Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-326

6" 32<>. országos ülés 1894. április 16-án, hétfőn. mondó ítéletben vétkesnek fog nyilváníttatni, és annak minden következménye rá fog hárulni. Ez olyan helyzet, a mely ellen — szerintem — kell, hogy minden ép erkölcsi érzék felháborodjék, (Helyeslés bal felöl.) Nem is akarom egész általánosságban kimondatni azt, hogy a házasságot kötött félnek abszolúte joga legyen a másik féltől egyházi házasság megkötését követelni; ámbár megvallom, hogy ennek erkölcsi és elvi alapja megvolna abban az évszázados szokásban, a mely prezumpeziót állapít meg, — nem jogi értelemben vett prezumpeziót, hanem arra a bona fide feltevésre jogosíthatott mindenkit, hogy ezt az évszázados szokást épen tőle nem fogják megtagadni, --de szorítom megjegyzésemet azon súlyosabb esetekre, midőn igéret tétetett, midőn tehát az illető házasulandó komolyon és lelkiismeretesen megszerzett magának minden biztosítékot arra nézve, hogy ez az ő lelkiismerete által kívánt egyházi házasságkötés meg fog történni. És midőn azután a másik fél ezt az Ígéretet galádul megszegi: lehet-e flagránsabb ellenmondást képzelni a jogi élet cs erkölcsi élet között, mint azt, hogy ilyen esetekben bűnösnek nyilváníttassák az, a kivel szemben az ígéretet megszegték, a kit lelkiismeretében bántalmaztak, és viszont támadásra jogosított legyen az, a ki ígéretét megszegte, a ki a nőnek erkölcsi tudatában gázolt? (Tetszés bal felől.) Ha a törvény igen helyesen felbontási okúi veszi azt, ha valaki testének integritásában szenvedett megtámadást, hát akkor minden jóravaló egyén, kivált minden jóravaló nő előtt az ő lelkiismeretének, az ő saját felfogása szerinti női becsületének sérthetetlensége sokkal fontosabb, mint a testi sértés elszenvedése. S igen materialisztikus irányú törvényhozás volna az, mely a testi integritást megoltalmazza, de a lelkit minden oltalom nélkül, sőt bizonyos kárörömmel kiszolgáltatja a hitszegésnek, a brutalitásnak. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez észrevételek mind olyanok, melyek a javaslat alapelveivel nem ellenkeznek, melyek alkalmasak arra, hogy a javaslattal szemben támasztott aggodalmak nagy részét megnyugtassák, melyek előfeltételei annak, hogy valóság legyen az, a mit az igazságügyminiszter úrtól nem egyszer hallottunk, hogy tudniillik e javaslat senkitől olyat nem kíván, a mi lelkiismeretével ellenkezik. Ha pedig ez intézkedések meg nem történnek, e kijelentés igen gyakori és súlyos esetekben valótlansággá lesz. Méltóztassék elhinni, ha én a reform ellenzésében oly merev és kiengesztelhetetlen állásponton állanék, a minőt a miniszter úr indokolatlanul olvasott ki záróbeszédemből, akkor csak örülnék, ha ily inkonveniencziák minél nagyobb számban maradnának e javaslatban. De mert respektálom a ház határozatát, mert ahhoz a megnyugvás bizonyos nemével alkalmazkodni tudok, óhajtanám, hogy ha már a reformnak e — szerintem — radikális terére lépett a ház, a keresztülvitelben hárítsa el minden erkölcsi akadályát annak, hogy az a nép tudatába át is menjen, s ne komplikálja azt oly intézkedésekkel, melyek kételyt ébreszthetnek a reform teljes jóhiszeműsége iránt. Azért kérem a t. házat, hogy fiz általam előadottakat — azt hiszem elég világosan jeleztem, mily irányban óhajtok indítványt tenni — legalább 24 órai megfontolásra méltassa. De ha azt veszem ki, hogy midőn a hatalmi kérdés az általános szavazás által már el van döntve, a részletes kiépítést is hatalmi kérdésnek tekintik, (Élénk ellenmondás jobb felől.) s eeért az általam előadottaknak még megfontolásától is el akarnak zárkózni, (Zaj.) akkor megelégszem azzal, hogy lelkiismeretem parancsoló szavának eleget téve, a helyzet minden kedvezőtlen sége daczára elmondtam ezeket, a miket ha el nem mondtam volna, azzal a tudattal távoztam volna innen, hogy egy fontos pillanatban nem teljesítettem képviselői kötelességemet. S akkor természetesen, látva, hogy az erőfeszítés felesleges, tartózkodni fogok indítványom részletes formúlázásától s az egyes szakaszoknál való beadásától is. (Élénk helyeslés bal felől.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Azt hiszem, t. ház, hogy t. képviselőtársam utolsó passzusára semmi szükség sem volt. (Igás! jobb felöl.) Már t. i. arra nem volt szükség, midőn azt feltételezte, hogy pusztán hatalmi érzet alapján bizonyos észrevételeknek még csak megfontolása is megtagadtatik. Ennek a törvényjavaslatnak a vitatása mutatta, hogy soha még többség részéről kisebbség iránt annyi tekintet, annyi kímélet, annyi előzékenység nem tanúsíttatott. (Felkiáltások a báloldalon: Micsoda?) Márkus József: Velük (A szélső baloldalra mutat.) szemben! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem, hanem azok irányában, a kik velünk ellenkező nézeten voltak, mert hiszen maguk voltak szívesek elismerni, hogy a vita épen nem azon a hangon és nem olyan módon folyt, a mi azt mutatta volna, hogy türelmetlenek vagyunk egymás okainak meghallgatásában, vagy méltatásában. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Vajay István: Ez kölcsönös érdem! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Igenis kölcsönös, csak t. képviselőtársam ne akarjon belőle magának részt igényelni. (Derültség.) Vajay István: Én mégis részt igénylek magamnak!