Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-352

852. országos ülés 1894. június íi-én, csütörtökön. 133 Én — megvallom — kellő adatok nélkül nem hiszem, hogy a visszavándorolt papírok értéke és mennyisége 160 millió frtot képvisel. Annakütána a* kivándorlás bizonyos mértékben meg is szűnt, de azért az ázsió mégis meg van. Sőt tovább megyek, Magyarország agrikol ország, mely exportjának zömét, az őszi időre, t. i. 'október—január hónapokban szokta értékesíteni. Ebben az időben szoktuk felgyüjteni azon kis tőkéket, a melyek segítségével nemzetközi fizetéseinket rendszerint legömbölyítjük. Vagy áll tehát az, bogy a monarchiának soha sem volt aktiv gazdasági mérlege; vagy ha volt, akkor az ezen időszakban kellett, hogy legyen. Ámde azt látjuk, hogy az ázsió ezen hónapokban is nemcsak megvolt, sőt ezen hónapokban emelkedő félben is volt. "Világos tehát, hogy nem a papírok visszavándorlása okozta fizetési mérlegünk megromlását, hanem okozta és okozhatta valami más. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Annakütána, ha áll az, a mi mondatik, hogy tudniillik a papírok visszavándorlása és a fizetési mérleg megrontása ezen ország valutáját megzavarhatja: akkor azután homokra építettünk, a midőn a miniszter úr előterjesztésében hittünk, a ki bennünket arról biztosított, hogy gondtalanul bekövetkezett azon állapot, a midőn a valuta rendezésére szükséges arany megtarthatóságát biztosítottnak is tekinthetjük. Azt gondolom tehát, hogy mindezek csak a bánkódók vigasztalására szolgáló, de a tényéknek meg nem felelő felfogások és nézetek voltak, a melyeket én a magam vészéről igyekeztem a kellő értékükre redukálni. (Helyeslés a szélső hal felől.) De méltán azt kérdezheti tőlem most már bárki is, hogy az általam gyakorolt kritika folytán mi lehet tehát az oka az ázsió keletkezésének. (Halljuk! Halljuk!) Hát megmondom ebben is vélekedésemet; lehet, hogy hibázom, s ez esetben helyre fogom igazíttatni, de őszintén kell szólanom, a mi az ellenzéken szabad is, kötelesség is, megmondva vélekedésemet, nem a theoriára, nem az elméletre, hanem a gyakorlat által igazolt felfogásokra helyezvén. (Halljuk ! Halljuk!) Oka volt, szerintem, először is az, hogy a reláczió időnap előtt állapíttatott meg, megállapíttatott, mielőtt még a kellő menyuyiségíí arany beszerzéséről gondoskodva és az arany beszerzés biztosítva lett volna. A reláczió fixiroztatott, nem úgy, mint t. barátom, gondolom, tévedésből monda: felfelé, mert a reláczió lefelé és nem fölfelé fixiroztatott. Ez a helyes kifejezés, a t. pénzügyminiszter úr is igen helyesen így fejezte ki magát; miután fölfelé nem is fixiroztathatott. Mit tesz ez, t. ház! Teszi azt, hogy attól a pillanattól kezdve, midőn papirforintjaink értéke 84 arany krajezárban fixiroztatott, ezen papirforintért 85 krajczárt nem fogunk kapni, sőt nem fogunk 84-et sem mindaddig, míg a készfizetések föl nem vétetnek. Miért, t. ház ? Azért, mert senki, a ki az ő 84 arany kraj Czár ját odaadja 1 írtért, nem biztos az iránt, hogy másnap ugyanezt az aranyat egy frt papírpénzért effektive — készfizetés nélkül — vissza is fogja kapni. Ez természetes dolog. Világos tehát, hogy a rizikót, mely ebben rejlik, ázsió alakjában kell megfizetni. Azt gondolom, ez egészen logikus, világos dolog. De tovább megyek, t. ház, és azt kérdezem, hogy miért volt időelőtti a fixirozás ? Azért, mert a szükséges aranymennyiség beszerezve és biztosítva nem volt. Annakütána azon hibánál fogva, hogy a t. kormány és a kormányok nem gondoskodtak arról, hogy az aranybeszerzés körül oly egyöntetű, kooperált, összhangzó eljárás követtessék, hogy az aranyat ne egymásra liczitandó szerezzék be a különböző tényezők, hanem úgy, mint magának e reformnak érdeke kívánja, t. i. minden tényező összhangzóan működjék. És azután nem mi magunk voltunk-e azok, a kik ezen kellőleg át nem gondolt eljárás által gyenesen provokálták az ázsiót? Megengedem azután, hogy ezekhez sok mindenféle más körülmény is hozzájárult. Hozzájárult — elismerem — a német piacz válsága, a mennyiben ott a viszonyok kétségtelenül nem mégreudűltek ugyan, mert ott megrendülésről szó nem lehet — de bizonyos válság közé jutottak. Hozzájárult továbbá — kétséget nem szenved — az amerikai és indiai ezüstválság, mert ez is a közgazdasági életre és forgalomra zsibbasztólag hatott. Hozzájárult végül a bizalmatlanság, mely ép azon oknál fogva keletkezett, hogy az egész valuta-reform sem gondosan bevezetve, sem úgy intézve nem volt, hogy ez iránt az európai piaczon kellő bizalom keletkezhetett volna. Azt is megmondom, t. ház, hogy miért nem keletkezhetett bizalom. A t. kormány az első törvényjavaslatot, a mikor elfoglaltságomnál fogva nem voltam szerencsés a házban jelen lehetni, bár magával a valuta reformmal akkor is egyetértettem, beterjesztette a nélkül, hogy a kurans ezüst kérdését megoldotta volna. Ma sincs ez megoldva; ma sem tudja senki, mennyi kuraus ezüst fog forgalomba kerülni, s ezen kurans ezüstmennyiségnek forgalomba kerülése mily behatással lesz magára a valutarendezés akcziójára. Nem voltunk és nem volt a külföld sem kellően biztosítva és felvilágosítva az iránt, hogy az aranybeszerzés kellő időben biztosítva lesz-e. Azután láttaj a külföld, hogy hamarosan mily tétlenség nyilvánult az első lépés megtétele után, pedig ugyanabban a memorandumban a miniszter-