Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-326
56 820. országos ülés 1S94. április 16-án, hétfőn. mtk, — és annak helyettesei. Ha a t. miniszter úr is így értelmezi a dolgot, én azon esetben, ha szükséges volna, írásbeli indítványt is fogok benyújtani, de azt hiszem, hogy ez felesleges. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Röviden ezen pontra nézve felvilágosításul enynyit jegyzek meg: Az, hogy a helyettese az anynkönyvvezetőnek, főszolgabírónak stb. menynyiben lép funkczióba, az nem itt határoztatik meg, hanem ineghatároztatik ott az anyakönyvi törvény illető fejezetében. De a mi az e) pontot illeti, ott a helyettesítés csakugyan a konzulra vagy a követre vonatkozik, mert igen bajos volna azt kívánni, hogy csakis a londoni nagykövet, vagy a parid nagykövet legyen jo gosítva interveniálni a házasságkötésnél, mert a meghatalmazás, a melyet a magyar kormány adni fog, nem vonatkozik csakis a londoni nagykövet személyére, hanem arra is, a ki őt helyettesíti e funkczióban. Tehát az a kívánság annál a másik törvényjavaslatnál, tudniillik magánál d z anya könyvvezetésről szóló törvényjavaslatnál lesz kielégíthető. Itt azonban már meg kellett jegyezni magában ebben a-törvényben, mert ezzel ott azután nem fogunk foglalkozni. Különben is, a mint méltóztatik látni, ezen egész fejezet egyáltalán nem képez egy teljes egészet, ennek természetes kiegészítése az anyakönyvvezetésről szóló törvényben lesz, mert anyagi törvénybe, tudniillik polgári magánjogba ennél többet nem is szokás felvenni, mint a mennyi itt a házasságkötésre nézve mondva van. (Helyeslés jobb felől.) Papp Elek jegyző: Gr. Apponyi Albert. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Heify t. barátom már a most nyert fölvilágosírásból kivehette, hogy ő félreértette a törvény dísz poziczióit és Horámzky t. barátom indítványát. Az olasz instituczió lebegvén előtte, abból indult ki, hogy a tulajdonképeni anyakönyvvezető a városokban a polgármester, vidéki kerületek ben azoknak első közigazgatási tisztviselője, és minden más anyakönyvvezető csak ezek helyettese. De más alapon áll a mi javaslatunk, más alapon áll az anyakönyvekről szóló törvényjavaslat, mely itt tulajdonképen mindig figyelemmel tartandó, ha e törvénynek azzal összefüggő diszpoziczióit tárgyaljuk. Mert itt az anyakönyvvezető hivatalok a német birodalmi törvény mintájára külön hivatalnak vannak felfogva, mely szükségképen nem függ össze a közigazgatási hivatali szervezettel. Eri ugyan ezt a rendezés egyik hibájának tekintem, s az állami anyakönyvek kérdését csak a közigazgatási szervezettel kapcsolatosan vélem helyesen megoldhatónak, ámde, a mint mondom, e javaslat álláspontja más. Azt hiszem, hogy a czélszerííség épúgy, mint Németországban, nálunk is arra fog indítani, hogy mindenütt, a hol különös indok nem parancsolja az ellenkezőt, tényleg a közigazgatási tisztviselők legyenek megbízva az anyakönyvek vezetésével, de ipso jure a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban az anyakönyvvezetés sehol sem függ össze valamely kishivatallal. Már most az az elv, mely a dolog természetében van, tudniillik hogy a házasság az anyakönyvvezető előtt kötendő, itt mondandó ki minden adulteráezió nélkül. Tényleg ki is mondja ez elvet a 32. §., csakhogy e megszorítással: »rendszerint« az anyakönyvvezető előtt kötendő. És a 29. §., összefüggésben a 34. szakaszszal, nem azon a czímen sorolja fel a polgármestert, az alispánt, a főszolgabírót, mintha az olasz törvényhozás felfogásával egyetértőleg ezek volnának tulaj donképen az anyakönyvvezetők s a többi anyakönyvvezetők csak ezek mandatáriu ai, helyettesei, hanem, mint kivételesen házasságkötéssel megbízható közegeket állítja az anyakönyvvezető mellé. E kivételes intézkedés az, a melynek jogosultságát mi nem látjuk, sőt a melyet mi a jogegyenlőség, a szabadelvű és demokratikus berendezés szempontjából határozottan perhorreszkálunk. (Helyeslés bal felől.) A ki az anyakönyvvezetéssel és ennek alapján a házasságkötéssel való eljárással van megbízva, az legyen elég jó minden honpolgár házassága megkötésére, akár szegény ember, akár nagy úr az illető. (Helyeslés) De hogy az állam által megbízott anyakönyvvezetőkön kívül, a kiket kellő qualifikáczióval és kellő számmal kell beállítani, a főispán bizonyos kiváltságos egyénekre nézve valamely tekintélyesebb közeget bízhasson meg, és így különbséget tehessen a szegény emberek között, kiknek elég jó a községi jegyző, és a nagy urak házassága között, kiknek derogál a községi jegyző előtt megjelenni, és kiknek az alispánt rendeli ki, vagy a szolgabírót. Ez az, a mire nézve semmiféle néven nevezendő legiszlativ rácziót nem tudok elképzelni, (Helyeslés a baloldalon.) a mit, ha a törvényjavaslat alapelvét és a reform czélját tekintetbe veszszük, határozottan perhorreszkálnunk kell. Ezért teljes meggyőződéssel csatlakozom Horánszky Nándor t. barátom indítványához, és kérem, méltóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólani ? Senki sem ; a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Teleszky István előadó: T. ház!....
