Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-352

122 ^%' országos ülés 1894. június 14-én, csütörtökön. egyoldalú politikát, hanem tisztában kell len­nünk azzal, hogy a helyzet, a mely e tekintet­ben a monarchia túlsó felére hárul, nagyobb feladatokkal, nagyobb kötelesség teljesítésével jár, és nem szabad egyoldalúlag a magunk ereje és a magunk gazdasági előkészültsége szempontjából járnunk el egyedül akkor, a mi­kor az ott szükséges nagyobb mérvű arany­beszerzésen kivííl egyszersmind gondoskodni kell azon államjegy-forgalomnak is helyettesítéséről és beváltásáról, a mely a sóbánya-utalványok forgalmával kapcsolatban szükségképen csak fokozatosan eszközölhető a nélkül, hogy a kon­trakczió veszélye beállana, vagy hogy rendkívüli és oly gazdasági áldozatokat igényelne, a melyek talán a valutarendezés keresztülvitele érde­kében sem volnának rögtönösen követelhetők, és a végleges keresztülvitelnek esetleg még nagyobb akadályait képezhetnék. Ez és egyedül ez — a mint ez a pénzügyi bizottságban konstatáltatott — oka annak, hogy ezen művelet jelenleg nincsen még nagyobb keretben előterjesztve, mint a hogy az a t. ház, előtt fekszik, hanem, hogy egyelőre a függő államadóság csak egy részének, t. i. kétszázmil­lió forintnak beváltásáról szól ezen törvényjavaslat. Hogy a beváltás hogyan és miképen esz­közöltessék, az a jelen törvényjavaslat intézke­dései által részletesen szabályozva van. Hogy a függő államadósság megszüntetésének az egy­forintos államjegyek bevonásával kell, hogy kez­dődnie, az már az 1892. évi törvényczikkel megállapíttatott. Hogy az arany közvetlenül forgalomba nem hozható, hanem, hogy a függő államadósság bevonásának oly módozatait kell megállapítani, a melyek mellett gondoskodva le­gyen arról, hogy a beszerzett arany az átmenet közben ki ne szivárogjon, az mindenki előtt vilá­gos és kétségtelen. És ezen szempontból terjesztetik elő azon bankegyezmény megkötése, a mely a jelen tör­vényjavaslat V. czikkének képezi tartalmát, és a melynek tekintetében a pénzügyi bizottság a leggondosabban latolta azt, hogy vájjon ezen bankegyezményből az államra koczkázat, vagy a bankkérdés tekintetében egyáltalában prejudi­czium Bzármazhatik-e? Mindkét tekintetben meg­győződött a pénzügyi bizottság arról, hogy ezen feltételek mellett egyáltalán ilyennek lehetősége sem forog fenn. Nem akarok ezúttal annak a kérdésnek vitatásába bocsátkozni, hogy ezen egyezmény tulajdonképen minő jogi fogalom alá vonható, minő jogi elnevezéssel jelölhető meg. Nincs is erre szükség. Minden ilyen ügylet szükségképen nem a magánjog szoros és konvenczionális sza­bályai szerint ítélendő meg, hanem megíl élendő szükségképen azon specziális törvényes intézke­dések szerint, a melyek alapjául szolgálnak. Ég midőn itt azt tapasztaljuk, hogy a legteljesebb mértékben fenn van tartva az államnak vissza­követelés! joga a bankszabadalom lejárta ese­tére még egyoldalúlag is; azon esetben pedig, bankszabadalom lejárta előtt, azaz 1897 előtt válnék szükségessé, a másik fél pénzügyminiszterével egyetértőleg; ha tapasz­taljuk azt, hogy ezen aránylag rövid időre megállapított egyezményben feltétlenül ki van zárva az államra vonatkozó minden nagyobb veszélyeztetés, és gondosan meg vau óva min­den gazdasági érdek, a mely a hitel forgalomnak kellő keretben fentartásával kapcsolatos; ha meggondoljuk azt, hogy az államra ezen műve­letből sem koczkázat, sem semminemű költség nem származik, a haszon pedig, a mely belőle származik, . . . Molnár Józsiás: A hatforintos búza! Pulszky Ágost előadó : . . . enge­delmet kérek, a haszon pedig, habár nem közvetlenül finaneziális, de gazdasági és finan­cziális, mivel a valutaszabályozás keresztül­vitelének biztosításával kapcsolatos; h? meg­gondoljuk azt, hogy semminemű prejudiczhim a bankkérdés bárminő jövendő, czél szerűnek látszó elintézésére vonatkozólag ezen egyez­ményből nem származik: akkor kénytelenek vagyunk kimondani azt, hogy c tekintetben a kormányzat oly előrelátással, oly meggondolt­sággal járt el, mint a minő már évek óta min­den eljárását jellemzi, és mint a mely bennünk kell, hogy felkeltse azt a meggyőződést, hogy a pénzügyi kormányzat részérői öntudatosan és czéltudatosm kiemelt irányzatok, törekvések és az elénk terjesztett javaslatok minden tekintet­ben nemcsak, hogy a legszigorúbb kritikát ki­állják, hanem azon bizalomra is méltók, a mely­lyel a ház azokat eddigi folyamatukban is meg­ajándékozta, a melyet az eddig elért eredmények igazoltak, és a mely, nem kétkedem, kisérni fogja pénzügyminiszterünk működését addig, míg a kitűzött czélokat teljesen el nem éri, és nem többé bizalomra, hanem elért és végleges eredmények elismerésére számíthat. Tekintette] ezekre, bátor vagyok a törvény­javaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Perczel Béni jegyző: Neumann Ármin! Neumann Ármin: T, ház! Midőn a tár­gyalás alatt levő javaslathoz röviden hozzá­szólok, nem szándékozom sem magát a valuta­rendezés nagy problémáját közelebbről érinteni, sem a valutatörvények alkotása óta mutatkozó ázsióra körülményesebben kitérni. Nem teszem ezt azért, mert midőn arról van szó, hogy az 1892-iki törvények végrehajtása terén a körülményeknek megfelelő fontos lépést tegyünk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom