Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-327

327. országos ülés 1894. fogja képviselni és a felvilágosításokat, a menynyiben szükségesnek mutatkozik, megadni. (Helyeslés.) T. ház! Méltóztattak tegnap abbaa megállapodni, hogy az V. fejezetet ma tárgyaljuk. Következik tehát a házassági jogról szóló törvényjavaslat (írom. 513, 588.) tárgyalása részletenként, mégpedig az V. fejezet 73. szakaszával. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 73. szakaszt). Papp Elek jegyző : Vesztei- Imre! Veszter Imre: T. liáz! Gróf Apponyi Albert képviselőtársamnak azon indítványához, hogy a törvényjavaslat az V. fejezetnek átalakítása végett az igazságügyi bizottsághoz visszaútasíttassék, magam is hozzájárulok; sőt azt esetleg önállóan is indítványozom. Habár azonban abban, hogy az V. fejezet lényeges korrekcziót igényel, az említett képviselő úrral egészen egyet értek is, tartok tőle, hogy az indítvány indokolásában épen diametrális ellentétben állunk egymással, a mi mintegy 16 év óta köríílbelííl ma esik meg rajtam legelőször. (Derültség.) A t. képviselőtársam t. i. azért kívánja az említett fejezet módosítását, illetőleg megváltoztatását, mivel az abban foglalt diszpozicziókat a házasság felbonthatóságára nézve nem tartja elég szigorúaknak. Én pedig ellenkezőleg a javaslatnak a bizottsághoz leendő visszautasítását azért tartom szükségesnek, mert az említett, diszpozicziókat túlszigorúaknak találom, és lehetővé óhajtanám tenni a szerencsétlen házasságok felbontását még oly esetekben is, a melyekről a jelen javaslat egyáltalában nem is diszponál. T. ház! A jelen javaslat egyik legértékesebb mozzanata kétségtelenül abban áll, hogy elfogadja a házasság felbonthatóságának princzipiumát. A prinezipium helyes, de nézetem szerint nem helyes, hogy a jelen javaslat a házasság felbontását egyedül csak vétkesség esetén engedi meg. Azt hiszem, hogy ez a felfogás úgy az egyéni szabadság követelményeivel, mint különösen a magyar társadalom életnézeteivel merően ellenkezik, s hogy ha a törvényben érvényre jut, sok bajnak, sok gonoszságnak és tömérdek botránynak válhatik kútforrásáyá. Épen ezért én a törvényjavaslatnak e tekintetben elfoglalt álláspontjához nem is járulhatok hozzá. Nem tehetem magamévá, mert én az eseteknek egész légióját tudom elgondolni, a melyekben valamely házasság összes benső alkatelemeiben végképen megbomolhatik s a házasfelek együttmaradása akár fizikai, akár lélektani, vagy erkölcsi okoknál fogva abszolúte lehetetlenné válhatik a nélkül, hogy akár a férj, akár a feleség a most tárgyalandó szakaszok báráprilis 17-én, kedden. yj melyikének hatása alá vonathatnék. S ebből kiindulva indítványozom, hogy azon okok közé, a melyeknél fogva a házasság bírói ítélettel felbontható, első sorban a házasfelek közös, együttes és kölcsönös megegyezése felvétessék. Ezen indítványom indokolására mindenekelőtt azt ki vánom felhozni, hogy a házasság vagy szentség, és ebben az esetben itt egyáltalában nem is diszponálhatunk róla, vagy pedig — a mint én hiszem — a dolog lényegében szerződés, és akkor okvetlenül le kell vonni annak a konzequencziáját. Ez a konzequenczia pedig az, hogy a házasság épen úgy, a mint csak a felek kölcsönös megegyezésével létesülhetett, a logika és a kétoldalú jogviszonyok theoriája szerint kell, hogy a felek kölcsönös megegyezésével megszüntethető is legyen. Nem akarom állítani, hogy a házasság, mint szerződés, csak olyan jogügylet, mint akármilyen más, sőt tudom, hogy a házasság intézményéhez az államnak is igen fontos érdekei fűződnek, és hogy itt különböző ethikai és erkölcsi szempontok is nagy súlylyal esnek a latba. Mindezen szempontoknak azonban a konszenzusnak, mint bontó oknak elfogadása mellett is könnyen eleget tehetünk. Eleget tehetünk különösen akkor és az által, ha kimondjuk, hogy a házasság, mint szerződés csak bírói ítélet útján bontható fel, míg ellenben minden más szerződés az érdekelt felek egyetértő akaratával e nélkül is módosítható, vagy megszűntethető. E mellett lehet a törvénybe oly diszpozicziókat is felvenni, melyek mellett a bíró még a válni kívánó házasfelek kölcsönös megegyezése esetén is csak akkor mondhatja ki a házasság felbontását, ha a törvényben meghatározható mellékfeltételek, a melyek által az állam és különösen a netáni gyermekek érdekei is megóvhatok, szintén fenforognak és igazoltatnak. És lehet a törvényben gondoskodni oly biztosítékokról is, a melyek mellett a bíró alaposan meggyőződhetik arról, hogy a felek szándéka nem pilla • natnyi felinduláson, vagy múló haragon, hanem csakugyan komoly és jól megfontolt, többé viszsza nem szorítható érett elhatározáson alapszik. Szóval, meg lehet azt csinálni úgy, a mint az máshol is megvan, a nélkül, hogy ebből baj keletkezhetnék. Ellenben, ha elfogadjuk a törvényjavaslatnak azon princzipiumát, hogy a házasság felbontásának csak vétkesség esetén engedünk helyet, akkor kétségtelenül oda jutunk, hogy a vétkesek számára privilégiumot és prémiumot statuálunk, és ok nélkül sújtjuk azokat a szerencsétleneket, a kik a maguk otthonában verekedés, házasságtörés, vagy lopás nélkül jutottak oly tűrhetetlen és tarthatatlan helyzetbe, mely már e földön is megteremtheti a poklot. Mert