Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-337
282 33 <- országos ülés 1894. május 4-én, pénteken. tok forgalomba, mely után az adót le nem rovtuk. Désy Zoltán: Itt róják le! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ez ugyanaz, a mit először mondottam. A t. képviselő úr azt kívánja, hogy mi más államokba, jelesül a vámterülethez tartozó más fogyasztási területekre csak oly szeszt küldhessünk, mely után az adó lerovatott. Horánszky Nándor: A mely után nincs lefizetve! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ha olyan szeszről van szó, mely után az adó nincs lefizetve, akkor igen jelentékenyen fogjuk terhelni és agyon fogjuk ütni a szeszgyártás egy ágát, a likőrfabrikácziót, mert mellőzhetlenül szükséges, hogy az az adót korábban lerója. Különösen pedig agyon fogjuk ütni azon kisebb likőrgyárakat, melyek megóvása, fentartáaa és fejlesztése igen jelentékeny közgazdasági érdeket képez. Lehetetlen azt ellenőrizni, vagy megtiltani, hogy oly szesz, mely után az adó le nem rovatott, forgalomba ne hozassék, mert ez a forgalom az ipar fejlődésének s a kereskedelem szabadságának érdekében egyaránt szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) A t.képvíselőúr eljárása feltételezi, hogy szeszkereskedéssel más nem foglalkozik, mint a ki egyúttal gyáros is. Hiszen akkor nem lehetne egy nagyobb kereskedőnek, a ki közvetítő kereskedést tart, szeszt forgalomba hoznia, mert oly nagy üzleti költségeket kellene befektetnie, a melyeknek sokkal nagyobb lenne a kamatja, mint a mennyi a kis perezentre rugó nyereség. Másodszor mi lenne akkor, t. ház, ha az adóleszámolás a képviselő úr javaslata értelmében történnék? A képviselő úr ugyanis azt kívánja, ha jól értettem, hogy az adóleszámolás ne a szesz bevitele aranyában történjék, hanem minden állam fizesse a visszatérítést azon szesz után, a mely az ő területéről kivitetett. Ez megint a szeszkereskedelem teljes megbénítása és a szeszkereskedők helyzetének igen nagy nehezítése lenne. Mit tenne ez, t. ház? Azt, h&gy a meg nem adóztatott szeszt nem adhatnók el például azon osztrák kereskedőnek, a ki azt a külföldre viszi s ott gyűjti össze exportját, azon egyszeríf okból, mert nem képzelhető, hogy az állam megengedje, hogy ha onnan vitetik ki a szesz, az után még restitucziót fizessen. Ugy is annyi korlátoló intézkedést vagyunk kénytelenek fentartani a fogyasztási czikkekre, hogy azokat még azzal is nehezíteni, hogy folyton szemmel kisérjük a szesznek eredetét, és visszavezessük, hogy ez a szesz innen, vagy onnan jött, tehát a visszatérítés Magyarországot, vagy Ausztriát terheli, habár ott vitetik is ki, ez :i kereskedelem teljes megbénítása lenne, a mi ellen először is az érdekelt körök fognának leghangosabban felszólalni. Most csakis inkább az érdekeltek megnyugtatására bocsátkoztam a t. képviselő úrnak ezen egyébként — megengedem — mellékesen odavetett czáfolatába. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi Molnár József t. képviselő úr felszólalását illleti, a képviselő úr mindig keres valamit, hogy hol károsodik az egyik fél, s a károsított fél alatt természetesen mindig bennünket ért, és hogy miként viseli annak ellenértékét? Hiszen, t. ház, épen azért volt szükséges a szeszadót kiválasztani ezen intézmény behozatalánál, mert valamennyi fogyasztási adóra kiterjeszteni veszélyes kísérlet volna. Ha az ily eljárások, a melyek a vámok kérdésénél igazolták magokat, a forgalom minden szálára kiterjesztetnének és egyszerre vezettetnének be a pénzügyi adminisztráczióba, csak nehezen volnának kezelhetők és a hátrányok nem lennének elkerülhetők. Ezért volt szükséges ezt először egy adónál megtenni s erre természetesen legalkalmasabb volt az az adó, melyre nézve úgy állunk, hogy sem az egyik, sem a másik fél nem károsodik, (Ellenmondások bal felöl.) legalább számbavehetőleg nem károsodik; mert hisz a fogyasztási adókimutatások, a melyeket a lehető legnagyobb preczizióval igyekeztünk összeállítani, körülbelől 50—60.000 frtnyi eltérést tüntetnek fel egyik-másik állam javára Ez azonban ily nagy forgalomnál, azt hiszem- mindenesetre oly csekély összeg, hogy az számba egyáltalán nem vehető. És ez volt az indoka annak, hogy az intézkedést nem terjesztettük ki a czukoradóra, nem terjesztettük ki a söradóra s nem terjesztettük ki a petroleumadóra, s nekem ma is az a meggyőződésem, a melyet már többszörösen fejtettem ki a házban, hogy a fogyasztási adóknál elértük azt a pontot, midőn sem az egyik, sem a másik állam nem károsodik, hanem az általános fogyasztásnak megfelelő adó mindegyik állam részére biztosítva van. Ép azért fejezte ki talán Désy Zoltán képviselő úr azon állítását, melyet én is elismerek, hogy az 1867-iki alapon is meg lehet óvni minden tekintetben mindegyik állam érdekeit, s ő talán nem is a 67-es alapot értette e tekintetben, mely ezzel semmi összefüggésben nincsen, hanem a közös vámterűietet. Én is ezt vitatom, hanem ha a képviselő úr azon államférfiak alatt, a kik nincsenek helyükön, már legalább e pontot illetőleg, engem értett, akkor vagyok bátor utalni arra, hogy méltóztassék azokat a közösen beterjesztett fogyasztási adókimutatásokat tekintetbe venni, és akkor arra az eredményre fog jutni,
