Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

336 840. országos ülés 189á. május 16-án, szerdán. telén eszmetársúlás támad a járatlan emberekben, hogy a hatalom és a visszaélés, a romlottság együtt jár. (Élénk helyeslés jobb felől.) Sem az országnak, sem nemzetünknek, sem az ellenzéknek, semmi politikai faktornak nem áll érdekében ezen hitnek terjesztése, még okménytelentíl, még könnyelműségből, még pártszenvedélyből sem. (Élénk helyeslés jobb felől. Egy hang bal felöl: Hát az utcza szervezése?) Nem bánom, ha a t. Urak egy egész katekizmust mondatnak el velem a politikából, de talán nem kívánják, hogy itt mindent elmondjak. A fenforgó kérdésnek mindkét oldala meg volt tehát vitatva, és az az oldala, a hol fogható a dolog, mint a lap nyilatkozata, — tudva van az azért felelős személy, egy oly eljárás utján, a melyben az igazság bebizonyítása meg van engedve, ki fog deríttetni. A másik oldala pedig, — állítani akarom újra, — hogy mivel az azon névtelen iratban foglalt tények és állítások, a melyeknek a karakterét még nagyon is vitatni lehetne, ezen határozott tagadás ellenében semmivel sem igazoltattak, azt ajánlom a t. háznak, hogy ezt, mint teljesen alaptalan vádaskodást hagyja figyelem nélkül. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. (B. Andreánszky Gábor szólásra jelentkezik.) A miniszterelnök úr fog szólni. (Felkiáltások bal felöl: Andreánszky személyes kérdésben kivan szólni!) Ha miniszterek szólni kívánnak, a törvény értelmében mindig meghallgatandók. (Helyeslés jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház' Thaly Kálmán képviselő úr szíves volt engem figyelmeztetni, hogy korábbi felszólalásom záró paszsziisát az ellenzéken többen úgy fogták föl, mintha én az ellenzéket vádoltam volna. ónody Géza: így mondta, szórói-szóra! (Zaj, Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Engedje- meg Ónody képviselő úr, hogy saját szavaim interpretátorául ne őt válaszszam. (Tetszés jobb felöl.) Én azt mondtam, — a szavakra nem emlékszem, de beszédemnek és eszem járásának tenorja az volt, — hogy a korrupeziót ne itt keressék a kormány padjain, vagy ezen az oldalon, mert a korrupcziónak azok szegődnek szolgálatába, a kik akarva, vagy nem akaiva, — ezek voltak szavaim, — tudva, vagy nem tudva, akkor vetnek fel egy kormány ellen ily súlyos vádakat igazolatlanul, midőn annak nehéz viszonyok között fel- és lefelé a bizalomnak nagyobb mértékére van szüksége. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) B. Andreánszky Gábor; T. ház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az igazságügyminiszternek egy megjegyzésére kötelességemnek tartom felszólalni. (Nagy zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A miniszter úr felszólított, hogy mondjam meg egyenesen, kit értek az alatt, hogy Bokrossvédő, a mit közbeszólásként mondottam. Én értettem Bokross- védők alatt azokat, a kik tudva Bokrossnak viselt dolgait, hozzájárultak ahhoz, hogy jegyzőkönyvileg fejeztessék ki a ház részvéte. (Nagy zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az újságokban az állott, — példának okáért egy hirt fogok elmondani, a mely hogy mennyiben igaz, mennyiben nem, azt nem tudom, — (Folytonos zaj.) hogy mikor a miniszterelnök úr megérkezett, Polónyi képviselő úr azt kérdezte tőle: » Hallottad-e a Bokross dolgát ?« (Zaj.) És a miniszterelnök úr azt mondotta erre, hogy agyonlőtte magát. (Folytonos zaj.) így tehát a miniszterelnök úr is valószínűleg tudhatott valamit az ő viselt dolgairól. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Apponyi képviselő úr fog szólni! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én igen röviden akarok ebben a kérdésben nyilatkozni, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) melylyel a ház már több óra óta foglalkozik. (Halljuk! Halljuk! bal felől) És pedig azért kívánok nyilatkozni, mert a miket úgy a miniszterelnök ár, mint az igazságügyminiszter úr a miniszterelnök úrnak azon nyilatkozatára nézve mondott, a mely a kurrirpcziót az ellenzéki oldalon keresi, engem legalább ki nem elégítettek, nekünk e súlyos váddal, e súlyos nyilatkozattal szemben (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) elegendő elégtételt nem szolgáltattak. (Helyeslés bal felől. Halljuk! Halljuk!) Es nyilatkozni kívánok másfelől, inert a miniszterelnök úr által felállított és az igazságügyminiszter úr által ismételt némely theoriát el nem fogadhatok, szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk! Helyeslés bal felöl.) Az igazságügyminiszter úr előai Sásával annyiban értek egyet, a mennyiben ő a mai tanácskozás tárgyában kettőt különböztet meg: az egyik a kormány ellen a »Magyarország« közleményében, illetőleg annak szerkesztőségi részében foglalt vád, mintha ama hírlap vásárló konzorcziam a kormánynak akaratától függő vállalat kiadásában és ahhoz hasonló üzletekben nyerne kielégítést; másik oldala pedig a dolognak azon tényállásban áll, mely a »Magyarország« által közölt okmányban foglaltatik. Ez az első. (Zaj jobb felöl.) Kérem, tessék felállaní, vagy hangosan közbeszólani, én minden közbeszólásra válaszolok. (Élénk helyeslés bal felöl.) Engem sem most, sem máskor türelmetlenség