét, a törvényhozásnak a bankkérdésnek csak oly megoldását fogja proponálni, a mely egy erős és hatalmas bankintézet alkotását foglalja magában, mely az államnak teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a bank a valutaszabályozás utáni kornak hatalmas oszlopává fog válni. Ha már a bankról szólok, mivel az t. képviselőtársam által is szóba hozatott, legyen szabad e kérdésre nézve egy rövid megjegyzést tennem, és ez az, hogy bármennyire is tudjak lelkesedni minden iránt, a mi az ország államiságát, függetlenségét az 1867-iki törvények szellemében és alapján fejleszteni alkalmas, úgy ezt e téren e pillanatban megvalósítani kívánatosnak nem tartom, és azért én az Ausztriával közös bank eszméjének alapján állok. A fennálló viszonyok kontinuitása abban a pillanatban, midőn egész hitel- és pénzrendszerünk átalakí tásán fáradozunk, sokkal fontosabb reánk nézve, hogy sem azt bármiféle bank-politikai kísérletek által veszélyeztethessük. Elvégre évszázadok óta pénzügyi érdekeink az osztrákokéival anynyira összeforrtak, kereskedelmi összeköttetéseink Ausztriával oly bensőkké váltak, hogy ezekéi kettévágni még akkor sem volna nagyon tanácsos, ha rendes körülmények közt élnénk, de azon átmeneti stádiumban, a melybe a valutaszabályozás folytán kerültünk, ez felette veszélyes kezdeményezésnek bizonyulna. De másrészt, t. ház, ugyanazon indokok, a melyek bennünket a közös bank alapjára vezetnek, kell, hogy osztrák barátainknál is fennálljanak. És azért, mert igazi érdekközösség hoz bennünket össze egy közös intéztménybe, teljes joggal kell követelnünk, hogy a bank szervezetében a teljes paritás, annak belső ügykezelésében és kü'ső megjelenésében államiságunknak teljes elismerése, ennek követelményeinek teljes kielégítése érvényesüljön. (Helyeslés jobb felől.) Ezen elv alkalmazandó a nélkül, hogy a bankközösségből szükségképen folyó szervi egység veszélyeztetve lenne, alkalmazható nevezetesen az ország hiteligényei kielégítésének teljes függetlenségében a bankkincs elhelyezésének alkalmazható a funkczionáriusok nemzetiségére és a hivatalnoki kar kinevezésére nézve, alkal-
