Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-339
306 339. országos ülés 1894. május 9-én, szerdán. hivja a külföld figyelmét az ő bajaira, az ő elnyomatásaira és sérelmeire. Nem elégedtek meg azzal, hogy az oláh tiílzó agitátorok, a kik a hazában laknak, és az agitaczióból élnek, (Halljuk! Halljuk!) gyűltek e sajtóper alkalmával Kolozsvárit össze, hanem idegen külföldi honosok is Bukaresztből és Oláhországból feljöttek a magyar korona területére, hogy propagandát csináljanak nemzetiségi sovinizmusuknak és pártfogásukba és támogatásukba vegyék az itteni izgatást és agitáeziót. Más szóval, hogy beleelegyedjenek magának a magyar nemzetnek dolgaiba (Halljuk! Halljuk!) és legközvetlenebb belügyébe és jó hírnevünket a külföldön pellengérre állítsák. Egyebek közt ezek az izgatók ott egy ideiglenes »Pressbureau«-t állítottak fel a Memorandnm-pör tárgyalása alkalmából s ezt öszszekötötték valami komitéva!, a melynek az lenne a feladata, hogy az izgatás csiráit ne csak itt benn istápolják és növeszszék, hanem a külföldre is kivigyék és a külföldön elnyomatásukat, a magyaroknak kegyetlenségeit a sajtó segélyével a nyilvánosság útján is ismertté tegyék. Ez a Pressbureau meg is kezdte ott működését és ha valaki figyelemmel kíséri az európai lapokat, láthatja is a kezük nyomát. Félrevezetések, tendencziózus hazugságok és egyáltalában oly hírek látnak napvilágot e Pressbureau munkássága folytán a külföldi sajtóban, a melyek a valóságnak meg nem felelnek, s a melyek egyrészt az oláhügyet az elnyomatás vértanuságának színében mutatják be, míg másrészről a magyar igazságszolgáltatást velük szemben rosszakaratú és minden jogalapot nélkülöző kegyetlenségnek tűntetik föl. Ennek ellensúlyozására pedig a mi kormányunk mindeddig nem tett semmit. (Ú,y van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Már pedig a magyar államnak van egy szervezett sajtóügyi osztálya, melyet kétszázezer forint évi sznbvenczióval segélyezünk csak azért, hogy nemzeti érdekeinket képviselje. Ujabban, ha jól emlékszem, a folyó évi költségvetésben a budget ezen tételét 50.000 forinttal emeltük fel azzal a megokolással, hogy nemzeti érdekeink a külföldi sajtóban is erélyesebben legyenek képviselve. De uraim, mit csinál ez a mi sajtóügyi osziályunk? Igazán mondhatom, a legkomikusabb tehetetlenség jellemzi ezt az egész sajtóügyi osztályt, hova a kiszolgált és kiérdemíílt politikai veteránokat osztják be rangfokozatokba a nélkül, hogy valaha az írói tollat kezelték volna. Azt hiszem, ily hadsereggel nem védheti meg a tisztelt kormány a sajtóban az ország érdekeit. Annak a sajtóügyi osztálynak élénknek, zsurnalisztikái tehetségekből összeválogatott egyénekből állónak kellene lennie, kik a külfölddel tudnak is, akarnak is korrespondealni és a külföldi sajtóban képviseletünket kellőképen tudják biztosítani. De, t. ház, a sajtóügyi osztály csupán arra terjeszkedik ki, hogy mint Lukáts Gyula t. barátom említette, a külföldi lapoknak rólunk hozott tudósításait minden nap revideálja és tudtunkra adja, hogy ime Oroszországban, vagy a tót lapok közül valamelyikben mit, írtak ma a magyar nemzet ellen és mindezt összegyűjtve egy anthológiába, minden nap átadja az illetékes miniszter úrnak; az képvisel bennünket tehát befelé, de kifelé a magyar állam tekintélyét nem képviseli; valahányszor a nemzeti érdekek úgy követelik, hogy a külföldi sajtót tárgyilagosan és jól informáljuk az itteni dolgokról, a sajtó ügyosztály tehetetlenül és tanácstalanul áll, mert munkája ki van merítve azon czikkek szétküldésével, melyeket annak idején teljesítendő pártpolitikai szolgálatok fejében vidéki hírlapok kapnak. (Úgy van! Úgy van! a b-<l- és a szélső baloldalon.) Hogy egy negyed millió vétessék fel az évi budgetbe azért, hogy pártpolitikai czélokra, Jegyen a sajtó ügyi osztály felhasználható, azt se helyesnek, se az állam érdekében lévőnek nem tartom. Épen ezért, t. ház, mivel itt egy tendencziózus rágalmakat gyártó és hazudozó bandával van dolga a magyar államnak, azzal a hazugsággyártó mtíhelylyel, a mely Kolozsvárról táviratokkal árasztja el az európai sajtót, szükséges itt ezen házban egyetértőleg foglalkozni és konstatálni, hogy a. mi sajtóügyi osztályunk velük szemben tehetetlen. Felkérem azért a belügyminiszter urat és a t. kormányt, hogy mielőbb gondoskodjanak arról, hogy ezen állítások a kellő értékükre legyenek leszállítva a külföld előtt is, mert ennek a nemzetnek a tekintélyét, jó hírnevét és a külföld rokonszenvét, a mely ránk nézve a politikának nagy erkölcsi tőkéjét képviseli, könny T elmtíen eljátszani nem szabad. Ezt voltam bátor a miniszterelnök úrnak tudomására hozni, és felvilágosítást kérek egyúttal arra nézve, mit hajlandó és mit képe-4 tenni e hazugság megakadályozására, vagy pedig a külföldnek kellő felvilágosítására? (Helyeslés bal felől.) Elnök í A napirend előtt még Ugron Gábor képviselő úr kíván szólni. Ugron Gábor: T. ház! Sréter Alfréd képviselőtársam beszédének két része volt. Az egyikben a főrendiház ellen tört ki. Én nem tartom helyesnek azt, hogy a törvényhozás egyik háza a törvényhozás másik házának cselekedeteit bírálja. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Jogunk van hozzá! Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, csak illedelmi kérdésből nem helyes; jogunk van hozzá, és a jog minket meg is illetne, ha az iliedelem viasza nem tartana. De hogy a túloldalról történjék támadás a főrendiház ellen, azon szabad-
