Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-337

337. országos ülés 1894. május á-én, pénteken. 283 hogy mig korábban Magyarország jelentékenyen károsodott a fogyasztási adóknál, s jelentékeny adót fizettünk Ausztriának, talán épen a mi közbelépésünk s eljárásunk sikeréül állítható oda az, hogy czéltudatosan s rendszeresen tett intézkedéseink oda juttattak, hogy károsodásunkat a mai viszonyok között már elkerültük. Beöthy Ákos: De nem teljesen! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Talán teljesen is. Ha egyszer tűhegyre méltóztatik venni ezen kimutatásokat, bizony azon eredményre fos: jutni, hogy rai a fogyasztási adók közül károsodunk a czukoradónál, a söradónál, de annál sokkal kisebb mértékben, a mint az általában fel szokott tüntettetni, mert hisz a sörtermelési adó viszonylag igen kicsiny; ellenben igen jelentékeny hasznunk van a petróleum fogyasztásából, úgy, hogy ha e kettőt számszerint öszszevesszük, azon eredményre jutunk, hogy a többi fogyasztási adóknál sem az egyik, seui a másik állam — legalább számbavehetőleg — nem károsodik. Ez is egyik indoka annak, hogy ha ily új institueziót vezetünk he, azt ne valamennyi fogyasztási adónál tegyük, hanem kezdjük egynél, annál, a melynél a károsodás a mai viszonyok között ki van zárva. (Helyeslés jobb felől.) Itt tehát nincs ellenérték, mert úgy van a kérdés megoldva — és épen ebben látom a javaslat előnyét és azért bízom, hogy e javaslat maradandó és oly megoldás lesz, mely esetleg a többi fogyasztási adóknál is alkalmazható lesz, hogy úgy sikerül a kérdést megoldani, hogy egyik fél sem hoz áldozatot (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úrnak még egy aggodalma van, és ez az, hogy a mi kezelésünkbe idegen közegek is beavatkoznak, minek következtében esetleg jövedéki eljárás indítható más állam közegei által a magyar állam polgárai ellen. Engedelmet kérek, e beavatkozás semmivel sem nagyobb, mint az, a mely a két állam közötti forgalomban mindennap előfordul, a hol bizonyos árúkat átutalnak, s nemcsak a fogyasztási adóknál, hanem a vámeljárásnál is mindig ki vagyunk téve annak, hogy az árúk átutalása körűi felmerült szabálytalanságot a másik fogyasztásij adóterületen, szóval nem Magyarország közegei fogják felfedezni. Ennek a veszélynek mi Id vagyunk téve, a mint hogy ki vannak téve ennek más államok is. Minthogy azonban e veszélynek mi itt kevésbbé vagyunk kitéve, mint bárhol másutt, mert hiszen épen a vám- és kereskedelmi szövetségnek vonatkozó czikke biztosít bennünket arról, hogy az ellenőrzést, — ha kívánjuk — nemcsak saját területünkön gyakorolhatjuk, hanem még az osztrák pénzügyi közegek eljárását is ellenőrzés alá vonhatjuk, a mint ezt koronként meg is szoktuk tenni. így tehát beavatkozástól való félelemre ok nincsen. A harmadik ellenvetés és félelem, a mit Molnár József képviselő úr felhozott, az, hogy én pótlék alakjában óhajtanám az italmérési adót beszedni. Igen, t. képviselőház, pótlék alakjában, csakhogy azt, hogy ez a pótlék több lesz-e, és ki fizeti ezt a pótlékot: fennálló törvényeink szerint nem én határozhatom meg, hanem majd külön törvényjavaslattal leszek kénytelen a t. ház elé jönni és a törvényhozás felhatalmazását kérni ezen pótlékra és ennek beszedési módozataira nézve, és azt hiszem, hogy akkor lesz helyén, ha a t. képviselő úr érvényesíti azt kívánalmat, hogy pótlék alakjában valahogy többet ne szedjek be, mint a mennyit az a terheltetés kitesz, a melylyel italmérési adó czímén van a szesz terhelve. Ha azonban a t. képviselő úr az iránt óhajt felvilágosítást, hogy én mit kívánok, hát én egyszerűen azt óhajtanám, hogy az a pótlék ne legyen nagyobb, mint a mai italmérési adó, és én azt hiszem, hogy ha a 15 kr. adót szedjük, a mely ma hektoliter-fokonkint a szesz után italmérési adóként van megállapítva, ez már magában véve nagyobb jövedelmet biztosítana, mint a mai italmérési adó, úgy, hogy állami pénzügyi helyzetünk akkori érdemleges mérlegelése alapján, midőn ez a törvényjavaslat fog tárgyaltatni, lesz a t. képviselőház azon helyzetben, hogy elbírálhassa, vájjon a ma fennálló adótétel teljes összegét kell-e szednünk financziális érdekeknél fogva, vagy pedig esetleg a 15 krajczáraak csak oly részét, a mely a mai, azt hiszem, 11.000,000 forintnyi ital mérési jövedék ellenértékét fogja képezni. Mindezek után, bármennyire vádoltatom is azzal, hogy igen rövid felvilágosítást nyújtottam ezen kérdésekben, alig tudnék egyre, vagy másra bővebben kiterjeszkedni. A ezél az, hogy a valódi fogyasztásnak megfelelőleg biztosítsuk a szeszfogyasztási adót s erre azt az eljárást ajánlom, a mely a törvényben részletesen körűi van írva. Azt hiszem, hogy ez az eljárás módot fog nyújtani arra, hogy a vámterület közössége daczára, a forgalom szabadságának lehető megóvása mellett a fogyasztási adókat biztosítsuk. (Úgy van! jobb felől.) A többi kisebb szempontokra, a melyek a részletekre tartoznak, pl. hogy Bosznia tartománynyal miként eszközöltessék a leszámolás, és hogy betudassék-e az azon vámátalányba, a melyet nekünk fizet, feleslegesnek tartom kiterjeszkedni. Kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (É/énk helyeslés jobb felől.) Bartók Lajos jegyző: Horánszky Nán86*