Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-352

352. országos ülés 1894. junius 14-én, csütörtökön. 137 kedik is a kormány. Mert mit csinál? Átvesz egyforintosokat, és átvereti azokat koronákká, és ezzel minden kilogrammon 29 frt 25 kr. nyeresége van, nem számítva a rézkeveréket és a kiveretést. T. ház ! Valutát rendezni úgy, hogy abból még nyereséget is húzzunk, nem lehet. A valutarendezésnek meg vannak áldozatai, sőt túlmenő áldozatai már bizalmi szempontból is. A kouverziónális kölcsönnél is követett el ily hibát a t. miniszterelnök úr azzal, hogy bizonyos áldozatokat nem hozott arra azért, hogy a valuta reformját elősegítse. Most pedig azt nagyon drágán fizetjük meg ázsió alakjában. Ez is hátrány, t. ház, mely mutatja, hogy a külföld nem lehet bizalommal azon akezió iránt, mely akeziónak minden egyes alkateleme, minden lépése azt mutatja, hogy itt sem átgondolt szervezet, sem teljesen szolid eljárás nincs, hanem van nyerészkedés és spekuláczió. Aranyvalutát is akarunk, hasznot húzni is akarunk. Ez, t. ház, nem egészen szolid eljárás. (Úgy van! bal felől.) Megengedem, hogy ezeket az igen t. pénzügyminiszter x\r bizonyos bonhomiával fogadja, mint, a hogy én nem is képzelem magamnak másként a t. miniszter urat. Hanem egyet mond hatok a t. miniszter úrnak, és ez az, hogy nyilatkozatában több helytállóság, és magatartásában az adatokkal szemben több indok volna szükséges, hogy a t. miniszter úr joggal mosolyoghasson. (Helyeslés. Úgy van! a baloldalon.) Igaz, hogy e pillanatban senki készpénzzel ki nem fizeti azon argumentumokat, melyek egy vagy más oldalról operácziója ellen felhozattak. De mit törődik ezzel a t. miniszter úr, ha 3—-4 hó vagy év múlva ismét jön egy inczidens, és annak nyakába akaszthatja a felmerült akadályokat és hibákat?! De ezek nem okok arra, hogy a t. miniszterelnök úr műveletét kellően ne kritizáljuk és ezen kritikában követett eljárását ne hibáztassuk. (Úgy van ! a baloldalon.) Méltóztassék kimutatni, indokolni, nem frázisokkal és pellerekkel dolgozni, hanem ideállani és pontról-pontra kimutatni, hogy a mi hiba ezen kifogásokba és észrevételekben van, azok nem helyt állók. Ezt elfogadom, de nem fogadom el a felhozott argumentumoknak megmosolygását, (Úgy van! a baloldalon.) a mi különben egyáltalán nem zavar abban, hogy észrevételeimet minden alkalommal meggyőződésem szerint felhozzam. (Élénk helyeslés a baloldahn.) Még csak egy pont van, aztán befejezem beszédemet. A törvényjavaslat, igaz, kiköti, hogy az osztrák-magyar banknál lekötött arany visszavehető legyen még pedig liqnidáczió vagy a szabadalom lejárta esetén feltétlenül, időközben pedig a monarchia két államának beleegyezéséKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIX. KÖTET. vei. Azonban ezt igen szép kimondani, de annak végrehajtását elképzelni már nehéz, mert merem állítani, hogy ha bármi oknál fogva is szükséges lenne ezen leteendő aranymennyiség felvétele, eltekintve az időközi megegyezéstől, a mely más természetű, és a melyről szólni nem akarok,"az mindig nagy közgazdasági hátránynyal fogna járni, mert vagy kénytelenek lennénk ugyanannyi bankjegyet a forgalomból kivonni, és ez a kontrakczió, a pénznek mesterséges megszakítósé a közgazdaságra nézye előnynyel nem járna, vagy újra kénytelenek lennénk államjegyeket kibocsátani, a mi ismét nem válnék a monarchia dicsőségére és a közgazdaság előnyére, vagy belejutnánk oly erkölcsi kényszerbe, a mely előtt álnánk, ha az osztrák-magyar bankkal viszonyainkat rendezni akarnók. Ez az, a mi elé jutni nem akarok. Én kényszerhelyzet elé nem állítom sem az országot sem magamat, igyekezem megelőzőleg rendezni és tisztázni mindent, és ha tisztában vagyok a kérdésekkel, akkor az akcziót megindítom, mert igaz, hogy az osztrák-magyar bankkal, ha épen azzal akarunk egyezményt kötni, az egyezmény létrejöhet, de az is létrejöhet, hogy az egyezmény megkötésénél a kéz kötöttsége, bármily kis mértékben is, befolyással lehet a megállapodásra. Fenn akarom tartani az országnak a tiszta helyzetet és a szabad kezet és épen azért, mivel abban a véleményben vagyok, hogy ezen törvényjavaslat a valuta rendezése érdekében egyáltalában semmi jelentőséggel nem bir, mivel az a valutarendezést semmivel sem viszi közelebb a kész fizetéshez, ellenben bizonyos korlátoltságot von maga után azon kérdések megoldásában, a melyek a valuta rendezéssel kapcsolatban vannak : ennek tárgyalását időelőttinek tartom, — szükségesnek tartván egyébként magát a törvényjavaslatot is nem ugyan a részleges, hanem a teljes beváltás alakjában. Ép azért, minthogy halasztó álláspontra helyezkedem, magam és t. elvbarátaim nevében a következő határozati javaslatot vagyok bátor a t. háznak elfogadásra ajánlani: (Halljuk! Halljuk!) »Mondja ki a képviselőház, hogy a közös függő adósság egy részének beváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását elhalasztja mindaddig, mig a kormány abban a helyzetben lesz, hogy az 1897-iki év végével lejárandó bankszabadaiom következtében a bankkérdésnek egy vagy más alakban leendő megoldása tekintetében a törvényhozásnak előterjesztést tehet.« (Helyeslés bal felől.) Ajánlom ezen határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől. Felkiáltások: Öt perez!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. 18