Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-336

274 336. országos ülés 1894. május 2-án, szerdán. mert ezt kiváló fontosságúnak tartom, bátor vagyok még egyszer a kérdésre rátérni. (Halljuk ! Halljuk!) Én ugyanis azon esetet adtam elő, hogy valakinek az ingatlanára zálogjog, vagy haszonbérleti jog van bekebelezve, a jogosított meghalt, a követelés nem áll fenn, mert ki van fizetve, vagy egyéb okokból van joga a terheltnek a törlesztést kérni. Az örökhagyónak az örökösei szívesen kiállítanák a törlési engedélyt, de a telekkönyvi hatóság nem törli a bekebelezett jogot azért, mert az illető nem tudja igazolni, hogy a törlési engedély kiállítója az elhunytnak bíróilag elismert örököse. Hogy a telekkönyvi hatóság így jár el, az nagyon természetes, mert a mikor a telekkönyvi rendelet élethe lépett, az általános polgári törvénykönyv volt hatályban, a mely minden hagyatéknak kötelező tárgyaiágát rendelte el, tehát az általános polgári törvénykönyv hatálya alatt e kérdésnek ilyetén felfogása nem birt nehézséggel; de bir akkor, mikor a kötelező örökösödési eljárás nincs kimondva. Az Örökösök rendszerint vagy azért nem akarják a hagyatékot tárgyaltatni, mert az csekély értékű ingóságokból áll, vagy a mi leggyakoribb eset, mert nincs is hagyaték, tehát nincs mit tárgyalni. Ok is tudják, hogy az illető követelés, a mely esetleg hagyatékot képezhetne, megszűnt. Kifejtettem tegnap, hogy ilyen esetben a terheltnek nincs más módja, mint törlési pert indítani. Ezen törlési perben családi értesítővel kell neki igazolnia, hogy kik az örökösök. Ezen családi értesítőnek minden egyes ivéért 2 frt 50 krt kell az anyakönyvvezetőnek fizetnie; e mellett hirlapi hirdetménynyel kell perbe idéznie a netán ismeretlen örökösöket: ezeknek részére a bíróság godnokot rendel. No már most, ha ez a gondnok túlságosan skrupulozus, mindenféle kifogásokat tesz, úgy, hogy két részről hat perirattal kell a pert letárgyalni, vagy teszi ezt talán azért is, hogy némi munkadíjat szereszen. A vége azután az, hogy az illetőnek a keresetére elrendelik a a törlést, de példának okáért egy 20 frios tehernek a törlése 50—60 frtba is belekerül, a legcsekélyebb számítás szerint. Ennek az eredménye azután az, a mint tegnap is volt szerencsém elmondani, hogy a legtöbb ember félvén a költségtől, nem eszközli a törlést, és így telekkönyveink oly állapotban Vannak, hogy tele vannak megszűnt teher- és egyéb tételekkel. Az igazságügyi bizottság azt mondja, hogy a hagyatéki eljárás megindítása előtt azon adatok, melyek egyszerű bemondás alapján készültek, ii kizárólagos örökösödési jog bizonyítására nem elégségesek, Két eset van: vagy folyamatban van a hagyatéki tárgyalás és azért kell a terheltnek valami bizonyítvány, mert a hagyatéki tárgyalás évekig eltarthat és ő addig nem várhat, nem adhatja el a birtokát, jelzálogos kölcsönt nem vehet fel, tehát érdekében áll, minél előbb megkapni azt a bizonyítványt. A másik eset pedig az, midőn egyáltalán nincs folyamatban a hagyatéki eljárás, mert tulajdonképen hagyaték nincsen. Ha folyamatban van az örökösödési eljárás, akkor nézetem szerint semmi akadály sem forog fenn arra nézve, hogy azt a bizonyítványt kiállítsák, mert a haláleset-felvétel alapján az örökösökre vonatkozó adatok ki vannak mutatva. Az a királyi közjegyző, a ki tárgyalja a hagyatékot, szintén igyekszik minden lehető örököst kinyomozni; tehát mikor a hagyatéki eljárás befejeztetett, akkor sincs több adat annak bizonyítására, hogy tulaj donképen kik az örökösök ? Ha pedig a hagyatéki eljárás egyáltalán nem tétetik és nem tehető folyamatba, mert nincsen hagyaték: ott van a haláleset-felvétel, a melynél a nyomozások után hivatalból szerzik be az adatokat. Itt sincs tehát valami különös aggodalomra ok, mert ha van hagyaték, pl. fennállana az a követelés, a melyet töröltetni akar az illető, hiszen akkor ú^yis érdekében áll az örökösöknek letárgyaltaim a hagyatékot, mert különben addig nem érvényesíthetik, be nem hajthatják a követelést; ha pedig nem tárgyaltatják a hagyatékot, már ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy ők azt érvényesíteni nem is akarják. Megengedem, hogy ezer eset közül egyszer megtörténhetik, hogy kiállítják az ilyen örökösödési bizonyítványt, és talán az egyik, vagy másik örökös, a kiről a hatóság tudomással nem bír, kimarad ebből; de sokkal nagyobb és fontosabb indokok harczolnak a mellett, hogy annyi ezer meg ezer, leginkább szegény embernek az érdekeit megmentsük az által, hogy ne kényszeritsük őket a perlésre. Én azért igen kérem a t. házat, legyen szíves az én indítványomat elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani, t. ház ? Ha senkisem kíván szólani, akkor a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Krajtsik Ferencz előadó: T. képviselő ház! Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársamnak felszólalása engem meg nem győzött álláspontjának helyességéről; mert azt megengedem, hogy hasonló konkrét esetekben, melyeket felhozni szíves volt, nagyon előnyös volna, ha a hagyatéki bíróság felhatalmaztatnék ilyen bizonyítvány kiszolgáltatására, én azonban azt hiszem, hogy ilyen eset nagyon kevés fogna felmerülni a hagyatéki tárgyalás folyamán. Ahhoz én a magam részéről soha nem volnék képes hozzá járulni, hogy ezen bizonyítvány oly bizonyító-