Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

840. országos ülés 1894. május 16-án, szerdán. 32 3 ki. Az egyik egy bizonyos kormányzati akeziónak látszata — nem valóság — az ellenzék ellen, a másik pedig a korrupcziónak bizonyos neme. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Hát a »Millenium« ?) Voltak esetek, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. kormány hatalmi tényeit nem egyszer kellett regisztrálnunk, melyekkel az ellenzék ellen hadjáratot indított. De arra sohasem volt eset, t. ház, hogy az ellenzéktől a nyilvánosság orgánumait, a sajtót, el akarták volna venni. Arra is volt eset, hogy a korrupcziónak nem egy tényével találkoztunk; de hogy az ily nagy mérvben, ily rendszeresen űzetett és megkísértetett volna, . . . Rónay János: Hisz maga a szerkesztő adta a megbízást! (Nagy zaj.) Beöthy Ákos: Hiszen válaszolhat a t. képviselő úr, nagyon fogok örülni, ha megczáfol. Ez, t. ház, a demoralizácziónak oly neme és oly mértéke, mely csak sülyedt korszakok és sülyedt nemzetek ismérve. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek következtében, t. ház, ha igaz ez az eljárs, meg kell azt torolni, meg kell azt bélyegezni, még pedig úgy, hogy a t. belügyminiszter úr által oly alaposan megcsinált vízvezetéknek egész vke se legyen elég annak eltörlésére. (Zaj.) Épen azért, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) mert a kérdés ily fontos, azt tartom, az önök érdekében is áll, hogy az igazság megállapíttassék. (Igaz! üyy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. miniszter úr jónak látta — és én ezen igen örülök — a tényállást tagadásba venni. Egyebek közt felhozta azt, hogy a mennyiben ez a tényállás igaz, egy színvonalra tartozik azzal a vállalkozással, vagy ezélzattal, hogy az ellenzék egy politikai lapot akar magának csinálni. Engedelmet kérek, ez a két dolog nem tartozik egy blattra, Egész más az, t. ház, mikor egy politikai párt lapot akar magának csinálni, és egészen más ;tz, mikor nem újságíró körök, hanem üzleti körök és íízleti szempontból csinálnak orgánumot. Mert akkor aztán közel fekszik az a feltevés, hogy jó szolgálataik fejében a t. kormánytól protekcziót kívánnak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Zajos ellenmondások a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon: Nem kell gyanúsítani!) »Schon alles da gewesen«, mondotta Rabbi ben Akiba, a ki pedig igen okos ember volt. (Derültség bal felöl.) A t. miniszter úr ezt, ismétlem, tagadásba vette. Már cedig ez nem elegendő, mert ez egyoldalú dolog. Ezt a tényállást bírói úton és bírói eljárás alapján kell kideríteni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj. Felkiáltások: Esküdtszék! Elnök csenget.) Nem tagadom, t. ház, legjobban szeretném egy parlamentáris vizsgálóbizottság kiküldését. De minthogy erre nézve nem igen vannak preczedensek, s nem áll fenn oly szabatos gyakorlat, mint például Angliában és Francziaországban, (Nagy zaj.) a magam részéről ezt indítványozni, illetőleg szóba hozni nem kívánom. Megvan a dolognak a bírói rendes útja, akár sajtóper, akár becsületsértési per alakjában, a melyet az illető lap ellen a t. kormányelnök úrnak, a ki így gyanúsítva és terhelve van, meg kell indítania. Legyen világosság és valóságos igazság. Ez, t. ház, nézetem szerint a tisztelt kormánynak politikai és erkölcsi kötelessége. Ha megtette kötelességét, ám jó; de ha nem, akkor viselni fogja a felelősséget, mert ezen mulasztásért o felelős, és nem azok, kik ezt a parlament előtt egész jogosan szóba hozták. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Ábrányi Kornél képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani. Ábrányi Kornél: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Csak személyes kérdésben kérek szói, mert a most felmerült vita alatt több izben volt rám hivatkozás. Felszólalásomban röviden csak egy tényt akarok hangsúlyozni, és ez az, hogy midőn a »Pesti Napló« tulajdonjogának eladásáról volt szó, én azon urakkal, kik azt tőlem megvették, soha politikai kérdésről nem tárgyaltam. Megelőzőleg, midőn a »Pesti Napló«-t az alakítandó »Millenium«-társaságnak akarták eladni, azon prospektusban, mely számos példányban volt forgalomban, meg volt jelölve a »Pesti Napló« üzleti értéke. Rám nézve a határidő, melybea az eladás szükségessé vált, április közepe volt. Április 3-án jött hozzám Brandenburg úr, azon ajánlattal (Derültség a bal- és szélső baloldalon: Megint Brandenburg!) hogy a »Pesti Napló« tulajdonjogát .... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Ábrányi Kornél: . . . . egy részvénytársaság tőlünk megvenni kész. Egyébről nem volt közöttünk szó, mint a »Pesti Napló* íízleti értékéről. Erre nézve 3 napon át folytak közöttünk a tárgyalások. Midőn a »Pesti Napló« üzleti értéke meg volt állapítva, egy előleges egyezmény jött létre, melynél fogva én azt átadni hajlandó vagyok; politikai irányról, vagy további ottlétemről szó akkor nem volt. Csak az egyezmény létrejötte után jött Szóba az, hogy a lapot tovább is minő feltételek mellett szerkesztem. Ekkor azt mondottam, hogy azon függetlenséggel, melylyel az 1892-iki programm alapján a lap meg volt indítva. Erre nézve kötöttek velem egy új szerződést, már mint tulajdonosok, mely nem volt paraíell az üzlet megvételével, és ez alapon vol41*