Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

330 340, országos ülés 1894. május 16-án, szerdán. zaj. Malijuk! Halljuk!) hogy akkor, midőn a kormány személyében a nemzet becsülete van megtámadva, akkor a belügyminiszter úr azzal végezte beszédét, hogy majd az ellen az illető egyén ellen, a ki ily vádakat mer a kormány ellen fogalmazni, tette légyen ezen fogalmazást akár privát-passzióból, akár pedig alaposan: (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) igénybe fogja venni a magyar igazságszolgáltatás büntető hatalmát. (Felkiáltások jobb felöl: De M az!?) Hívják ezen embert akár Bosznyáknak, akár Rusznyáknak, rám nem tartozik ; (Nagy saj.) elég, hogy az az egyén bátorságot és jogot veit magának a kormány befeketítésére okmányt készíteni, mely okmányban azon kormány vádolva van azzal, hogy ő, úgy lehet, talán közpénzen. az ország pénzén hírlapokat vásárolt. És ily eljárással szemben azon okmány szerkesztője ellen nem érezte magát indíttatva kijelenteni a ház és az ország színe előtt, hogy a büntető eljárást meg fogja indíttatni. Ha ezen nyilatkozattal végezte volna a t. miniszterelnök úr beszédét, legyen arról meggyőződve, hogy én a bíróságtól várva ezen vád megtorlását, nem lettem volna azon helyzetben, hogy fel kelljen szólalnom, hogy a t. belügyminiszter úr és egyáltalán a kormány ártatlansága nyilvánvaló legyen. De mivel ezt nem tette a t. belügyminiszter úr, a miniszterelnök úr is tenni elmulasztotta, annálfogva én ezt az ügyet befejezettnek nem tekinthetem, (Egy hang a szélső baloldalon: Nem is lehet!) és kérem, hogy a t. ház ezt vagy parlamenti bíróság által vizsgáltassa meg, vagy pedig napirendre tíízze. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Ugron Gábor képviselő úr kíván szólani. Ugron Gábor: T. ház! Az egész vita alatt két dolgot tapasztaltam; az egyik az, hogy a t. miniszter urak tagadnak, a miniszterelnök úr alaposabban, a belügyminiszter úr kevésbbé alaposan; a másik az, hogy összes okoskodásukat és igazságuk makacs érzetét arra alapítják, hogy azon írat, a mely Holló Lajos képviselő úr kezébe jutott, és a mely egy nagy nyomdai intézet jogtanácsosának kézirata, nincs aláírva, tehát nem képez okmányt. A t. ház tagjaitól azt kérdem, hogy akár a vármegyei közigazgatás, akár az igazságszolgáltatás terén, akár a minisztériumok ügymenetében az eredeti fogalmazások alá vannak-e írva"? (Zajos felkiáltások jobb felől: Igen!) A mi kiadványoztatik, az alá van írva, de a mi fogalmaztatik, az nincs aláírva. (Félkiáltások jobb felöl: Az is alá van írva! Zaj és derültség.) Bocsánatot kérek, az, a mi kiadatik, az aláíratik, a mi pedig előkészíttetik, az nem íratik alá. (Felkiáltások: Dehogy nem! Nagy zaj.) Mi történt itt? Az intézet jogtanácsosa elkészített egy kérvényt. Hát azt a jogtanácsosnak kell aláírnia? Nem, hanem az intézet igazgatóságának, és akkor kell, hogy tisztáztassék. Abból, hogy az nincs aláírva az igazgatóság által, nem következik, hogy az abban foglalt tények nem képeznek-e valóságot, vagy előttünk köztudomású tényt. De azt kérdem, t. ház, hogy az ily eredeti fogalmazványról miért tartja a perrendtartás, hogy a bíró bölcs belátására bizatik, hogy bizonyítékul elfogadja, vagy nem ? Avagy a sajtóperekben miért van az, hogy vizsgálat rendeltetik el, hogy a sajtóper rendjén az eredeti kézíratok, a melyek nincsenek aláírva, a sajtóbíróság előtt megbírálandók? Mert az bizonyítékot képez a szerzőség tekintetében. Bocsánatot kérek, a kérdésnek súlypontját nem szabad szem elöl téveszteni. A kérdésnek súlypontja, hogy a szabadsajtó a közéletnek részét képezi, az alkotmányos biztosítékoknak egyike. És voltak politikai írók, politikai államférfiak, a kik azt mondták, hogy ha a politikai szabadságnak minden garancziája hiányzik is, de ha megvan a szabadsajtó, azzal mindent meg lehet szerezni. Kérdem, abban áll-e a sajtó szabadsága, ha azt politikai és hatalmi eszközökkel elnyomni lehet? Nem áll-e abban a sajtó szabadságának megtámadása, ha kufár közvetítéssel az eladathatik. Embervásárt csapni, politikai meggyőződést megvenni, a tollnak tisztességét azzal beszennyezni, hogy ma egyik elv, holnap másik elv mellett ír, és ebben mint közvetítő szerepelni és azon szerződést a miniszter kegyes színe előtt bejelenteni: mi a korrupczió, mi a szégyen

c mi a gyalázat, ha ez nem ez ? (Élénk helyeslés a bal és szélsőbal felől.) Én Magyarország kormányát sokkal magasabban állónak akarom látni és nagyobb tiszteletben állónak kívánom látni, mint hogy azok a hitvány üzérek, a kik ezekkel a dolgokkal foglalkoznak, bírjanak annyi arczátlansággal, hogy egy magyar miniszter elé álljanak és ha egyszer fogadtattak, másodszor is fogadtassanak. (Élénk helyeslés bal- és szélsőbal felöl.) Engedjen meg a t. ház, azok a kereskedők, a kik elmennek a legsötétebb Afrikába, ott megveszik erőszakkal az emberhúst, azután Európa piaczaira hozzák és itt eladják: a közfelfogás szerint nemcsak maguk becstelenek, de azok is, a kik az ilyen rabszolgát megvásárolják. Az ilyen embervásár, ha az csak az erkölcsi részre terjed is ki, a legnagyobb utálattal vettetik meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A szabadsajtót fenn kell tartani és abban a különböző politikai véleményeknek nyilvánulása, a közéletnek garancziája és ha egy miniszter feláll és azt mondja, hogy legkevésbbé idegenkedik attól, hogy lapokat vásároljon: engedelmet kérek, ez politikailag olyan nyilat-