Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-335

335. országos ülés 18! székhez, tehát kollegiális bíróságnak kellett a perreutalás kérdésében határozni,' és ha a per meg nem indíttatott, vagy befejeztetett, megint három tagú tanácsnak kellett a hagyaték átadása iránt intézkednie. Ez véghetetlenül hosszabbította az eljárást. De vannak ezen javaslatnak olyan intézkedései is, melyek nézetem szerint a gyorsaság rovására vannak ok nélkül. Ilyen azon intézkedés, hogy a haláleseteket felvevő közeg tartozik a felvételi ívbe beírni, hogy a javaslatba hozott gyám, vagy gondnok elfogadja-e e tisztet, továbbá hogy tartozik, ha kiskorú örökös van, az anyakönyvi kivonatot megszerezni. Ilyen a 45. §. azon intézkedése, hogy a leltározó közeg a telekjegyzőkönyvekre vonatkozó telekkönyvi szemléket megszerezni, ilyen az az intézkedés, hogy perreútasítás esetén a lefolyt perre vonatkozó ítéletet azon per bírója hivatalból tartozik áttenni az örökösödési per bíróságához, hiszen a gyám, vagy gondnok a legritkább esetben lakik ott, a hol.a halálesetet felveszik, tehát ezt rá lehetne bízni n hagyatéki bíróságra, mely sokkal hatékonyabban járhatna el s addig is, míg a válasz beérkezik, a szükséges további lépéseket megtehetné. Ugyanez áll az anyakönyvi kivonatokra is, mert hiszen az anyakönyvvezető is ritka esetben lakik ott, a hol a halálesetet felveszik. Ezt is könnyebben szerezheti be a hagyatéki bíró, és addig, míg az beérkezik, a továbbá lépéseket megteheti. Hasonlóképen áll ez a telekkönyvi kivonatokra nézve is, mert nem minden járásbíróság területén van telekkönyvi hatóság, ámbár a legtöbb járásbíróság ma már bir ilyen hatósággal. A legtöbb esetben az a járásbíróság, a mely telekkönyvi hatósággal bir, rendeli el a leltározást. Ez a közeg a javaslat szerint ugyanazon hatóságnak egy másik osztályához teszi át a telekkönyvi szemlét, ez aat neki visszaküldi, és ő azt a leltárral negyedik úton az örökösödési bírósághoz küldi vissza. Sokkal czélszerííbb lenne, ha azon esetekben, midőn a hagyatéki bíróság telekkönyvi hatósággal bir, ez hivatalból szerelné fel az iratokat a telekkönyvi szemlével ; ha pedig ő telekkönyvi hatósággal nincs felruházva, akkor is egyszerűbb, ha a leltár beérkeztével megkeresi a másik telekkönyvi hatóságot, mert hiszen először is a székhelyek között rendszerint jobb postaközlekedés is van, mint a félreeső faluk és a székhelyek között, másodszor mindenesetre időt és munkát lehetne ez által megkímélni. Ehhez járul az, hogy a megkeresést úgy lehetne intézni, hogy a megkereső hatóság tegye át a szemléket azon közjegyzőhöz, a ki időközben meg volt bízva a hagyatéki eljárással, r. május 1-én, kedden. ggg akkor sokkal gyorsabb is lenne az eljárás. k mi pedig az ítéletek áttételét illeti, attól félek, hogy ennek nz lesz a vége, hogy a hagyatéki bíróság addig, a míg hozzá hivatalból nem teszik az ítéleteket, nem fog az átadás iránt intézkedni. A ki a gyakorlati életet ismeri, tudja, hogy ez egy nagy s kon tro-működés, abból a skontroból kimaradhat az a per, hiszen ez nagyon emberi dolog, mert nem tudja a skontro vezetője, hogy perreútasítás folytán lett-e az ügy megindítva. Továbbá a munka is növekedik, mert a mikor a nyilvántartó jelenti, hogy az ítélet jogerőre emelkedett, az egyes bírónak ezt el kell intézni, vagy át kell tennie a hagyatéki bírósághoz, a mi irodai munkát is igényel. Mindezt meg lehetne takarítani, mert ha per folyik, a peres felek úgyis megkapják az ítéletet, azt egyszerű kérvénynyel beterjesztik a hagyatéki bírósághoz és az meghozza a végzést. Mivel előbb a telekkönyvi szemlékről szóltam, el nem mulaszthatom az igazságügyminiszter xír figyelmét arra felhívni, hogy jövőben, mivel az összes ingatlanokra nézve kötelezővé tétetik az örökösödési eljárás, igen sok telekkönyvi kivonatot fog kelleni elkészíteni, és nem hiszem, hogy jelenlegi létszáma a telekkönyvi segédhivataloknak ezt megbírja. Márpedig akkor nagyon hamar bekövetkezhetik az, hogy a telekkönyvi szemlékre 2—3 hónapig kell várni s addig az eljárást folytatni nem lehet. Már a mai állapot mellett vannak telekkönyvi hatóságok, a hol egy egyszerű telekkönyvi kivonatot, vagy mások.tot hónapokig kell várni, míg a sorrendben elintézik; ha még több munkateher lesz rajtuk, akkor illnzóriussá válik a törvény jósága. A mi már most azt a kérdést illeti, vájjon olcsóbb lesz-e ez eljárás, erre tagadólag kell felelnem. A közjegyzők eddigi átalányát ugyanis a javaslat fölemeli, nem valami lényegesen ugyan, de mégis 2 forintról 3 forintra, 6 forintról 8 forintra, 20 forintról 40 forintra. Ennek indokolását nem találom meg abban, hogy jövőre majd több közjegyzőt kell rendszeresíteni, tehát a közjegyzőket kárpótolni kell, mert hiszen sokkal több örökösödési ügy lesz a közjegyzőkre bízva, mint volt eddig; és nem tartom kielégítő indoknak azért sem, mert folyamatban van az az eljárás, hogy a járásbíróságokat telekkönyvi hatósággal látjuk el s azt hiszem, rövid idő múlva minden járásbíróság fog ilyennel bírni. Ha pedig már épen kárpótlásra szorulnak a közjegyzők, sokkal helyesebbnek tartanám, ha kis hagyatékoknál az eddigi díjak megmaradnának, és a nagyobb hagyatékoknál szabnánk magasabb díjátalányt, mert a kisebb hagyaték aztakisdíjatkevésbbé birja meg, mint a nagyobb