Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-352

130 852. országos ülés 1894. junius 14-én, csütörtökön. aranynak kereslete és ezen kivííl a monarchia mindkét államának azon arany szükséglete, melyet az államok különböző papírjaik után kamat fejében külföldre fizetni kénytelenek, mindenesetre oly igény, mely természetes következményét kellett, hogy képezze az ázsió emelkedése, illetőleg a diszázsiónak az előállítása. És hogy ez t. ház, nem tisztán theoria, hanem olyan valóság, melynek a gyakorlat is megfelel, (Halljuk! Halljuk!) erre nézve kénytelen vagyok hivatkozni a kurzusok emelkedésére, mely kurzusok az augusztusi törvények meghozatala után egész novemberig, a meddig tudniillik a pénzpiacz különböző oldalról igénybe vétetett, fokozatos emelkedést mutatnak. Mert mit mutatnak a kurzusok? Mutatják, hoey a húsz frankos arany 9.49-ről 9.80-ra; a sonvereigne 12 egészről 12.32-re ; a 20 márkás arany 11.83-ról 12.5-re. a londoni devise 120.45-ről 123.60-ra emelkedtek fel, még pedig lassan és fokozatosan. Sőt maga az arany, mint áru, Londonban hasonló emelkedést mutat, mert látjuk, hogy egy unczia standard arany 72 shilling 9 pennyről 78 shillingre emelkedett, tehát másfél pennyvel jegyeztetett drágábban, mint maga a pénz, mely tudvalevőleg 77 egész 10^2 pennyt képvisel. Es ez, t. ház, augusztustól októberig terjed, a mikor bizonyos sztagnáczió állott be, mert a kereslet természetszerűleg már megszűnt. Mindezek tehát azt mutatják, hogy az aranybeszerzések nagyon is lényegesen befolytak arra, hogy diszázsió keletkezzék. És itt ismét kénytelen vagyok egy tanura hivatkozni: az osztrák pénzügyminiszterre, a ki ugyanazon alkalommal a következőket monda: »Es ist ja ganz klar — und ich will damit niemanden einen Vorwurf machen — dnss die gewaltsame Anspannung, die in folge der Gresetze geinaeht wurde, auch ihre Wirkung machen musté, und ein sehr wesentlicher Grund der späteren Agiobewegung die Lücke war, welehe durch die Entnalime dieser Summen gesehaffen wurde.« Ez egészen természetes, és teljesen megfelel a logikának és igazságnak. Ebből pedig most már logikailag az következik, hogy súlyos hiba követtetett el az által, hogy a relaczió megállapíttatott, mielőtt a kellő mennyiségű arany beszerzéséről gondoskodva lett volna, vagy az tényleg beszereztetett, illetőleg biztosíttatott volna. Súlyos hiba követtetett el az által, hogy a megállapított relaezió után nem történt gondoskodás arról, hogy az aranybeszerzés egyetértőleg, egyöntetűleg eszközöltessék, hanem a piacz megrohantatott három oldalról... Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem áll! Horánszky Nándor: Bocsánatot kérek, megrohantatott, ettől nemcsak el nem térek, hanem adatokkal is vagyok bátor bizonyítani. Nem a mi részünkről, hanem a monarchia másik állama részéről és a bank részéről, mely érezkészletét a mondott időben szaporította. Hiba követtetett el mindezek folytán abban is, hogy a törvényileg megállapított relaczio ekkép kompromittáltatott és újra börzejáték, börzespekuláezió tárgyává tétetett. (Ügy van! Ügy van! hal felöl.) Ez az egyik hiba, melyet bátor vagyok jelezni. De menjünk tovább. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr, mint említettem, egy alkalommal oda nyilatkozott, hogy a valutarendezés akczióját erősen megbénították azon krízisek, melyek az amerikai és indiai ezüstválságoknál jutottak kifejezésre. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Azok is! Horánszky Nándor: Ezt bátor vagyuk kétségbe vonni a következő okból. Most mi ezüstöt sem eladni, sem beszerezni nem akarunk, az ezüstkrizis magára az arany értékére és kurzusára közvetlen befolyást nem gyakorolt. De továbbá az ázsió keletkezése teljes 8 hónappal előzi meg az amerikai és indiai ezüstválságot, a mikor tehát az ázsióban már nyakig úsztunk, azt hiszem tehát, hogy ha a fiú előbb születni nem akar, mint maga a szülő, ezt motívumul elfogadni nem lehet. Hasonlókép állunk az indiai ezüstválsággal is. Tudjuk, hogy Angliában Grladstone múlt évi júniusban nyilatkozott azon rendszabályokra vonatkozólag, a melyeket az indiai rúpiákra nézve életbe kellett léptetni, a mi egészen angol gondolat, mert ők meg tudják ragadni a gondolatot az első pillanatban, tudniillik el akarta választani az ezüst piaczi értékét magának a rúpiának értékétől, mely ennek folytán bizonyára önálló hitelvalutává fog fejlődni épúgy, mint kifejlődött nálunk a papírpénz az 1879 iki eztístveretések beszüntetése után. Világos tehát, hogy a rúpiának válsága szintén nem volt befolyással a mi diszázsiónkra. Igaz, hogy a Sherman-bil eltörlése lelejátszott a valuta-akczió, további folyamába, de nem akkor, mikor az ázsió keletkezett, mert az ezüstkrizis, a mely Amerikába beütött, visszahatással volt ugyan az európai viszonyokra is, úgy hogy a német piaczon előállott gazdasági válság nagy részben annak visszahatása volt, a mi Amerikában az ezüstválság folytán történt. A hitel és forgalom terén Európában is beütött a válság, a rai magától érthető, midőn közgazdasági értékek normális menetéről van szó. Azt gondolom, tehát, hogy ez a mozzanat sem olyan, a melynek tulajdoníthatuók a diszázsió előállását. Azonban később egy jelszó repült végig az országon és a sajtóban épúgy, mint e házban is, midőn itt a diszázsió kérdéséről volt szó. Ez*