Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

338 340. országos ülés 1894. május l<5-án, szerdán. fogalmazványban. (Nagy zaj és ellenmondás a jobbóldalon. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Ezzel kapcsolatosan történik az, hogy tény­leg ellenzéki irányú vagy legalább előbb ellen­zéki irányú lapok egy részének megvásárlása eszközöltetik, más részénél megkiséreltetik. Ezek­ben az általam felsorolt tényekben foglaltatik elég plauzíhilitás és elég alap arra, bogy ha ezek egyszer nyilvánosság elé kerültek, azok­nak teljes tisztázása, minden gyanú eloszlatása ;i közérdekben szükségessé vált. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mint magánember, a t. miniszter urak bár­melyike szavának teljes hitelt adok, de igen sajátságos fogalmának kellene lennie ;i parla­menti és miniszteri felel ősségről annak, a ki azt elhinné a közérdeket illető ügyekben, midőn állí­tással szemben tagadás áll, egyénileg mérlegelné azt, hogy vájjon az állításnak vagy a tagadás­nak tulajdonítson-e nagyobb súlyt. (Iga;! Úgy van! bal felől Ellenmondások a jobboldalon. Zaj.) Engedelmet kérek, ha ez így van, akkor miért nem elégszenek meg a miniszterelnök úr azon egyszerű tagadásával, hogy semmi összefüggés sincs a kormány befolyásától föltételezett válla­lat kiadása között egyfelől és azon hírlap vá­sárlása között másfelől ? (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Az egyéni érintke­zésben az egyszerű tagadás elegendő, de érzik, hogy a nyilvános állás követelményeinél fogva ennél több: ennek hivatalos konstatálása szük­séges, ezért fordulnak az illetékes bírósághoz. Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Meg akarjuk büntettetni! Gr. Apponyi,Albert: De, t. ház, maga a tényállás, t. i. a hírlapvásárlás üzletével és a kornipczió tendencziájával szemben hallottunk olyan theóriákat, a melyeket én kielégítőknek nem tartok. A t. miniszterelnök úr azt mondja és az igazságügyminiszter úr ismétli, hogy minden politikai tényezőnek, tehát kormánynak és kor­mánypártnak — hozzá tették, a mi magától érte­tődik, csak saját privát eszközei alapján — jo­gában áll lapokat alapítani, a saját felfogásainak terjesztésére, a sajtóban működni ... Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: És lapokat megszerezni! Gr. Apponyi Albert ... és lapokat meg­szerezni. Az első tételt föltétlenül elismerem, a másik tételre nézve kételyeim vannak. És itt bizonyos megkülönböztetést teszek. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mikor lapok megszereztetnek, a melyek­nek tendencziája a közönség előtt ismert, a melyek ezen tendencziák folytán a közönség előtt bizo­nyos súlylyal, bizonyos terjedtséggel bírtak, s midőn azután ezen lapok oly czélzattal vétetnek meg, hogy tendencziájukat megváltoztatják, midőn régi firma alatt, a közönség előtt hitellel bíró firma alatt tíj portékát árúinak a közönség­nek: akkor én ezen üzletet teljesen korrektnek nem láthatom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­balon.) Mert helyesnek és kifogástalannak a saj­tónak csak oly működését és oly irányban való megindítását tekinthetem, a mely a közönségnek felvilágosítására szolgál, de nem annak oly módon való megindítását, működését, vagy megszünte­tését, a mely egy időn át és épen a döntő pil­lanatban a közvéleménynek nem felvilágosítására, hanem megtévesztésére irányúi. (Zajos helyeslés a hal és szélső baloldalon.) Ezeknél fogva én azt tartom, hogy vala­mint a kérdésnek azon egyik, nyilvános vállal­kozással összefüggő oldalával szemben a helyes megoldás az volt, melyre a kormány magát elhatározta, hogy be nem érve a tiszta tagadás­sal, — a mi magánemberek közt ez esetijen elegendő volna, — a sajtóbírósági eljáráshoz folyamodott, úgy a második esetben egész ha­tározottsággal az ügy végleges tisztázatára magá­nak a hazai sajtó reputácziójának megóvása érdekében is feltétlenül szükséges, hogy ezen üzelmeknek összesége az arra legalkalmasabb fórum: parlamenti vizsgáló bizottság elé uta­síttassák. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kivan szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! T. képviselőtársam felszólalásának utolsó állításával nem értek egyet; mert a t. kép­viselő úr azt mondja, (Halljuk! Halljuk!) hogy a hazai sajtó reputácziójának tisztázása kívánja meg azt, hogy parlamenti vizsgáló-bizottság de­rítse fel, vájjon igazak-e azon állítások, vagy sem"? A t. képviselő úr a sajtó reputácziója meg­védését a leggyöngébb útra utalta, oly útra, melyen nem is lehetséges a sajtó reputáczióját megóvni. (Igás! Úgy van! jobb felől. Mozgás a jobboldalon.) Mindenekelőtt, t. ház, a sajtó maga leg­jobban megvédi a maga reputáczióját maga­viseletével; mert tegyük fel, hogy egyik vagy másik lapnál megtörténnék az, hogy minden ok nélkül ugyanazok a munkatárs ;k és a szerkesztő elveket változtatnak (Zaj és felkiáltások bal felől : Hát a »Pesti Napló« !) és a nagy közönséget nem tudják meggyőzni e változás becsületessége és őszinteségéről, mert igenis lehet véleméuyt változtatni őszintén és tiszta okokból, de ha ez nem így történik, ez a többi sajtóra piszkot és homályt még nem fog vetni. Furcsa volna, hogy ha mindenki parlamenti bizottság köpeny eget kérne azért, mert egyik-másik ember politikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom