Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

334 340. országos ülés 1891. május 16-án, szerdán. Elnök: Andreánszky Gábor képviselő urat ezennel rendreutasítom! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ha nem rám értette, akkor nekem természetesen észrevételem nincs. B. Andreánszky Gábor: Hisz megmondottam, hallhatta, hogy kire értettem. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Rendre !) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ha valaki tehát bárki ellen itt egy oly állítással akar fellépni, a mely annak egyéni, vagy politikai tisztességét érinti, nem közbekiáltás alakjában, (Igaz! Úgy van! a joblóldalon.) nem is ilyen általánosságban, hanem határozottan, nyíltan és olyankor kell előhoznia, midőn annak jó indokait és bizonyítékait adja. (Zajos helyeslés jobb felöl.) Másodszor, t. ház, — talán t. barátom, a miniszterelnök úr megengedi, mivel ő nem volt jelen az utóbbi része alatt a vitának — azért szólaltam fel, hogy némely, az ő beszédjére vonatkozó félreértéseket és erre épített egészen hamis következtetéseket itt inegczáfoljak. (Zajos helyeslés jobb felől. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget. Felkiáltások: Ő maga illetékes erre!) Mielőtt ezt tenném, egész nyugodtan redukáljuk a kérdést, a mennyire én ebből a tárgyalásból ki tudtam venni, tényleges alapjára. A »Magyarország« ezen közleményében, a mi itt felhozatott, két rendje az állításoknak foglaltatik. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik rendje az állításoknak foglaltatik azon névvel el nem látott iratban, a mely a vezérczikkbe bele van foglalva. Ennek két kimagasló tenyéré a belügyminiszter úr határozottan kijelentette, hogy azok az állítások ott valótlanok. (Igas\! Úgy van! a jobboldalon.) Már most, mélyen t. ház, itt nem járja azt követelni, hogy valaki bárkinek elméiében felmerülhető mindenféle ffyanu ellen előre védekezzék ; (Zajos helyeslés a jobboldalon.) ellenkezőleg, én azt tartom, hogy a milyen nagy felelősséggel jár ilyen tényeket, felhozni, ha nem is mint saját állítást, de mint közérdekből érdemeseket arra, hogy a parlament tudomására jussanak: azzal az az egy kötelesség mindenesetre jár, hogy azon pozitív és határozott meghazudtol ássál szemben, melylyel ezen tények a miniszteri padokról találkoztak, adja további jó bizonyítékait és okait. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ivánka Oszkár t. képviselő úr mulatott azon és furesa színben akarta előtüntetni a belügyminiszter úr azon állítását, hogy ő ezen közleménynek valószínű íróját — mert biztosan nem tudhatja — soh'sem látta, és egyáltalán nem látott soha ilyen kéréssel előálló embert. Elfelejtette Ivánka képviselő úr, hogy mindjárt a czikk kezdetén foglaltatik az az állítás, hogy »Nagyméltóságod engem azon kiváló kitüntetésben részesített, hogy Vészi és Brandenburg urakkal egyetemben a megalapítandó »Hirlapkiadó Vállalat« érdekében kihallgatni méltóztatott «. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon : A y>Kosmosi igazgatója! Halljuk! RuJlj.űt' Elnök csenget.) Hát a t. arak megjelölték, mint valószínű szerzőjét ennek a Holló Lajos képviselő úrnál levő íratnak, bizonyos jogtanácsost, a neve nem jut eszembe, (Felkiáltások: Busznyák!) Rusznyák urat. Megmondta a belügyminiszter iir, hogy ezt az urat soh'se látta. (Nagy zaj a szélső báloldalon.) Méltóztassanak mást is megjelölni. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget,) Arra is megkapják a feleletet! A másik rendje a tényeknek pedig máinem ebben a közleményben foglaltatik, hanem foglaltatik magának a hírlapnak azon állításában, hogy azt mondja: »A 25,000 frt ígéret kisebb jutalom volt. A nagyobb résztvevőt nem lehetett ilyen aprópénzzel kifizetni. Ebben az időben volt a királyi palota építése vállalkozónak kiadandó, természetesen, hogy ez c-sak egyszerű véletlen volt, hogy ezt a millióra menő munkálatot ugyanaz a szövetkezet kapta meg, a melyik az ellenzéki lapok összevásárlásában eljárt és a kormánynyal tárgyalásokat folytatott^ {Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Utá latos hazugság! Piszkos rágalom!) T. ház! Ez már egyedül a hírlapíróra háruló felelősség terhe alatt van mondva; ez oly állítás, a mely, ha való, hogy t. i. korrupt motívumokból adattak ki azok a munkálatok, és magukban foglalják elrejtését egy oly jutalomnak, melyet a törvény és becsület nem enged, akkor egy ily cselekményt elkövető kormány méltó mindazon következtetésekre, melyek a korrupt cselekményekkel együtt járnak. De ha ez nem igaz, a felelősségnek van egy másik oldala, és a miniszterelnök úr a legjobb módot választotta akkor, midőn az ülés kezdete előtt ezen közlemény elolvasása után kijelentette azon elhatározását, hogy bírói eljárás útján alkalmat ad a hírlapírónak ezt az állítását bebizonyítani, (Általános, élénk helyeslés.) vagy ha nem, akkor annak büntetőjogi és erkölcsi következményeit viselni. (Egy hang a jobboldalon: Polónyi fogj-i védeni! Zaj a baloldalon.) Mert a szabadsajtót Ugron t. képviselő úr engedelmével mindannyian igen nagyra becsüljük, de nem hiszem, hogy a szabadsajtó akárki véleménye szerint jelenthesse a gyanúsítás! és rágalmazás! szabadságot. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Égy hang a szélső baloldalon : A vásárlási szabadságot !) T. ház! A lapok húznak szubvencziót pártoktól ; az ellenzéken is húztak és húznak, és abban sem akkor, sem soha . . .