Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

340. országos ülés 1894. május 16-án, szerdán. 339 jellemtelenséggel gyanúsíttatik. (Helyeslés jobb felől. Zaj bal felől. Halljuk ! Halljuk!) De ez nem is volna alkalmas reá, mert minden vizsgálat közt, úgy, a mint Magyar országon a törvények vannak ily ügyekben, a parlamenti vizsgálat a legértéktelenebb, a legkevésbbé sikerre vezető. Mert hisz annak a parlamenti vizsgáló bizottságnak nincs annyi hatalma, mint egy aibírónak Magyarországon, mert hisz az a parlamenti vizsgáló bizottság nem kötelezhet senkitsem maga előtt megjelenni. Polónyi Géza: Dehogy nem! . Szilágyi Dezső igazságügy miniszter: Én azt gondolom, t. ház, (Hulljuk! Halljuk!) hogy egy parlamenti vizsgáló bizottság az ő hatalmának alapját nem Polónyi Géza t. képviselő ár biztatásából, hanem a törvényekből fogja meríteni. (Helyeslés és derültség jobb felől.) A parlamenti vizsgáló bizottság egyetlen egy tanút nem hozathat maga elé, ki önként meg nem jelennék, (Zaj a baloldalon.) egyetlen egy tanút nem hozathat maga elé kényszerrel ; az jelenik meg, a ki akar, arra a kérdésre felt!, a melyre akar, és ha a bizottság előtt hamisén vall, annak büntető következményei nincsenek. Én nem a magyar sajtónak tisztességét, hanem egy ennél sokkal kisebb, értéktelenebb dolgot is nem akarnék függővé tenni egy oly vizsgálattól, a melynél a vizsgáló szervnek mindezen eszköz rendelkezésre nem áll, mely szükséges arra, hogy az igazság kíderíttessék. Megvallom tehát, én azt tartom, hogy a t. képviselő úr . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) tévedett erre való utalásában. Most legyen szabad a t. képviselő tir többi állításaira áttérnem. A kérdésnek egyik részére nézve, úgy látszik, nincs különbség köztünk, talán a házban sincs különbség; de itt már határozottan ellene kell mondanom annak a felfogásnak, a mely abból látszik kiindulni, hogy mihelyt felhozatik valamely vád, . . Gr. Apponyi Albert: Kellő plauzibilitással! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Legyen kellő píauzibilitással, mindjárt a másik irányában előáll az igazolásnak a szüksége. Azt mondja, kellő píauzibilitással. De mibe helyezi t. képviselőtársam a vádat? Sőt azt szeretném tudni, hogy mi hát az a vád ? A mint én beszédéből kivettem, az egész vita alatt a vádnak formulázása iránt a t. túloldal a lehető legnagyobb ingadozást árulta el. (Úgy van! jobb felől.) Ivánka Oszkár: Formulázza jobban! Szilágyi Dezső igazságügy miniszter: Meg is fogom tenni mindjárt! Mert kérem az, ha valamely lapkiadó vállalat alakúi és az lapokat akar megszerezni, (Halljuk! Halljuk!) s azon lapoktól azt kívánja, hogy bizonyos határozott irányban írjanak bizonyos kérdésre nézve, ez tökéletesen, megengedett politikailag és erkölcsileg. Ha meg van engedve, hogy a »MiIleiiium« vállalat, vagy bármely más vállalat teremtsen vagy erősítsen egy napi saj'tót, a mely a mi egyházpolitikai programmunkat ellenzi, a mely napisajtóra előfizet a ki akar, és tegyük fel, hogy ottan is lesznek oly lapok, a melyek a páratlan napjain a hétnek pártolni látszanak az egyházpolitikát, (ügy van! Derültség jobb felől.) és a páros napjain a hétnek pedig lerontják azt, A mit építettek, (Úgy van! Zajos derültség jobb felöl. Felkiáltások : Mint a »Magyarország* !) és ha t. képviselőtársam, gr. Apponyi a saját politikáját — néha, a páratlan napokon — pártoló lapokat ép oly keményen elítélné e miatt és azt mondaná, hogy ez. megtévesztése a publikumnak és nem felvilágosítása, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) ha mondom, t. képviselőtársam a meglevő lapokkal szemben így cselekedett volna, akkor jogosítva volna a leendő lapok iránt ilyen szigorú kritériumot felállítani. Én nem teszek neki szemrehányást, de ő elnézte ezt. (Zaj. Halljuk!)T. képviselőtársam bizonyosan fog emlékezni és fogja tudni, hogy vannak lapok, a melyek egyszer-másszor az ő politikáját pártolták az egyházpolitikában, némely napon annak a politikának ellenmoudtak és a mienket pártolták. (Zaj.) Bizonyosan fog emlékezni . . . Gr. Apponyi Albert: Nem rendelkezem velük! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem rendelkezik velük! Hiszen a másikkal sem rendelkezik; de ha elítéli az egyiket, akkor jó lett volna talán a másikat is elítélni. T. ház! Vizsgáljuk meg hát, miben áll a plauzibilitás. Ha a kormány ellen abból, a mi ebben a névtelen iratban foglaltatik,, vádat akarnak formálni, akkor azt a korrumpáló intencziót. a melyet t. képviselőtársam felállított, (Egy hang a szélső baloldalról: Az óra megállott! Mozgás. Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) azt a korrumpáló intenczióját a kormánynak valami ténynyel csati valószínűsíteni kell. De még ebben az iratban sem foglaltatik semmi, a mi valószínűvé vagy plauzibilissé tenné azt, hogy a kormánynak itt korrumpáló inteneziója volna, még akkor sem, ha mindaz igaz volna, a mi abban a névtelen iratban benne foglaltatik. Mert mi az a korrumpáló íntenczió? Nem az, hogy meg akar e

gy oly lapot vétetni, tegyük fel, hogy egy vállalatnak tanácsolja, vegyen egy oly lapot, mely eddig ellenzéki volt; ez nem korrumpáló intenczió. Hiszen önmaguk állították, Ivánka képviselő úr is, hogy ebben semmi korrtipczió 43*