Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

340. országos ülés 1894. május 16-án, szerdán. §29 nem a kérdés politikai elbírálására, — mert ez nem tartozik a bíróság elé, hanem ezen vádakra, a ténykérdésre nézve igenis a bírói eljárást folyamatba fogjuk tétetni. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Haltjuk! Elnök csenget.) Én, t. ház, még csak azon egy theoria ellen kívánok itt kifogást tenni, (Halljuk! Halljuk!) hogy azok a híres gyanúsítgatások, a melyek itt és amott felmerülnek, jogalapot szolgáltatnának, vagy pláne kötelességévé tennék bármely képviselőnek, hogy itt a házban felszólaljon. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Hisz akkor ezen háznak egyenesen komoly tanácskozási rendje lenne veszélyeztetve, ha minden bizonyítékok hiányában, minden alapot nélkülöző ily kérdéseket lehetne felvetni, vagy pláne úgy formulázni a kérdést, mint a hogy Polónyi t. képviselő úr állította oda, hogy igazolja magát az, a ki ártatlan. (Derültség a jobboldalon.) T. ház ! Én igenis olvastam egyes népek életének azon dekadencziális korszakairól, a melyekre Beöthy t. képviselő úr utal, hogy voltak ilyenek, pl. Velenczében a tízek tanácsa, a hol elégséges volt egy ily névtelen írást beadni, és abból levonták azt a következtetést, a mit Polónyi t. képviselő úr, hogy a ki ártatlan, az igazolja magát. (Igás! Úgy van! Derültség jobb felöl.) Ha ilyen gyanúsítások ellen ez alkalommal védem is magamat, és megteszem a szükséges lépéseket, igen sajnos jelenségnek tartanám mégis azt, ha ilyen jelenségek parlamentünkben többször ismétlődnének, mert a korrupczió vádját el nem fogadhatom, én ahhoz Soha segédeszközt és segítséget nem nyújtottam, és a jövőre sem fogok nyújtani. (Éljenzés a jobboldalon.) Sőt lesz majd idő, ha erről a helyről elmentem, a midőn konstatálható lesz, hogyJ a korrupcziót illetőleg igen szigorú kézzel jártain el, és még helyt sem engedtem semmiféle gyanúsításnak. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) T. ház! Hogy ne mondjam korrupcziónak, de mindenesetre igen-sajnos politikai jelenségnek tartom a tények azon összefüggését, hogy akkor, midőn egy kormány nem saját érdekéért, hanem elvek keresztülviteléért felveti a bizalmi kérdést, akkor gyanusíttatik oly dolgokkal, a melyeknek semmi alapjuk nincsen. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl.) A korrupcziót, t. ház, ne itt keressék a kormány padjain, hanem keressék azok körében, a kik akár tudva, akár nem tudva, ilyen politikát követnek. (Szűnni nem akaró, lelkes éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Ónody Géza: T. képviselőház! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ha még szándékom is lett volna, t. képviselőház, hogy felszólalásomtól elállják, a miniszterelnök úr beszéde következtében kétszerte KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XVIII. KÖTET, kötelességemnek tartom egyéni véleményemet e kérdésben elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. miniszterelnök úr oly elvet mondott ki, melyet, nem hiszem, hogy valaha parlamentben államférfiú ki mert volna mondani. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ki merte mondani a t. miniszterelnök úr, hogy n:ki, mint miniszternek joga van bizonyos lapokat megvásárolni. Igaz, hogy nem nevezte meg, hogy azok a lapok ellenzékiek, kormánypártiak, vagy bármilyen pártiak-e, de ha megjelölte volna is, vagy ha nem jelölte is meg, ezen jogát a miniszterelnök úrnak vagyok bátor kétségbe vonni. (Felkiáltások jobb felől: Tessék !) Igaz, t. ház, hogy volt eset, midőn egyes hatalom vállalkozott arra, hogy hírlapokat megvásárol. Volt eset arra is, hogy egyes hatalom arra vállalkozott, hogy oly meghalt nagy lelkeknek, szellemeknek elnyomatására bérenczírókat fogadott zsoldjába, mely nagy szellemek talán még haláluk után is fenyegették az ő hatalmát. Hiszen mindenki tudja, t. ház, hogy az első császárság idejében Napóleon (Felkiáltások: Második!) tíz érig fizette azon írókat, a kik Voltaire ellen írtak. III. Napóleon alatt szintén megtörténtek a hírlapvásárlások, de egyetlen egy sem merte ezt, mint jogot, bevallani, ós nem hiszem, hogy a t. miniszterelnök úr be merné vallani, hacsak nem a hatalom mértékével akarja mérni e jogot. T. ház! Engem sem a belügyminiszter úr, sem a miniszterelnök úr nyilatkozatai ki nem elégítenek. Itt egy oly súlyos váddal állunk szemben, a mely, ha igaz, az esetben a nemzet becsülete van megtámadva a kormány eljárása által. Én, t. ház, nem tartozom az alaptalanul vádaskodók közé; én azon egyének közé tartozom, a kik előtt a kormány becsülete szent, és én azt a becsületet miudig tisztán és megtámadhatlanúl szeretem látni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) És, t. ház, hogy ez így legyen, az, úgy hiszem, nemcsak nekem, de mindnyájunknak és az egész nemzetnek érdekét képezi. Mert midőn a kormány becsületében van megtámadva, akkor egyszersmind a nemzeti becsület is szenved, ha ezen megtámadás vissza nem veretik. Itt, t. ház, egy váddal állunk szemben, mely azt mondja, hogy a kormány hírlapokat vásárolt meg, ellenzéki hírlapokat, és pedig hatalmi czéljainak keresztülvitelére. Nem keresem, t, ház, hogy ez a vád igazolva van-e, vagy nincs, mert ez nem az én feladatomat képezi. Én csak azt tudom, és az előadottakból azon egyről vagyok meggyőződve, hogy Holló Lajos t. képviselőtársamnak és barátomnak egy okmány van birtokában, (Egy hang jobb felöl: De nem okmány, az Istenért!) és sajnosán nélkülöztem a belügyminiszter úr válaszában azt, (Nagy 42