Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-350
f =6 960. országos ülés 1894. június 4-én, hétfőn. ország a legkomolyabb helyzetben van, akkor csak azok a férfiak nem komolyak és nem viselik magukat komolyan, a kik az országot ebbe a nehéz helyzetbe belevitték. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps bal felől. Derültség jobb felöl.) Ha a kormánynak az állása és eljárása, imént tett nyilatkozata parlamentáris, a józan ész és a politikai illedelem által indokolt, (Derültség jobb felöl.) tikkor nincs miért, hogy önök kiabáljanak, (Tetszés bal felől. Derültség jobb felöl.) de ha nincsenek jő indokaik, jó érveik, s ha nincs, a mivel védelmezni tudnák a jó ízlést, akkor igenis szükséges ez a lárma, ez a zaj, (Zajos tetszés bal felöl) mert evvel akarják eltakarni eljárásuk helytelen voltát. . . (Élénk tetszés bal felöl Felkiáltások a jobboldalon: No?) Várom, hogy valamelyik önök közül egy értelmes szót mondjon, hogy felelhessek. (Zajos derültség és taps bal felől.) Elnök: A képviselő urat ezen czélzatos vonatkozással mondott [kifejezéséért ismételten rendreutasítom! (Mozgás bal felöl Helyeslés jobb felöl.) Ugron Gábor: Hát, t. ház, onnan a túlsó oldalról bármi lárma történik, úgy látszik, hogy a t. elnök úr a jobb fiilére nem hall. (Zajos tetszés bal felöl. Nagy mozgás és élénk felkiált ások jobb felöl: Rendre!) Elnök: Az elnöki figyelmeztetést ne méltóztassék kritizálni. Ha a képviselő úr ismételt figyelmeztetéseimet és rendreútasításaimat tekintetbe nem veszi, kénytelen leszek a szót tőle elvonni. (Hosseantartó helyeslés jobb felöl. Mozgás a baloldalon..) Ugron Gábor: T. ház! A házszabályok azt rendelik, hogy a szólót közbeszólásokkaí zavarni nem szabad. A házszabályok megvédelmezcsére van hivatva az elnök. (Élénk helyeslés bal felöl.) Es én minden elnököt tisztelek, a midőn az magamagát tiszteli . . . (Nagy mo-gás jobb felöl. Élénk felkiáltások: Benőre! Gyalázat! Halljuk az elnököt!) Elnök: A képviselő úrtól a szót meg vonom. (Hosszantartó, zajos helyeslés jobb felöl. Nagy mozgás bal felöl) Ugron Gábor: . . . Észrevételeimet mindenkor megteszem. (Nagy zaj.) Elnök: Ugron képviselő úrtól azon a jogon, melyet a házszabályok nekem adnak, a szót elvontam. Ezt méltóztassék először konstatáltnak tekinteni. Ugron Gábor: Erről majd beszélünk máskor. (Nagy zaj.) Elnök: Másodszor, t. ház, . . . (Nagy zaj bal felől Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl.) Ugron Gábor: Majd megtanítom én! (Nagy mozgás és felkiáltások jobb felől: Rendre!) Elnök: . . . másodszor, t. ház, az elnöknek igenis van joga a szólót beszédében megszakítani, ha szükségesnek látja ezt a házi rend érdekében, (Élénk helyeslés jobb felöl.) és ezen joggal éltem, . . . Hock János: Joggal igen, de nem igazsággal! (Nagy zaj.) Elnök: .... midőn a t. képviselő urat figyelmeztettem. És ezen jogot az elnöktől elvonni semmi körűi menyek között nem engedem. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert képviselő úr kíván szólni. (Zaj.) Csendet kérek, t. ház! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én azon kijelentés után, melyet a t. miniszterelnök úr a kiizis jelenlegi stádiumára nézve tett, magának a krízisnek érdeméhez hozzászólni nem kívánok. (Helyeslés jobb felöl.) Azonban két szerény megjegyzést nem hallgat hatok el, (Halljuk! Halljuk!) és ezen két szerény megjegyzésre — gondolom — a tárgy konolyságánál fogva felvilágosítást várni jogunk van a kérdésnek mai stádiumában is. (Halljuk! Halljuk!) Az első mellékesebb természetű és egyszerűen azt tartalmazza, hogy ha csakugyan a krizis még olyan stádiumban van, melyben a kormány sem ildomosnak, sem helyesnek, sem lehetőnek nem tartja, hogy a krizis előzményeiről és indokairól a képviselőháznak felvilágosítást adjoa, akkor nem vagyok képes belátni, hogy miért hivatott össze és miért tartatott meg a mai ülés ; (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert csupán annak konstatálására, hogy a kormány nekünk nem mond semmit, és hogy itt boldogult Nestroy-val úfry lépjen fel, hogy: »Ich bin dein Vater Zefieses und sage dir nur dieses<', (Élénk tetszés a báloldalon.) igazán felesleges volt összejönnünk. (Úgy van! a baloldalon.) A második megjegyzésem, illetőleg kérdésem pedig a következő. (Halljuk! Halljuk!) Az összes hírlapokban megjelent egy közlemény, mely szerint a szabadelvű párti körben a miniszterelnök úr előadta, hogy a koronától nem nyerhetvén meg összes szükségesnek vélt előterjesztéseihez a hozzájárulást, beadta a koronának lemondását és ezután így folytatja a t. miniszterelnök úr: »0 Felsége oly férfiút bízott meg kabinetalakításával, (Élénk tetszés a baloldalon. Mozgás és zaj jobb felől) a ki ugyanezen elvek alapján az így felállított programm keresztülvitelére vállalkozott.« Tudtommal, t. ház, kabinetalakítással megbízni valakit csak akkor lehet, ha az azelőtti kabinet lemondása bevégzett tény és ez már tényleg el van fogadva (Igaz! Úgy van! bal felöl.) A két bejelentés közt így szembeszökő ellentét van, legyen tehát szíves a t. miniszterelnök úr bennünket felvilágosítani;, hogy vájjon apokrif-e a lapoknak az a közleménye, a mely
