Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-352

852. országos ülés 1894. junins 14-én, csütörtökön. 121 nyomatása, szétosztása és annak idején az osztályok mellőzésével leendő napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Ifelyeslés.) A jelentés ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni, s annak idején az osztályok mellőzésével leendő napirendre tűzése iránt leszek bátor a t. háznak javaslatot tenni. T. ház! Következik a napirend szerint a pénzügyi bizottságnak jelentése (írom. 646J a közös függő adósság egy részének beváltásáról szóló 594. számú törvényjavaslat tárgyában. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy az általános tárgyalás alapjául a törvényjavaslat, a jelentés olvasottnak tekintessék ? (Helyeslés.) Azok tehát olvasottaknak tekintetvén, az előadó úr fog szólani. Pulszky Ágost előadó: T. ház! A közös függő adósság egy részének beváltásáról szóló törvényjavaslat, (Halljuk! Halljuk!) a melyet a pénzügyi bizottság megbízásából van szerencsém a t. háznak elfogadásra ajánlani, egyszerű és szükségképen! folytatását képezi azon műnek, a melyet az 1892. évben a XVII., XVIII. és XIX. törvényczikkek megalkotásával kezdtünk meg, és a mely általában a yaluta-szabályozás nevén ismeretes. Természetes, hogy mikor ily nagyobb keretű akczió módosíttatik, annak szükségképen hoszabb időre terjedő folyamata alatt okvetlenül bekövetkezhetnek oly pillanatok, melyek, habár esetleg előreláthatok is voltak a mű megalkotása idején, kevésbbé kedvezőknek látszanak, és a melyekben azok, a kik talán eredetileg is kételkedtek ezen aktiv hasznosságában, vagy sikerében, felhasználják a pillanatnyi körülményeket arra, hogy lehetőleg ez akcziót diszkreditálni iparkodjanak. (Halljuk ! Halljuk !) Ily pillanatok bekövetkezése eíkerűlhetlen volt és előreláthatok voltak a valuta-szabályozás folyamában. Azon nagy ellentét, melybe egész feleslegesen, különösen a monarchia túlsó felében bizonyos elemek ez akczióval szemben helyezkedtek, természetszerűleg arra az eredményre vezetett, hogy, mikor oly általános konjunktúrák jöttek létre, a melyekben ez meglassúdni látszott, az egész művelet sikerét kétségbe vonták, az egész művelet tervét, megkezdésének időpontját s keresztülvitelének módozatait kétes világításba igyekeztek helyezni. Valójában azonban, ha tagadhatatlan is, hogy azon gazdasági fluktuaeziók, melyeknek minden, a legkedvezőbb körülmények között levő állam is alá van néha vetve, látszólag, pillanatnyilag hátráltató befolyással lehettek is e műveletre, tényleg annak folyamata soha semmiben meg nem akadt, és konstatálható az, hogy az első pillanattól, KÉPVH. NAPLÓ 1892-97 XIX. KÖTET. a mikor a törvényhozás elé terjesztettek tervszerűen a törvényjavaslatok, a melyek 1892-ben törvényerőre emelkedtek, máig soha semminemű tekintetben egy lépés nem történt, a mely bárminő eltérést mutatott volna az eredeti konczepcziótól, vagy azt mutatta, vagy azt igazolta volna, hogy azok, a kik e konczepcziót megalkották, a kik ennek keresztülvitelére vállalkoztak, egy pillanatig is kételkedtek volna művök sikerében és azon meggyőződésük helyességében, hogy az a politika, mely akkor kezdeményeztetek, tényleg üdvös, lényegileg czélra vezető és el is fogja érni azt a ezélt, a melynek tekintetében, ha valósítható, mindenki itt előre teljes hozzájárulását jelentette ki. Az aranybeszerzések megtörténtek éa épen tegnap hivatalosan konstatáltatott, hogy azon egész összegen felül, a mely a törvény eredeti rendeltetéséhez képest a valutarendezési ezélok szempontjából le van kötve, azon összegen felül Magyarország már is 23 millió forint többlettel rendelkezik, úgy, hogy ezen összeg olyan aranyösszeget képez, a melynek tekintetében teljesen szabad rendelkezésünk megvan, és a mely hivatva lesz akkor, ha a valutarendezés keresztül van vive s a készfizetések felvéve, a forgalmat tényleg szaturálni, és a forgalomnak tényleges közvetítését eszközölni. Midőn ezt tapasztaljuk, és midőn azon másik kimutatásból, a mely épen ma lett a t. ház tagjai között kiosztva, meggyőződhetünk, hogy a koronaértékbeli érmék veretése, úgy az egykoronásokét illetőleg, valamint a váltópénzét ilielőleg, azon örvendetes mértékben halad előre, a melyben az eredetileg kontemplálva lett, sőt ez az eredeti tervet tetemesen túlhaladó mértékben van már is forgalomba hozva, és áll már is rendelkezésre: akkor kétségtelen, hogy a valutaszabályozásnak egyik főfeltételét, t. i. a készfizetéseknek annyiban való előkészítését, hogy a függő államadósságot redukáljuk, illetőleg lassanként megszüntessük, már is eszközölhetjük, és hogy a valutaszabályozás folyamán e műveletnek ezen stádiuma szükségképen bekövetkezik. Sőt többet mondhatok. Nem az áll ma már csupán hatalmunkban, hogy a függő adósság reánk eső részének tetemes hányadát már is beválthatjuk, hanem Magyarország részéről misem állana útjában azon további követelménynek, a mely a pénzügyi bizottságban fel is merült, hogy a függő adósság Magyarországra eső részének beváltására minden intézkedés teljesen meg volna tehető. Gazdasági erőnk, fejlődésünk előkészültségünk ezt minden tekintetben megengedi. Csakhogy itt nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy nem csak Magyarország egyedül köteles e tekintetben eljárni, hogy itt nem követhetünk ie