Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-340
340. országos ülés 1894. május 16-án, szerdán. 33f kozat, a mely Holló Lajos képviselő úr vádjait megerősíti, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) mert ha ilyen nyilatkozatot meg mer tenni egy miniszter és nem szegyei megtenni, akkor a háta mögött lappang a gondolat, hogy azt meg is teszi. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr sokkal jobban tette volna, ha beszédét ott befejezi, a hol megígérte, hogy az ügy bí'-ói eljárásnak fogja képezni tárgyát. De a miniszterelnök úr ezzel nem elégedett meg, hanem hogy önöknek tapsait és éljeneit megkapja, azt mondta, hogy az ellenzéken ülnek azok, a kiket korrupezióval lehet vádolni. (Nagy zaj.) Mivel tu 1 az ellenzék korrumpálni? Micsoda hatalmi eszközök vannak a kezében? Nekünk semmi hatalmi eszköz nincsen a kezünkben, hogy korrumpálhassunk, hanem önök az országnak egész erejét, a politikai hatalomnak minden befolyását minden téren csak arra használják fel, hogy künn az országban a választópolgárokat és itt benn a főváros köreit korrumpálják és saját czéljaikra megnyerjék. (Taps és éljenzés a szélső haloldalon és bal felől.) A sajtónak olyannak kell lennie, mint a tiszta levegőnek, mely a meggyőződés hangjait tovább adja. Ha valaki csak azért, hogy az ellenzék hangja a nép fülébe el ne érkezzék, megmérgezi a levegőt, ép olyan bűnös, mint a ki megmérgezi azt a forrásvizet, melyből a közönség inni szokott. Ki kell jelentenem, hogy a birói eljárást várom, és abban megnyugvást tudnék találni, de azért mégis fentartom magamnak, hogy a további lépéseket ez oldalról annak idején megtegyem. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon és bal felől.) Ivánka Oszkár: T. ház! Ha e kérdésben felszólalok, teszem azért, mert sem azon nyilatkozatok, a melyeket a kormány t. tagjaitól hallottunk, sem az a viselkedés, melyet a szabadelvű párt ezen kérdésben tanúsít, nem olyanok, hogy 0 kérdésnek mindenkire nézve megnyugtató megoldásához bennünket közelebb vigyenek. Mert ha onnan kifogásolják egy írat okmányszerűségét azért, mert nincs aláírva s e kifogással akarják mintegy lehurrogni a szónokokat, ez semmiesetre sem állja meg helyét. Ha bizonyítható az, a mi pedig összehasonlítással, vagy írásszakértő útján; vagy az illető Rusznyák űr megkérdezésével könnyen bebizonyítható, hogy ő irta-e azt az iratot, akkor a kérdés tisztázva van. (Felkiáltások jobb felől: Akkor sincs bizonyítva semmi!) Ep oly helytelennek tartom, midőn Holló képviselőtársamnak szemére lobbantják, hogy ő ez iratot, mely tévedésből adatott át neki, nem adta vissza. Attól függ, milyen természetű az az írat, mely valakinek kezébe kerül. (Zaj és ellenmondás jobbról.) Ha véletlenül oly írat ez, mely nem közérdeket, hanem magánérdekű diskreczionális ügyeket illet, azzal semmiféle indiskrécziót elkövetni nem fogok, hanem a legnagyobb titoktartás mellett vissza fogom adni annak, a kit illet. De ha véletlenül, vagy a bűnös hibájából, vagy ügyetlenségből egy gazság nyomára jutok, azt sem a szabadelvű párt kedvéért, sem más kedvéért eltitkolni, vagy leplezni nem fogom, (Zajos tetszés és taps bal felöl.) hanem úgy, mint Holló t. barátom tette, kötelességemnek fogom tartani azt nyilvánosságra hozni. (Felkiáltások jobb felöl: Ha gazság! Ha!) Ennek a dolognak három része vau. Az egyik az, a melylyel foglalkoztam, hogy t. i. miként jutott ez a dolog a nyilvánosság elé. Azt hiszem, Holló t. képviselőtársam, midőn e dolgot nyilvánosságra hozta, csak kötelességét teljesítette. (Hohó! jobb felől. De úgy van! a szélsőbalon.) Kötelességét teljesítette azért is, mert az okmány valódisága iránt előtte, a kinek kezeiben van egy másik, ugyanazon írással írt és aláírással is ellátott okmány, semmi kétség sem forgott fenn, hogy ezen okmányt a Kosmos-társulatnak ügyésze szerkesztette. Elárulja ez az okmány, hogy miniszterhez van czímezve. (Nagy zaj jobb felől.) Rohonczy Gedeon: Nincsen a miniszter sem megnevezve! Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Ivánka Oszkár: Engedjék meg, hogy eltérjek a tárgytól és reflektáljak néhány szóval Rohonczy képviselőtársam közbeszólására. Nagyon csodálkozom, hogy ő, ki maga is hosszú időn keresztül leleplezésekkel foglalkozott, (Élénk derültség a baloldalon.) és a ki azon időben tapasztalhatta, hogy még a kézzel fogható g-azságok leleplezése is milyen lehetetlenség, (Élénk derültség a baloldalon.) a ki abban az időben könyekkel a szemében panaszkodott, hogy: ->látod, ez mennyire igaz, és lehetetlen, hogy bebizonyítsam, azért, mert a gazemberek olyan ügyesek, hogy a bizonyítékokat részint előzetesen, részint időközben elsikkasztották^ (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon) mondom, nagyon csodálkozom azon, hogy Rohonczy t. képviselőtársam hogyan intézhet hozzám ilyen naiv kérdést. Azt hiszem, ezt ő tudja, én erre a dologra reflektálni nem tartom szükségesnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Folytatom tehát ott, a hol elhagytam, hogy Holló Lajos t. képviselőtársam kötelességszerűen cselekedett, mert kétségtelenül be volt igazolva, hogy ez az ügyész írása, hogy ez egy miniszterhez van czímezve, hogy ezen okmány tartalma olyan, hogy azt összevetve azokkal a dolgokkal, melyek az utóbbi időben történtek, midőn ellenzéki lapok megvásároltattak, nem űg-y, — mert azt én sem tartom abszolúte jogosulatlannak, — hogy kijelentsék, hogy irányt 42*
