Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-350

SőO. országos ülés 1894. június 4-én, hétfőn. 97 a szabadelvű párt értekezletéről és az ottan történt kormánykijelentésekről közhírré tétetett, mert ha azt mondhatja, hogy az a közlemény, hogy a miniszterelnök űr beadta lemondását, valamint az azután történt felszólalásokról és ott elfogadott határozatról szóló tudósítás apokrif: akkor többé semmi szavam nincs. De ha nem apokrif, ha a tényeknek az megfelel, (Halljuk! Halljuk!) ha a szabadelvű pártnak a kormány bejelenti, hogy ő Felsége egy politikai egyéniséget kabinetalakítással megbízott és a t. kormányelnök úr itt a házban nekünk azt mondja, hogy ő Felsége véglegesen még nem döntött a jelenlegi kormány demissziójáról: akkor ezen két kijelentés között oly ellentét van, a melyet én megmagyarázni magamnak képes nem vagyok. Ezért kérem a miniszterelnök urat, legyen szíves azt nekünk megmagyarázni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Papp Elek jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Legyen szabad, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezúttal csak a magam nevében emelhessem fel szavamat a következő kijelentésre. Én a magam részéréi is azzal a meggyőződéssel jöttem a törvényhozás termébe, hogy itt az eddigi kormány lemondása be fog jelentetni. Jogosítva voltam erre a feltevésre azért, mert a t. miniszrerelnök pártjának hivatalosan és formálisan bejelentette, hogy lemondását beadta, megmondta egyszersmind az okot is, a melynek következtében ezt tette, és előadta azt is, hogy a lemondás elfogadtatott. De, t. ház, történt legyen bármi, mi mindenesetre egy oly bizonytalan helyzettel állunk szemben, a melylyel szemközt részemről csak egy állást foglalhatok el, és ez az, hogy be akarom várni egy konkrét helyzetnek megalakulását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt ebben a házban nem fogja tagadni senki, valamint nem tagadhatja az országban sem senki, hogy veszedelmes dolog a nemzetet napokon keresztül a bizonytalanság kinpadján tartani, napokon keresztül egy törvényhozást a teljes bizonytalanságnak odadobni, és akkor, mikor Magyarországon és ebben a házban mindenki azt hiszi, hogy egy konkrét helyzettel áll szemben, akkor kisül, hogy ez még mindig nem úgy van. (Helyeslések a szélső baloldalon.) De én, t. képviselőház, a ki mindig hajlandó és kész voltam itt a legélesebb kritikát gyakorolni, ezúttal nem követem sem élességben, sem irányban Ugron Gábor képviselő urat. (Élénk helyeslés jobb felől.) Mert. ő tartozott volna szerintem leginkább a kritikától tartózkodni akkor, a mikor az a faktor, a mely iránt a lojalitást Ugron Gábor t. képviselő úr a legékesebben és folytonosan hirdette, még nem határozott véglegesen. (Úgy van! a szélsőbal felöl.) RÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIX. KÖTET. Én a t. miniszterelnök úr kijelentését, mint komoly férfiúét, avval honorálom, hogy elhiszem és elfogadom tartalmát, máskülönben pedig tiszteletben tartom mindaddig, a míg a mostani alkotmány alapján állunk, a míg a mostani törvények érvényesek, a második faktornak döntését, és majd akkor mondom el az én kritikai beszédemet. Ezt tartottam szükségesnek rövideó kijelenteni. (Élénk helyelés a jobb- és a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor képviselő úr itteni felszólalására csak annyit jegyzek meg, hogy a szinészkedésre vonatkozólag általa felállított tételt talán nem ártott volna magának szem előtt tartani . . . (Élénk helyeslés jobb felöl. Mozgás bal felöl.) Ugron Gábor: Nincsen az én pofám lenyúzva ! (Nagy zaj és nyugtalanság.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Az ő megjegyzéseire közbevetőleg fogok válaszolni. Gr. Apponyi Albert képviselő úr két kérdést intéz hozzám. Az első kérdése az, hogy miért hivatott össze ez a mai ülés akkor, midőn a kormány lemondása még nem fogadtatott el véglegesen? Azért hivatott össze, t. képviselőház, mert midőn a kormány oly fontos tényre határozza el magát, hogy beadja a lemondását, nézetem szerint elemi követelménye az alkotmányosságnak . . . Madarász József: Kötelessége! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: . . . kötelessége az alkotmányosság szempontjából, hogy azt a t. háznak tudomására hozza. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbalon. Nagy zaj és nyugtalanság bal felöl.) Én tehát, t, képviselőház, — bár nem tagadom, abban a hitben voltam, hogy a végleges elhatározás már meg fog ezen ülésig hozatni, — ha tudtam is volna előre, hogy nem fog meghozatni, akkor is kértem volna ülést, hogy ezt a t. képviselőháznak bejelenthessem. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Madarász József: Úgy van! Ez a parlamenti kötelesség! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: A t, képviselő úr és Ugron képviselő úr is utaltak arra, a mit én a körben mondottam. Erre vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy a mit én a körben mondottam, az a tényeknek megfelel és semmi ellentétben avval nincsen, a mit itt mondottam. Ha a t. képviselő úr figyelemmel kisérte volna, legelső felszólalásomat, kivehette volna belőle, hogy én azt mondottam: ő Felsége szóbeli lemondásunkat tudomásul venni, bennünket az 13