Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

322 840. országos ülés 1894. május 16-án, szerdán. egyedfíl lehet közöm, a valóságnak meg nem felel. A mi azokat a további tényeket illeti, hogy mennyit ígértek a »Szabad Szó«-ért, mennyiért vásárolták meg: nekem ahhoz semmi közöm, (Helyeslés jobb felöl. Zaj.) hogy egy »Hírlapkiadó vállalät« hogyan tud a másikkal megalkudni ; arról nekem sem előlegesen, sem utólagosan tudomásom sem volt. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Bolgár Ferencz: T. képviselőház! (Felkiáltások jobb felől: A >*> Budapestet Tagblatt /« Zaj. Halljuk!) Nekem, t. képviselőház, nem volt szándékom ebben a kérdésben felszólalni, . . . Szász Károly: Németül! (Zaj.) Elnök : (Csenget.) Csendet kérek! Bolgár Ferencz: ... de minthogy itt több ízben meg lettem említve és talán úgy tűnnék fel a dolog, mintha én folytattam volna valakivel komoly tárgyalásokat arra nézve, (Halljuk! Halljuk!) hogy az általam szerkesztett lapot, a »Budapester Tagblatt«-ot, mely a nemzeti párt politikáját támogatja, el akartam volna adni, szükségesnek tartom egészen röviden és szárazon a tényállást magát előadni. (Halljuk!) Egy napon éppen akkor, mikor a »Pesti Napló« nak az eladásáról volt szó, egy általam ismert úrtól levelet kaptam, melyben azt írja, hogy ő egy nagyon fontos ügyben szeretne velem beszélni. A levélre nem feleltem, de másnap reggel megjelent nálam egy úri ember, és azzal kezdte, hogy ő most egy alapítandó újságvállalát érdekében működik, és hogy bemutassa, hogy ő komolyan veendő, elővont a zsebéből — ez volt első lépése-—egy provízió-levelet, a melyben neki Ábrányi Kornél t. barátom részéről egy bizonyos összeg volt arra az esetre ígérve, ha ő a »Pesti Napló«-t a »Kosmos« irodalmi és nyomdai részvénytársaságnak eladná, nem Weissenberger vagy Weissenbacher úrnak, hanem a »Kosmos« részvénytársaságnak. Azon megjegyzésemre, hogy hát mi közöm van nekem ehhez, azt felelte, hogy neki az volna a szándéka, hogy a szerkesztésem alatt álló »Budapester Tagblatt«-ot is megvegye. Megjegyzem, t. képviselőház, hogy én azon czélból, hogy a »Budapester Tagblatt« részére egy nyomdát állíthassak fel, barátaim és ismerőseim körében egy nyomda-részvénytársaságot alapítottam, a mely nem régen a »Budapester Tagblatt«-ot, a mely ma is a szerkesztésem alatt áll, átvette. 0 tehát nem egyenesen a »Budapester Tagblatt« megvételét ajánlta fel, hanem azt mondotta, hogy tudomása van róla, hogy a részvények zöme felett én disponálhatok, ő hajlandó volna ezeket a részvényeket tőlem megvenni. Én csodálkozásomnak adtam kifejezést, hogy ő, a ki azt mondja, hogy üzletember, tőlem ezeket a részvényeket akarja megvenni, hiszen a részvénytársaság még az üzemét sem kezdette meg. Nem értem, mondám, hogyan lelkesülhet ma épen ezen nyomda-vállalatért, hiszen itt van az »Athenaeum«, itt van a »Franklin«, azoknak a részvényeit a börzén is meg lehet kapni. Az én részvényeim azonban nem eladók. Ez az úri ember erre azt mondta, hogy nem annyira a nyomdáról, mint inkább a lapról vaD szó, és azt szeretné, hogy a részvények megvásárlása által a lap irányára is befolyást szerezhetne. Megjegyzem, hogy én lapomban a kormány egyházpolitikáját nem támogattam, sőt ellenkezőleg támadtam. Engem a dolog mulattatott és azt mondottam, hogy lapom politikai iránya meg van szabva, a vevőnek, vagy részvényesnek tehát nem volna hasznára, ha e lap irányt változtatna, mert ez annyi volna, mint a lap íönkremenése, mivel a lap olvasói a lap mostani politikáját követik, és a lapot nem pártolnák, ha az politikáját változtatná. Érre ő azt volt kegyes megjegyezni, hogy a lap kisebb, vagy nagyobb elterjedése az ő emberei részére igen mellékes kérdés volna, a mi pedig engem illet, én ne sokat gondoljak az ügy gyei, mivel továbbra is a lap szerkesztője maradhatnék. És mikor én erre azt válaszoltam, hogy, ha én maradnék továbbra is szerkesztőnek, a politikai irányt változtatni nem lehetne, azt mondotta, hogy a politikát egyáltalán nem kellene megváltoztatni, csak egy pontban. És mikor kérdeztem, melyik pontban, azt felelte: »Kérem, a kormány egyházpolitikáját kellene támogatni U (Élénk derültség a bal- és szélsöbáloldalon. Felkiáltások: Ki volt az az úr?) Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én ennél a kérdésnél, mint minden kérdésnél, lehetőleg korrekté és a házszabályok értelmében akarok eljárni, s a házszabályok értelmében jól tudom azt, hogy az ilyen napirend előtti felszólalások kapcsában nem lehet érdemleges határozatot hozni. Épen azért nem akarok érdemleges nyilatkozatokat tenni, de mégis az itt elmondottak és hallottak oly fontossággal bírnak, hogy kénytelen vagyok egy-két megjegyzést tenni, annál inkább, mert sajnálattal kell kimondanom, hogy a t. belügyminiszter úr felfogásával és nyilatkozataival megelégedve nem vagyok, azok engem meg nem nyugtatnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok a tényállás részleteire kiterjeszkedni, melyek itt per longum et latum felhozattak ; csak konstatálni kívánok annyit, hogy ehhez hasonló tényállásra eddigelé a mi parlamentünkben preezedens nem volt. A hallottakból, t. ház, két tény domborodik