Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-339
339. országos Ülés 1894. május 9-én, szerdán. 307 elvű párt részérő], a mely szabadelvű párt megalkotta ezt a főrendiházat a mi ellenzésünkkel szemben; (Úgy van! a szélső baloldalon.) megalkotta az a szabadelvű párt, a mely szabadelvű pártot innen e padokról hasztalanul figyelmeztettünk arra, hogy ily főrendiházat, a milyen a mostani, a régivel szemben visszaesésnek, az arbztokiaczia egy újabb győzelmének és diadalának fariunk, és a mely szabadelvű pártnak akkor, midőn az a főrendiház eddig mindent megszavazott, a mii önök, a többség, itt a házban keresztül vitt, nem vob ezen főrendiház ellen és szavazata ellen semmi szava, de midőn azután ez a főrendiház egyszer önöknek nem tetsző politikát akar követni, akkor fenyegetőzni kezdenek, s ugyanakkor megtámadják e képviselő házbó , engedje meg a t. ház, de ezt helyesnek nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Törvény álíal megalkotott törvényhozó testület az is, a melynek saját joga van, a uielylyel él, és a melyet tisztelnünk kell, ha azt akarjuk, hogy a mi joggyakorlásunk is tiszteletet érdemeljen. (Élénk hevesié* a sichö baloldalon.) Sokszor hangoztatják önök velünk izemben, hogy a meglevő törvények előtt meg kell hajo'ni. Most én is isüiétlem ezt. A ki Magyarországnak mint államnak tekintélyét fenn akarja tartani, az a törvényhozásnak sem az egyik, sem a másik házát a maga tekintélyében meg nem támadhatja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szégyen és gyalázat volna, ha Magyarország akármelyik törvényhozó házában oly emberek ülnének, a kiket holmi fenyegetésekkel terroi izálni lehetne. (Élénk helyeslés bal felől.) Engedjen meg a t. ház, a t. képviselő urnak teljesen igaza volt, midőn felháborodva emlékezett meg mindazokról, a mik Kolozsvárit töíténtek. De ki a felelős ezért? Hiszen önöknek, a kik a Deák-párt utódai, s az egész alkotmányossági éra óta vezetik ezen ország politikáját, önöknek lett volna idejük a nemzetiségi kérdéssel foglalkozni és azt megoldani. (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Volt reá hatalmuk, módjuk Rendelkezésükre állt a törvényhozás, hogy oly törvényeket alkossanak, melyek a nemzetiségi űzelmeknek elejét veszik. De kik voltak, ha nem az önök oldalán ülő nagyképű férfiak, a hibásak ? Valahányszor mi, erdélyi emberek felemeltük szavunkat, hogy veszély fenyegeti az ország integritását, hogy a román üzelmek Magyarországon megtámadják, megrontják és aláássák ezen ország biztonságát, akkor azon nagyképű férfiak, azok a komoly pofát vágó férfiak kicsinylőleg nyilatkoztak. (Nagy zaj és mozgás.) Elnök: Kérem a képviselő urat, kénytelen vagyok rendreutasítani használt kifejezéséért. (Helyeslés jobb felől. Zaj.) Ugron Gábor: Azok közé tartozom, a kik a szabadságot védelmezik és a szabadságról a nemzetiségek miatt lemondani nem akarnak; de azt is tartom, hogy a mely kormány Magyar ország törvényeinél fogva a szabadságot megtartotta, mégis itt a rendet fentartani nem tudja, az a kormány nem képes kormányozni. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső balolalon.) Megtörténhetik egy kormányzás alatt, hogy rövid ideig féktelenkedő elemek kerülnek felül; de az nem történhetik meg, hogy évtizedek óta készülő akna-munkát a kormány ne lásson, ne ellenőrizzen, ne ellensúlyozzon, hanem a mikor a yeb teljes genyedtségében feltárul, tehetetlenül álljon itt. Hiszen a kormány nem így szokott eljárni, mikor nem Magyarország érdekeiről, hanem a szabadelvű párt érdekeiről van szó. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Magyar orszásr érdekeinek a védelmére külföldön nincsen sajtó, de arra, hogy a kormányt és a szabadelvű pártot reggel, délben, este dicsőítse, arra van sajtó. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn a képviselő választások ideje volt, és a szabadságot néhol a legvakmerőbb módon eltiporták, hasztalan volt a panasz: orvoslást és elégtételt nem találtunk. Midőn Csongrádmegyében a tápéi választókerületben megtörtént az a gyalázatos cselekedet, hogy a választókat, kiknek útjuk Szeged városán keresztül vezetett és szekerekkel akartak egy csoportban keresztülvonúini a városon, a rendőrség ezen választókat szétverte, holott azok az emberek jogukat akarták gyakorolni. (Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Már most kérdem, hogy Kolozsvár városában miért engedik összegyűlni azt a hatezer becsődített embert, a kik politikai demonstrácziók czéljából vannak ott? A miniszter úr integet, hogy nem hatezer ember. Jól van, legyen csak ezer ember. Nem a számban fekszik a súly, hanem a törvénytelen cselekedetben. Nincsen joga az igazságügy miniszternek, nincsen joga a miniszterelnöknek, sem senkinek Magyarország igazságszolgáltatását befolyásolni akarni. Van e arra joga a tömegeknek? Nincsen. A mi alkotmányos szabadságunk megköveteli, hogy ne engedjük a politikai hatalom kezelőit, hogy az igazságszolgáltatás gyeplőibe belemarkoljanak. Ugyancsak a szabadság érdeke követeli azt is, hogy abba tömegek se markolhassanak bele. (Élénk tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Ki látta azt, hogy midőn a vádlottak a törvényszék termét elhagyják, minden nap, valahányszor onnan kilépnek, o\ T ácziók rendeztessenek részükre? Hiszen ha valahol van az állam rendőri hatalmának értéke, akkor az ilyen alkalmak felhasználásában van. Egy tisztán magyar 36*
