Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-326

56 820. országos ülés 1S94. április 16-án, hétfőn. mtk, — és annak helyettesei. Ha a t. miniszter úr is így értelmezi a dolgot, én azon esetben, ha szükséges volna, írásbeli indítványt is fogok benyújtani, de azt hiszem, hogy ez felesleges. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Röviden ezen pontra nézve felvilágosításul eny­nyit jegyzek meg: Az, hogy a helyettese az anynkönyvvezetőnek, főszolgabírónak stb. meny­nyiben lép funkczióba, az nem itt határoztatik meg, hanem ineghatároztatik ott az anyakönyvi törvény illető fejezetében. De a mi az e) pon­tot illeti, ott a helyettesítés csakugyan a kon­zulra vagy a követre vonatkozik, mert igen bajos volna azt kívánni, hogy csakis a londoni nagykövet, vagy a parid nagykövet legyen jo gosítva interveniálni a házasságkötésnél, mert a meghatalmazás, a melyet a magyar kormány adni fog, nem vonatkozik csakis a londoni nagy­követ személyére, hanem arra is, a ki őt he­lyettesíti e funkczióban. Tehát az a kívánság annál a másik tör­vényjavaslatnál, tudniillik magánál d z anya könyvvezetésről szóló törvényjavaslatnál lesz kielégíthető. Itt azonban már meg kellett je­gyezni magában ebben a-törvényben, mert ezzel ott azután nem fogunk foglalkozni. Különben is, a mint méltóztatik látni, ezen egész fejezet egyáltalán nem képez egy teljes egészet, ennek természetes kiegészítése az anyakönyvvezetésről szóló törvényben lesz, mert anyagi törvénybe, tudniillik polgári magánjogba ennél többet nem is szokás felvenni, mint a mennyi itt a házas­ságkötésre nézve mondva van. (Helyeslés jobb felől.) Papp Elek jegyző: Gr. Apponyi Albert. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Heify t. barátom már a most nyert fölvilágosírásból kivehette, hogy ő félreértette a törvény dísz poziczióit és Horámzky t. barátom indítványát. Az olasz instituczió lebegvén előtte, abból in­dult ki, hogy a tulajdonképeni anyakönyvvezető a városokban a polgármester, vidéki kerületek ben azoknak első közigazgatási tisztviselője, és minden más anyakönyvvezető csak ezek helyet­tese. De más alapon áll a mi javaslatunk, más alapon áll az anyakönyvekről szóló törvény­javaslat, mely itt tulajdonképen mindig figye­lemmel tartandó, ha e törvénynek azzal össze­függő diszpoziczióit tárgyaljuk. Mert itt az anya­könyvvezető hivatalok a német birodalmi törvény mintájára külön hivatalnak vannak felfogva, mely szükségképen nem függ össze a közigazgatási hivatali szervezettel. Eri ugyan ezt a rendezés egyik hibájának tekintem, s az állami anya­könyvek kérdését csak a közigazgatási szerve­zettel kapcsolatosan vélem helyesen megoldható­nak, ámde, a mint mondom, e javaslat állás­pontja más. Azt hiszem, hogy a czélszerííség épúgy, mint Németországban, nálunk is arra fog indí­tani, hogy mindenütt, a hol különös indok nem parancsolja az ellenkezőt, tényleg a közigazga­tási tisztviselők legyenek megbízva az anya­könyvek vezetésével, de ipso jure a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban az anyakönyvveze­tés sehol sem függ össze valamely kishivatallal. Már most az az elv, mely a dolog természeté­ben van, tudniillik hogy a házasság az anya­könyvvezető előtt kötendő, itt mondandó ki min­den adulteráezió nélkül. Tényleg ki is mondja ez elvet a 32. §., csakhogy e megszorítással: »rendszerint« az anyakönyvvezető előtt kötendő. És a 29. §., összefüggésben a 34. szakaszszal, nem azon a czímen sorolja fel a polgármestert, az alispánt, a főszolgabírót, mintha az olasz tör­vényhozás felfogásával egyetértőleg ezek volná­nak tulaj donképen az anyakönyvvezetők s a többi anyakönyvvezetők csak ezek mandatáriu ai, helyettesei, hanem, mint kivételesen házasság­kötéssel megbízható közegeket állítja az anya­könyvvezető mellé. E kivételes intézkedés az, a melynek jogo­sultságát mi nem látjuk, sőt a melyet mi a jog­egyenlőség, a szabadelvű és demokratikus be­rendezés szempontjából határozottan perhorresz­kálunk. (Helyeslés bal felől.) A ki az anya­könyvvezetéssel és ennek alapján a házasság­kötéssel való eljárással van megbízva, az legyen elég jó minden honpolgár házassága megköté­sére, akár szegény ember, akár nagy úr az illető. (Helyeslés) De hogy az állam által meg­bízott anyakönyvvezetőkön kívül, a kiket kellő qualifikáczióval és kellő számmal kell beállí­tani, a főispán bizonyos kiváltságos egyénekre nézve valamely tekintélyesebb közeget bízhas­son meg, és így különbséget tehessen a szegény emberek között, kiknek elég jó a községi jegyző, és a nagy urak házassága között, kiknek dero­gál a községi jegyző előtt megjelenni, és kiknek az alispánt rendeli ki, vagy a szolgabírót. Ez az, a mire nézve semmiféle néven nevezendő legiszlativ rácziót nem tudok elképzelni, (He­lyeslés a baloldalon.) a mit, ha a törvényjavas­lat alapelvét és a reform czélját tekintetbe vesz­szük, határozottan perhorreszkálnunk kell. Ezért teljes meggyőződéssel csatlakozom Horánszky Nándor t. barátom indítványához, és kérem, mél­tóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) Elnök: Kíván valaki szólani ? Senki sem ; a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Teleszky István előadó: T. ház!....

Next

/
Oldalképek
Tartalom