Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

3S4 340. országos ülés 1894. május M-án, szerdán. tam a lapnak főszerkesztője mindaddig, míg a párt, melyhez tartozom, az új tulajdonos politikai inteneziójában bízni megszűnt és rám nézve a további szerkesztést lehetetlenné tette. Ezen tényt akartam konstatálni, (Élénk helyeslés a baloldalon.) és ha Bolgár Ferenez és Holló Lajos barátaim arra hivatkoztak, hogy a mikor nekik lapjaik megvételére ajánlatot tettek, akkor a politikai irány megváltoztatásáról lett volna szó, meg kell jegyeznem, hogy ez nálam teljesen ki volt zárva, mert én a »Pesti Napló« tulajdonjogát adtam el, s magától értetődik, hogy a ki valamely lap tulajdonjogát megveszi, abban ő diktál és ő rendelkezik. Hogy avval később mi történik, ahhoz az előbbi tulajdonosnak semmi köze. Ezt akartam a t. ház színe előtt konstatálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Horváth Gyula képviselő úr kíván szólani. Horváth Gyula: T. ház! (Nagy zaj.) A kérdés maga oly fontos, hogy kötelességem nemcsak a kormánynak, hanem a sajtó tisztességének érdekében is felszólalni. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Horváth Gyula: A ki a mai tárgyalást elolvassa, az nemcsak arról a vádról fog tudomást venni, a melylyel — jogosan, vagy jogtálánál, a felett most vitatkozni nem akarok — illették a kormányt, hanem egyszersmind tudomást kell, hogy vegyen azon megalázó vádról is, melylyel általában a magyar sajtót illették. (Úgy van! jobb felől.) És én, t. ház. soha tollat kezembe nem veszek Magyarországon, ha azzal a tollal nem lehet megóvni a tisztességet és a becsületet. Itt nem arról van szó, hogy a sajtó, mely poliíikainak nevezi magát, egyéneket és pártokat szolgáljon, hanem szó van arról, hegy politikai nézeteket és elveket szolgáljon. (Általános helyeslés.) A ki pedig akár pénzért, akár ingyen forgatja elveit, akár a sajtóban, akár a parlamentben, az szerintem nem szolgálja a közérdeket. (Élénk, általános helyeslés,) Ez az, t. képviselőház, a mi engem felszólalásra indított. Azt mindenki tudja, ha pedig volna, a ki nem tudja, tudja meg, hogy Magyarországon lapot szerkeszteni keserű kenyér, hogy az pénzbe, fáradságba, izzadtságba kerül. (Úgy van! jobb felől.) Ezt meg kell szolgálni becsületesen. Azt meg kell tudnia mindenkinek, a ki e kérdéssel foglalkozik, hogy akárhányszor anyagilag, akárhányszor szellemileg a munka ruinál akárhány embert. Kérdem már most: tisztességtelen dolog-e, ha azt mondja valaki, hogy : »Én ezeket a politikai nézeteket és elveket szolgálom j nekem nem elég a pénzem; jertek, adjatok pénzt, hogy azokat az elveket szolgáljuk és Mrd essük«? Nem tisztességtelen dolog ez, uraim; sokkal becsületesebb dolog, mint az, ha valaki az elveit ki akarja tartatni idegen szolgákkal. (Élénk helyeslés, jobb felől.) Én, t. ház, magam mentem el, tehát nem hozzám jöttek, és azt mondtam, hogy igenis sok áldozatba kerül a lapom, hogy azt a nyomdát, mely nem az én tulajdonom, szerezzék meg; én, t. ház, magam mentem el és azt mondtam, hogy: »01y lapot, melyben tulajdonjogilag érdekelve nem vagyok, szerkeszteni nem akarok, de az üzleti részét, azt meg lehet venni, ám vegyétek meg, helyezzétek a lapot a lehető legfüggetlenebb helyzetbe« ! Magam mentem el, s nem kellett hozzám eljönni; de ha eljöttek volna is hozzám, azt nem merte volna velem szemben senkisem tenni, hogy nekem ajánlatot tegyen, hogy politikai meggyőződésem és elveim árúba bocsátásával szerkeszszem a lapot, (Helyeslés.) mert ha valaki ezt megpróbálta volna velem tenni, még ha több erőm nem maradt volna is, bizony kidobtam volna. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki vádolta? Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) T, ház ! A magyar sajtó tisztessége megkívánja, hogy megmondjuk, hogy ebben az országban, Istennek hála, a közvélemény elég ép és erős arra, hogy lássa és tudja, hogy mely lapok azok, a melyek meggyőződést hirdetnek, és melyek azok, a melyek pénzért dolgoznak, (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Legyenek meggyőződve, t. képviselőtársaim, hogy Magyarországot félrevezetni ebben nem lehet, és a magyar közönség — -akár hirdetik, akár nem, — tudja azt, hogy ki miért, mikor és miben változtatta nézetét? (Úgy van! Jgaz! bal felől.) Én i* hozzájárulok, mert természetesnek tartom, hogy nincs e házban egy becsületes ember sem . . . (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! és felkiáltások jobb felől: Várjuk be a végét!) . . . nincs egy becsületes ember sem, a ki készséggel hozzá ne járulna ahhoz, hogy a törvény rendes útján kíderíttessék az igazság. (Helyeslés.) Magyarországon nem kell mesterséges utakhoz folyamodni; a magyar bírák minden tekintetben teljesen megbízhatók, hogy a valóságot, az igazságot Sdderítik. (Élénkhelyeslés.) Nincs és nem is lehet kétségem e felett, mert nem fog Magyarország kormányán soha olyan egyén ülni, a ki a bíróságtól megszaladna és maga ne kívánná, hogy a dolgok bíróilag kideríttessenek. (Helyeslés.) Ennélfogva, mivel itt határozatnak helye nincs, kötelességszerííleg mindenkinek rá kell mutatnia azon álláspontra, melyet e tekintetben elfoglal. Én ezen kötelességemnek megfelelve szólaltam fel e kérdésben. (Helyeslés.)