Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

338 340. országos ülés 1894. május l<5-án, szerdán. fogalmazványban. (Nagy zaj és ellenmondás a jobbóldalon. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel kapcsolatosan történik az, hogy tényleg ellenzéki irányú vagy legalább előbb ellenzéki irányú lapok egy részének megvásárlása eszközöltetik, más részénél megkiséreltetik. Ezekben az általam felsorolt tényekben foglaltatik elég plauzíhilitás és elég alap arra, bogy ha ezek egyszer nyilvánosság elé kerültek, azoknak teljes tisztázása, minden gyanú eloszlatása ;i közérdekben szükségessé vált. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mint magánember, a t. miniszter urak bármelyike szavának teljes hitelt adok, de igen sajátságos fogalmának kellene lennie ;i parlamenti és miniszteri felel ősségről annak, a ki azt elhinné a közérdeket illető ügyekben, midőn állítással szemben tagadás áll, egyénileg mérlegelné azt, hogy vájjon az állításnak vagy a tagadásnak tulajdonítson-e nagyobb súlyt. (Iga;! Úgy van! bal felől Ellenmondások a jobboldalon. Zaj.) Engedelmet kérek, ha ez így van, akkor miért nem elégszenek meg a miniszterelnök úr azon egyszerű tagadásával, hogy semmi összefüggés sincs a kormány befolyásától föltételezett vállalat kiadása között egyfelől és azon hírlap vásárlása között másfelől ? (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Az egyéni érintkezésben az egyszerű tagadás elegendő, de érzik, hogy a nyilvános állás követelményeinél fogva ennél több: ennek hivatalos konstatálása szükséges, ezért fordulnak az illetékes bírósághoz. Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Meg akarjuk büntettetni! Gr. Apponyi,Albert: De, t. ház, maga a tényállás, t. i. a hírlapvásárlás üzletével és a kornipczió tendencziájával szemben hallottunk olyan theóriákat, a melyeket én kielégítőknek nem tartok. A t. miniszterelnök úr azt mondja és az igazságügyminiszter úr ismétli, hogy minden politikai tényezőnek, tehát kormánynak és kormánypártnak — hozzá tették, a mi magától értetődik, csak saját privát eszközei alapján — jogában áll lapokat alapítani, a saját felfogásainak terjesztésére, a sajtóban működni ... Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: És lapokat megszerezni! Gr. Apponyi Albert ... és lapokat megszerezni. Az első tételt föltétlenül elismerem, a másik tételre nézve kételyeim vannak. És itt bizonyos megkülönböztetést teszek. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mikor lapok megszereztetnek, a melyeknek tendencziája a közönség előtt ismert, a melyek ezen tendencziák folytán a közönség előtt bizonyos súlylyal, bizonyos terjedtséggel bírtak, s midőn azután ezen lapok oly czélzattal vétetnek meg, hogy tendencziájukat megváltoztatják, midőn régi firma alatt, a közönség előtt hitellel bíró firma alatt tíj portékát árúinak a közönségnek: akkor én ezen üzletet teljesen korrektnek nem láthatom. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Mert helyesnek és kifogástalannak a sajtónak csak oly működését és oly irányban való megindítását tekinthetem, a mely a közönségnek felvilágosítására szolgál, de nem annak oly módon való megindítását, működését, vagy megszüntetését, a mely egy időn át és épen a döntő pillanatban a közvéleménynek nem felvilágosítására, hanem megtévesztésére irányúi. (Zajos helyeslés a hal és szélső baloldalon.) Ezeknél fogva én azt tartom, hogy valamint a kérdésnek azon egyik, nyilvános vállalkozással összefüggő oldalával szemben a helyes megoldás az volt, melyre a kormány magát elhatározta, hogy be nem érve a tiszta tagadással, — a mi magánemberek közt ez esetijen elegendő volna, — a sajtóbírósági eljáráshoz folyamodott, úgy a második esetben egész határozottsággal az ügy végleges tisztázatára magának a hazai sajtó reputácziójának megóvása érdekében is feltétlenül szükséges, hogy ezen üzelmeknek összesége az arra legalkalmasabb fórum: parlamenti vizsgáló bizottság elé utasíttassák. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kivan szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! T. képviselőtársam felszólalásának utolsó állításával nem értek egyet; mert a t. képviselő úr azt mondja, (Halljuk! Halljuk!) hogy a hazai sajtó reputácziójának tisztázása kívánja meg azt, hogy parlamenti vizsgáló-bizottság derítse fel, vájjon igazak-e azon állítások, vagy sem"? A t. képviselő úr a sajtó reputácziója megvédését a leggyöngébb útra utalta, oly útra, melyen nem is lehetséges a sajtó reputáczióját megóvni. (Igás! Úgy van! jobb felől. Mozgás a jobboldalon.) Mindenekelőtt, t. ház, a sajtó maga legjobban megvédi a maga reputáczióját magaviseletével; mert tegyük fel, hogy egyik vagy másik lapnál megtörténnék az, hogy minden ok nélkül ugyanazok a munkatárs ;k és a szerkesztő elveket változtatnak (Zaj és felkiáltások bal felől : Hát a »Pesti Napló« !) és a nagy közönséget nem tudják meggyőzni e változás becsületessége és őszinteségéről, mert igenis lehet véleméuyt változtatni őszintén és tiszta okokból, de ha ez nem így történik, ez a többi sajtóra piszkot és homályt még nem fog vetni. Furcsa volna, hogy ha mindenki parlamenti bizottság köpeny eget kérne azért, mert egyik-másik ember politikai