Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

332 840. országos Illés 1894. május lft-án, szerdán. változtatnak s a kormány programmjät támogatják, de megvásároltatnak úgy, azok az ille tők maradjanak a közvélemény előtt tagjai és orgánumai annak a pártnak, a melyet eddig szolgáltak, titokban azonban a kormány érdekeit szolgálják, az áruló szerepét teljesítsék, ezeket a tetteket ágy Holló Lajos, mint bárki más, teljesen immorálisaknak tarthatta. S midőn ezen okmányból, mert én annak veszem, az tiint ki, hogy ez nagy összeg pénzbe is került, abszolúte nem állhat meg az a szuppoziczió, hogy valaki csak azért vásároljon össze politikai lapokat, és vegye meg a politikai pártok zsúrnalisztáit, hogy a lapok úgy változtassák meg irányukat, hogy a mellett előfizetőiket elveszítsék, hanem itt a rossz üzlet mögött a Haas és Deutsch-czég ismert jó gseftelő képességénél fogva más ezéloknak kell lappanganiok. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azonban ha más czélok lappangnak, a pénz csak két helyről jöhet. Vagy azon kouzorczium részéről jöhet, mely mint vevő szerepel s mivel ez haszonra dolgozik, nem pedig politikai ideálokért lelkesül, máshol kell ezen pénzért rekompenzáeziót kapnia. Ha pedig nem tőle jön a pénz, nem jöhet mástól, mint a kormánytól. A mint már hallottuk megjegyezni, nem is tagadtatott, hogy a rendelkezési alap erre nem is elég, de különben is defiezitben van s így a kormány más pénzekkel nem diszponálhat, mint a melyek a közadókból folynak be. (Igaz! Ügy van! a baloldalon. Nagy zaj. Ellenmondások a jobb oldalon.) De történt legyen a vásárlás akár az egyik, akár a másik módon, az illető, a ki a vásárlást közvetítette, keik hogy azért rekompenzáltassék. Hogy miként történt ez a rekompenzázió, kinek a rovására és hogy egyáltalában nem az állam károsodásával járt-e, ezt tartjuk szükségesnek megtudni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért tehát csak kötelességét teljesítette Holló Lajos képviselőtársam, a mikor azt az okmányt közzétette. Abban, a mit elmondottam, benne van tulajdonképen a kérdés érdeme is. Most csak arra akarok kiterjeszkedni, hogy miként védekeztek a miniszter urak ezen kérdéssel szemben. (Nagy zaj jobb felöl.) A t. miniszterelnök úr nyíltan bevallotta. hogy lapokat vásárolni hajlandó. (Felkiáltások jobb felől: Nem azt mondta!) Azt mondta: hogy lapokat vásárolhasson, ahhoz joga van. Szász Károly: Fentartotta magának a jogot! Ivánka Oszkár: Ezen nyilatkozat kritikáját Onody és Ugron Gábor t. képviselőtársaim már megadták, nem tartom szükségesnek, hogy azzal tovább foglalkozzam. Hanem foglalkozni akarok azzal, midőn a miniszterelnök úr, hogy e kérdéstől a figyelmet elterelje, tulaj donképen egy hosszú várépítkezés előadásába fog és elég naiv, hogy azt gondolja, hogy ezzel a dolog lényegétől a figyelmet eltereli. De másrészről qualifikálhatatlan eljárásnak tartom a miniszterelnök úr részéről, midőn azt meri mondani, hogy a korrupczió az ellenzék részén van. (Felkiáltások jobb felöl': Ez igaz! Úgy van! Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Erre csak egy esetben van joga. Csak abban az esetben van joga ezt állítani, ha ki tudja mutatni, hogy hol van korrupczió az ellenzéken. Kun Miklós: Mutasson rá! Kemény Pál: Mi megtettük itt kötelességünket! Ügyetlenség erről beszélni! Ivánka Oszkár: Igaz, t. ház, tapasztaltunk az utóbbi idők jelenségei között sok olyan dolgot, a melyek ha egyáltalában meg tudják bennünk ingatni a hitet, hogy a magyar képviselőház ellenzékébe korrupcziót behozni lehetetlen, (Derültség a jobboldalon.) úgy ez a hit bennünk megingott, és én abban a meggyőződésben voltam eddig, hogy ezen jelenségek lehetnek olyanok, a melyek ily feltevést maguk után vonhatnak, de ezeknek való alapja nincs. Nem tehetek azonban róla, de a miniszterelnök úrnak mai kijelentése után, midőn sans géné odaveti, hogy a kormpczió az ellenzéken van, én tisztességesebb embernek tartom őt, semhogy kimerte volna ezt e képviselőházban mondani, ha nem ismeri azokat, a kik itten korruptak. (Nagy zaj. Felkiáltások bal felöl: Nevezzék meg!) A t. miniszterelnök út van oly tisztességes, hogy én őt annak tartom, hogy nem fog késni és kötelességének fogja tartani, hogy rámutasson azokra, a kik korruptak. Ha ezt nem fogja tenni, annak csak egy oka lehet és ez az, hogy ő korrumpálta őket, és a korrupczióban közösen osztozkodtak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Mozgás jobb felöl.) Nekünk, t. ház, pártkülönbség nélkül érdékünkben áll, hogy a kérdés tisztäztassék. Mi történik ezzel szemben? Feláll a belügyminiszter úr és azt mondja, hogy ő azon három urat együtt sohas m fogadta. (Nagy zaj [és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ki hiszi ezt el neki ? (Zaj és mozgás jobb felöl.) Engedelmet kérek, én feltételezem, hogy neki ez urakkal abszolúte semmi dolga nincs, és ne méltóztassék azt, a mit én mondok, úgy vonatkoztatni, mintha én azon feltevésből indulnék ki, hogy ő hibás volna; hanem, az ellenkezőnek kell bebizonyulnia, vagy ha úgy volna a dolog, annak kell bizonyulnia. (Zaj jobb felöl.) De egy ily tagadással szemben, hogy hisz e három urat együtt nem fogadta, csak azt mondhatom, hogy az csak — nagyon természetesen — nagy naivság volna, ha valaki, a ki vesztegetést követ el is korrupcziót gyakorol, ezt oly najvul csinálná, hogy a Jegprimiti-