Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-339

339. országos ülés 1894. május 9-én, szerdán. 305 Történnek Kolozsvárit egyéb dolgok is. Ezer és ezer ember összegyűlt; hogy mi czélból, megmagyarázni nem tudom ; minden engedelem, bejelentés nélkül az utczákon népgyűlést tartanak, lázító beszédeket intéznek a fanatizált román néphez, a mely nép tulajdonképen azt sem tudta, miért rendelték őt Kolozsvárra, miért és honnét kapja napidíjait. És mikor a törvénybe ütköző eljárásért a hatóságnak módjában áll az izgatókra kezet tenni, az agitátor urak elég ügyesen úgy intézik a dolgaikat, hogy eljárásuk Bécs előtt kedvesnek látszassák, azt mondván : ők az osztrák császár dicsőítésére jöttek oda, pedig ez merő hazugság, mert bár magát a tömeget a császár nevével csődítették oda, de azok az urak ép oly könnyű szerrel szeretnének elbánni az osztrák császárral, mint a magyar királylyal. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tudom, a kormány elérkezettnek tartja-e az időt arra, hogy a magyarországi román szájhősök és vezetők megfékeztessenek; mert ha ezek elégedetlen emberek volnának, akkor konczessziók útján ki lehetne velük egyezni; de ezek nem elégedetlen emberek, hanem olyanok, a kikkel csak eréíylyeí lehet végezni, mert a románkérdést többé nem konczessziókkal, hanem a magyar állam erejének megmutatásával lehet csak megoldani. (Helyeslés és egy hang a szélső baloldalon: Nem szász paktumokkal!) Ez alkalommal nemcsak mint ellenzéki ember, de mint magyaiember is nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak arra, vájjon honnan vannak forrásai ezeknek a szomorú állapotoknak, és ezekért a tisztelt kormánynak elődjeit kell vádolnom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az előző kormányok engedményt engedmény után tettek a románoknak, hogy a román szavazatokat a pártpolitikai czélokra használhassák s talán maga az a pénz is, raelylyel most Magyar országot a külföld előtt rágalmazzák, az előbb szerzett kortespénzből került ki akko-, mikor a passzivitás mellett a román agitátorok jó pénzért a román szavazatokat kormánypárti jelöltekre liferálták; s mikor már a helyzet tűrhetetlenné vált, mikor az összes magyarságnak együttesen kellett volna velük szemben fellépni, akkor épen az önök táborából történtek nyilatkozatok, biztatások a magyarsággal szemben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérdem a kormánytól, vájjon a par excellence sajtóirodával szemben van-e módja a külföldet a tények valódi állásáról felvilágosítani ? Megjegyzem, hogy bizonyos kételylyel nézek ez elé, mert a magyar sajtóiroda akként teljesiti kötelességét, hogy a tót és orosz lapok czikkeit magyarra fordítva elküldi a magyar lapoknak, de a külföldi lapokat nem tartja szem előtt, KBPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVIII, KÖTET. nem informálja azokat, vagy ha informálja, nincs benne köszönet. Ezt csak egy példával illusztrálom. Alig egy hónap előtt, mikor a nemzet szíve megdobbant a fájdalomtól és itt a fővárosban tüntetésre ragadtattak, akkor az illető sajtóiroda egyebet sem tett, mint iparkodott kompromittálni a magyar nemzetet, s én magam láttam az Agence-Stefaninak egy sürgönyét, a mely e félhivatalos sajtó útján jutott nyilvánosságra, s melyben a külföldi lapokka] azon hazug híreket költötték, hogy Budapesten már a boltokat is feltörték. Mindennek daczára, ha a múltra visszatekintvén, ezt nem tartom valami kecsegtetőnek, mégis ki kell jelenfenem azon hitemet, hogy ha a t. kormány az erdélyi machinácziók ellenében férfiasan és erélylyel fog fellépni, ugy maga mellett fogja találni nemcsak a magyar képviselőházat, hanem az egész magyar nemzetet. Ép azért csatlakozva Sréter Alfréd képviselőtársam felszólalásának érdemleges részéhez, (Halljuk! Halljuk!) kérem a t. kormányt, nyngtassa meg a házat az iránt, hogy fogja-e tovább tűrni azt, a mit a román liga most Kolozsvárit megkezdett, és a mit, úgy látszik, hosszá időkön át folytatni akar? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Hock János képviselő úr kíván ugyanezen kérdésben még a napirend előtt felszólald. Hock János: T. ház! Röviden akarok csak a szőnyegen forgó kérdéshez hozzászólani, de mivel még egy oldala van a dolognak a melyet kellőképen meg nem világítottak, a t. miniszterelnök úrhoz fordulok két felvilágosításért. Nem akarok jelenleg kiterjeszkedni arra, hogy mi az oka a nemzetiségi túlzásoknak és azoknak az izgatásoknak, a melyek rendszeresen folynak Erdélyben, s melyeknek tfíze ma már nem csupán titokban lappang a tömegben, hanem nyíltan lánggal ég és bevilágít az egész ország szemébe. Hogy ennek az izgatásnak minő előzményei voltak és mik az okai, arra rá fogok térni más alkalommal, akkor, mikor a kormány politikai eljárását fogom megbírálni. De most, mikor a félrevezetett külföldi sajtóban egy országtekintélye és hírneve van pellengérre állítva, azt hiszem nem kritizálni, hanem egyesűit erővel gyógyítani kell a bajokat. A magyar nemzet sérelmének orvoslása oly kötelesség, melyben mindnyájunknak pártktilönbség nélkül egyetértenünk kell. Főleg szükséges ez most, midőn a hazugságokkal félrevezetett külföldi közvéleményt (Halljuk! Halljuk!) kell felvilágosítanunk, hogy az is tisztán láthasson ebben a kérdésben. Tényleg egy sajtó-per folyik Kolozsvártt. E sajtóper alkalmával mozgósít az oláh nemzetiségi propaganda mindent, hogy lehetőleg fel39