Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-339

308 339. omnágos ülés 1894. május 9-én, szerdáu. város kebelében oda csődített idegen elemek által támogatott izgatásokkal szemben szükséges, hogy a reudőri hatalom érvényesíttessék. Ez nem a szabadság megtámadása, hanem a város lakosai szabadságának, nyugalmának a megvédése. Csak bámulhatunk a város lakosságának higgadtságán, méltóságteljes magaviseletén, hogy csekély százaléknyi román lakossága mellett a betódult idegen román tömegnek ilyen inzultáló fellépését a legnagyobb türelemmel tudja elviselni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ismerem Kolozsvár polgárságát és mondhatom, hogy azon polgárságnak nagy ömnegtagadásába kerül higgadtságának megtartása; de, tisztelt ház, az mégsem járja, hogy épen akkor, a mikor kellene, hogy ott jelen legyen az állam képviselője, a főispán, mint a rendőri ügyek főellenőrzője, hogy a maga tevékenységét ott kifejtse, hogy épen akkor ennek a főispánnak egy szavazata megadhatása végett ide kelljen jönnie a fővárosba és várnia, hogy ezt a szavazatát érvényesíthesse. (Igaz! Úgy van! a bal és a szélső baloldalon.) Ha felháborodásról van szó, ágy az minket illet meg, hogy Magyarország közbiztonsága felett akként őrködnek, hogy a midőn egy ilyen jelentékeny és Sréter Alfréd t. képviselő úr által is hangsúlyozott nagyon veszedelmes tünettel állunk szemben, Kolozsvárott a magyar állami hatalom feje, a, főispán ne legyen a maga hivatalos helyén és ne teljesítse feladatát, hanem nem tudom, kire legyen bizva a rend fentartása. Azt tartom, t. ház, hogy a belügyi kormányzásnak és az egész politikai közigazgatásnak arra a czélra kell, szervezve lennie, hogy az a magyar nemzetet és a magyar államot szolgálja, nem pedig arra, hogy egy pártnak a szolgálatában álljon. (Élénk hdyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Midőn választásokról van szó, akkor minden eszköz, minden erő meg van mozdítva, hogy a párt részére a sikert biztosítsák; de mikor Magyarország van megtámadva, akkor az eszközök mindig elégtelenek, az eszközök nincsenek mozgába hozva és az erő nincsen tevékenységié ingerelve. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy ezúttal határozatot nem hozhatunk, azzal fejezem be beszédemet, hogy Magyarország minisztériumának kormányoznia kell, nem pedig csak korteskednie. (Élénk helyeslés a balés a szélső baloldalon.) Elnök: A napirend előtti felszólalás vita tárgyává nem tehető. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: Dehogy nem! Ha az egyik beszélhet, beszélhet a másik is! Elnök: Ne méltóztassék az elnököt figyelmeztetni. Legyen szabad a képviselő urakat kérnem, hogy lehetőleg a házszabályok intézkedéseihez alkalmazkodni méltóztassanak. Herman Ottó képviselő úr kíván szólani. Herman Ottó: T. képviselőház! Nem azért folyamodom szóhoz, hogy ebben a pillanatban a ház idejét hosszasan igénybe vegyem, (Halljuk! Halljuk!) hanem hogy kifejezzem egész röviden a magam álláspontját a most fenforgó ügyre nézve. Méltatni tudom azokat az indokokat, a melyek Sréter képviselőtársamat arra birták, hogy felszólaljon, de bocsásson meg nekem a képviselő úr, én nem tartom helyesnek, hogy a főrendiház eljárása bírálat tárgyává tétessék, még mielőtt ez a főrendiház az o tárgyalását befejezte volna. Ebben az ügyben szerintem akkor fogunk felszólalni a főrendiház eljárására nézve, a midőn annak nuncziuma itt a ház előtt fog feküdni. Én ennélfogva a főrendiház eljárásának bírálatába egyetlen egy szóval sem bocsátkozom. (Helyeslés bal felől.) A mi pedig azt illeti, hogy itt egyszerre oly irtóztató ijedtség támadt a kolozsvári esemény miatt, hát én nagyon sajnálom, hogy úgy megrövidült e törvényhozásnak, legalább e törvényhozás egy részének emlékező tehetsége, mert e törvényhozás és ez az ország elmondhatja: Iám alios vidi ventos! És felhívom a törvényhozás emlékező tehetségét arra, hogy volt idő, midőn egy negyvenmilliót számláló nagy kulturnemzetet vezettek félre a magyar nemzet törekvései tekintetében, a Schulverein idejében; és nekünk nem volt szabad megijednünk. És én azt mondom, hogy a világnak semmiféle sajtóirodája nem képes helyreigazítani többé a dolgokat, hanem egyedül a tények becsületessége és igazsága. Én, t. ház, noha nem vagyok a kormánynyal egy alapon, noha eddig becsületes ellensége voltam és maradok pártjának is, most nem látom helyét oly tárgyalásnak, mint a milyen itt inicziáltátott és íblytattatik, és indítványozom, hogy térjünk át a napirendre (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Sréter Alfréd képviselő úr kíván személyes kérdésben nyilatkozni. Sréter Alfréd: T. ház! Szavaim értelmének félremagyarázásával szemben, melyben azokat Ugron képviselő úr részesítette, és szemben Herman Ottó képviselő úr felszólalásával, ki talán egész figyelemmel nem kísérte, vagy nem kisérhette beszédemet: kénytelen vagyok ezt a tényt konstatálni, hogy a főrendiház eljárását egészében kritika alá nem vontam, (Ellenmondás bal felől.) azt bírálni nem kívántam, és felszólalásomat csak az vezette, hogy rámutassak Kolozsvárra, az ott működő román papokra, kiknek szerepléseért első sorban azon főpapok is felelősek, a kiknek egyházfegyelmi hatósága alatt amazok állnak.