Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-335

254 335, országos ülés 18M jegyzők létszámát is fczaporítandónak tartom azért, mert nagy bajt látnék abban, ha két­három járás örökösödési ügyei halmozódnának össze egy kir. közjegyző kezében. Igenis javítani fogja a helyzetet a javas­lat azon intézkedése, melyben a nélkül, hogy a kötelező hagyatéki eljárást elrendelné, kiter­jeszti azon esetek számát, melyekben a hagya­ték hivatalból tárgyalandó, valamint többeknek engedi meg azt a jogot, hogy az örökösödési eljárás megindítását kérhessék. Ilyen a végren­deleti végrehajtó, az ingatlant nyert hagyomá­nyos, utóhagyományos és a telekkönyvi rende­let 74. §-a értelmében a feltétlen végrehajtási jogot nyert érdekeltek. De, a mint egyrészről helyesen megállapítottnak tartom a hivatalból való tárgyalás eseteit, úgy nézetem szerint nem kielégítők azok az esetek, melyekben valaki az örökösödési eljárás megindítását kérni van jogo­sítva. Én ezt a jogot megadnám a hrigyomá­nyosnak és a hitelezőnek feltétlenül, mert igen gyakran megesik az, hogy az örökösök csak azért nem indítják meg az örökösödési eljárást, hogy minél később, vagy ne kelljen fizetniök. Ez esetben a hagyományosnak, vagy a hite­lezőnek azon perben, melyet követeléseinek érvényesítése végett indít, ki kell mutatnia, hogy kik az örökösök és hogy tényleg örököltek-e, a mi sok esetben majdnem áthághatlan nehéz­séggel jár rájuk nézve. Igaz, hogy a javaslat ezen avval akar segíteni, hogy megadja ezek­nek azt a jogot, hogy a leltározást kérhessék, de én azt nem tartom kielégítőnek, mert a lel­tár, ha senkisem kér örökösödési eljárást, bele­kerűi a járásbíróság irattárába, és ha a perben arra hivatkoznak, úgy a leltár, mint a határo­zat-fölvétel kifogásolható az örökösök részéről, mert közbejöttük nélkül történt, míg ellenben, ha a hagyatékot le kellene tárgyalni, oly bizo­nyítékkal bírnának, hogy a vonakodó fizető belátná, hogy hiába húzza, halasztja a dolgot s per nélkül is fizetne. Jól tudom, hogy szorosan véve nem tartozik az örökösödési eljárás körébe a hitelező érdekét is megvédeni, azonban, mi­vel az tény, hogy az általam javasolt mód sze­rint a közhitel is emelkednék, és számos pernek eleje vétetnék, tisztán elméletek kedvéért kár volna elzárkózni ily intézkedések elől. (Helyeslés a baloldalon.) Igen lényeges előnye ezen javaslatnak, hogy az esetben, ha az örökhagyó halála nap­jától számított három hó alatt senkisem kéri az örökösödési eljárást, vagy az örökösödési bizonyítványt, az ingatlan hagyaték hivatalból letárgyaltatik. (Halljuk! Halljuk.') Telekjegyzö­könyveink ritkán, főleg a kisebb birtokosoknál csak nagy ritkán felelnek meg a tényleges álla pótnak azért, mert a telekkönyvi tulajdonos :. május 1-éa, kedden. hagyatékát rendesen évtizedeken keresztül nem tárgyalták, ezen körülmény tartotta nemcsak a nyilvánkönyvek hitelét, de legfőképen elő­idézte azon számos pert, melyek az államház­tartást is több millió forint kiadással terhelték, a mennyiben kénytelenek voltak még a telek­könyveket helyrajzolni. Ha már most jövőre is az örökösök kényére-kedvére bíznók, hogy hagya­tékukat, a melyhez ingatlan tartozik, tárgyal­tassák, akkor hiába költettük el a milliókat, mert rosszakaratból, indolencziából, vagy tudatlanság­ból megint nem hozatnék tisztába a valódi álla­pot, és az új telekkönyvek rövid idő alatt megint ugyanazon állapotba jutnának, a mely­ben eddig voltak. A jav-islat ezen intézkedéseit tehát a legnagyobbb örömmel üdvözlöm. (Helyes­lés bal felől.) Lényegesen fogja a helyzetet javítaui az is, hogy tüzetes intézkedéseket tartalmaz az eljárás a hagyaték biztosítására, és igen sok esetre terjed ki, mely eddig a hatóságoknak nem mindig bölcs belátására volt bízva. Intézkedéseket tartalmaz a külföldieknek belföldön és a belföldieknek külföldön létező hagyatékáról, melyeknek eddig, úgyszólván, egé­szen hiányával voltunk, és különösen előnye a részleges perreútasítás intézményének behoza­tala, mert eddigi törvényeink és gyakorlatunk szerint, ha bármely csekély kérdés vitássá vál­ván, a felek perre utasíttattak, a per évekig elhúzódott, és a hagyaték elintézetlen maradt a feleknek sokszor igen nagy kárára. Ezen ano­máliát meg fogja szüntetni a javaslat, mert ha a felek perre fognak is utasíttatni, azért a hagyaték át fog adatni, és eleje fog vétetni annak, a mi eddig történt, hogy igen sok eset­ben az örökösök kierőszakolják a perreutasí­tást, mert tudják, hogy az ellenfélnek nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a hagyaték minél előbb átadassék, és ezért presszióval akarnak tőle sokszor igen hátrányos és igazságtalan egyez­séget kierőszakolni. (Helyeslés a baloldalon.) Áttérek arra a kérdésre, hogy gyorsabb lesz-e az eljárás? Már előbb volt szerencsém kimu­tatni, hogy milyen bonyolódott volt a hatás­kör, a mi nemcsak az eljárás jóságára, hanem annak gyorsaságára is befolyással volt. Hogyan állunk ma? Ha az árvaszék letár­gyalta az ügyet, — tegyük fel, hogy jól, nem kellett pótlásokat eszközölni, — ott hónapokon át elhevertek az ügyek. (Egy hang a baloldalon: Evekig!) É\ekig is, én a legjobb esetet mon­dom. Innen áttétettek a kir. járásbírósághoz azért, hogy az a hagyatékot átadó végzést hozza meg. Ez az egész ügyről mitsem tudott, s elejétől végig át kellett azt tanulmányoznia, hogy ezen végzést meghozhassa. Ha a perreútasítás kér­dése merült fel, az íratok áttétettek a törvény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom