Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-327
Ü27. országos ülés 18M. április 17-én, kedden. 73 Azt mondhatná azonban valaki, hogy a Badenben is reezipiált Code civil szerint a kölcsönös megegyezés alapján való elválasztás talán azért ritka, mert tetemesen meg van szorítva. Ez igaz. így nevezetesen szükséges, hogy a férj legalább 25 éves, a nő legalább 21 éves legyen; másodszor, hogy csak legalább két évig és legfeljebb 20 évig fennálló házasság után mondható ki, s teljesen ki van zárva, ha u nő 45. évét már betöltötte; harmadszor szükséges, hogy a szülők, vagy ezek nem létében az esetleg életben levő nagyszülők beleegyezésüket adják, végre, hogy a végleges felbontást egy évi ágy- és asztaltól való elválasztás előzze meg. Ámde én egy szóval sem mondom azt, hogy a kölcsönös megegyezés alapján való felbontást minden feltétel nélkül engedjük meg. Hisz ahhoz hasonló feltételeket mi is megállapíthatunk. Nem mondom én, hogy maga a »mutuus consensus« elég legyen a házasság felbontásához. Tudom, hogy az állam érdekében és a gyermekek szempontjából okvetlenül szükséges más intézkedéseket is tenni, ha a t. ház indítványomat arra nézve, hogy a megegyezés, mint bontó ok elfogadtassák, különben magáévá tenné. Én még az elől sem térnék ki, ha a t. ház indítványomat az eddigiek alapján nem tartaná elfogadhatónak, hogy a mutuus consensus alkalmazása csakis a gyermektelen házasságok eseteire szoríttassék, mert az egyetlen argumentum, a mely az általam propagált álláspont megtámadására némi hatással és némi súlylyal bír, épen csak a gyermekek sorsának kérdése. Igaz ugyan, én legalább azon véleményben vagyok, hogy a gyermekek sorsáról külön is lehet intézkedni a törvényben, és épen ez volna egyike azon dispoziezióknak, a melyek mint mellékfeltételek, a törvényben volnának stipulálhatók, azonkívül pedig nem is tartom valami nagy előnynek a gyermekekre nézve, ha ők tanúi annak, hogy a szülők egymást gyűlölik, utálják és talán undorral is viseltetnek egymás iránt, vagy folyton hajban vannak egymással, a mi által a gyermekek kedélye megmételyeztetik. Mindazonáltal ismétlem, ha a t. ház helyesebbnek tartaná, én nem zárkózom el javaslatomnak oly módosítása előtt sem, mely szerint a megegyezés mint bontó ok, melyet azonban ez esetben feltétlenül szükségesnek tartok, a gyermektelen házasságok esetére szoríttassék. Ezt, t. ház, azért tartom szükségesnek, mert számtalan esetet tudok elgondolni, a melyekben valamely házasság a maga benső alkatelemeiben már régen végképen meg van bontva, a nélkül, hogy a kérdéses eset a jelen törvényben stipulált kazuisztikának valamely szakasza alá KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVIII. KÖTET. volna vonható. Azt pedig, hogy a házasfelek arra kényszeríttessenek, hogy sírig hordozzák a rablánczot, vagy pedig vétkességet kövessenek el, vagy legalább is szimulálják azt, csak a végre, hogy a törvényben foglalt kazuisztika valamely esetének megfelelve, ez által a törvény alkalmazását lehetővé tegyék, nem tartom méltónak a törvényhozáshoz, de nem is tartom összeegyeztetőnek az emberi természettel és az ember szabadságösztönével. Tovább megyek; az ily túlhajtott szigor fölébreszti az emberben az önvédelem ösztönét is, és hogy a szerencsétlen ember az önvédelem eszközeiben nem igen válogatós, azt elég szomorúan tapasztalhatjuk majd • nem minden nap. Mindezekhez képest hozzájárulok azon indítványhoz, hogy a jelen törvényjavaslat V. fejezete átdolgozás végett az igazságügyi bizottsághoz visszaútasíttassék, de nem abban az irányban, melyben azt gróf Apponyi t. képviselőtársam tegnap indítványozta, vagy kilátásba helyezte, mert ezt az irányt én, megvallom őszintén, nem helyeselhetem, hanem abban az irányban, a melyet én épen most indítványoztam és megindokoltam. E végből bátorkodom a következő határozati javaslatot proponálni: (Halljuk! Sálijuk! Olvassa.) »A képviselőház utasítja az igazságügyi bizottságát, hogy a házasságot megszűnteti! okok sorába a kellő kautelák és garancziák alkalmazása mellett vegye fel a házasfelek kölcsönös egyetértő megegyezését.« Ismételve kijelentem, hogy ha a t. ház többsége határozati javaslatomat ezen szövegében el nem fogadná, szívesen hozzájárulok annak oly irányú módosításához, hogy ez egyelőre csakis a gyermektelen házasságok eseteire szoríttassék. Határozati javaslatomat, mint a közvélemény és a társadalom általános felfogásával párhuzamos indítványt, a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Teleszky István előadó: T. ház! Az az indítvány, melyet Veszter Imre t. képviselőtársam konkrét alakban előterjesztett, valamint azok az elvileg előadott indítványok, a melyeket tegnap gr. Apponyi Albert t. képviselő úr terjesztett elő, a házassági jogról szóló törvényjavaslatnak ugyanazt a thémáját, tudniillik a házasság felbonthatóságának a kérdését tárgyalják, és mindkét indítvány találkozik abban, hogy módosítani kívánja azt a magában egészet képező rendszert, a melyet az igazságügyi bizottság által elfogadott szöveg tartalmaz, az előbbi bizonyos irányban, hogy úgy fejezzem ki magamat, szigorítva és pótolva, az utóbbi pedig pótolva, de azon szempontból, hogy a felbontás könnyebb legyen. E részben bátor 10