Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-335

250 835. országos ülés 1894. május 1-én, kedden. állanak, és a kik feladatuknak megfelelni képesek. A végrendelet kihirdetésére vonatkozólag valami lényeges változtatást a mostani rendszeren nem javasol a törvényjavaslat. A leltározásra vonatkozólag bővebb utasítást nem ad; meghatározza ugyan, hogy a becsérték kipubatolására miféle bizonyítékok alkalmazandók, különösen pedig egy intézkedéssel véget vet egy kontroverziának, a mely a leltár tartalmának bizonyító erejére nézve eddig létezett. A gyakorlati életben ugyanis előfordultak esetek, hogy a leltárban felvett tartozásokra vonatkozólag a hitelező hivatkozott a leltárt aláíró örökössel szemben azon tényre, hogy azért, mert a leltárban valamely követelés szám szerint be volt jegyezve, az örökös a leltár aláírásával annak a követelésnek a váltóját és fennállását beismerte. A törvényjavaslat kimondja azt, hogy az ilyen aláírás sem a követelés fennállására, sem annak valódiságára nézve egyáltalában bizonyítéka! nem szolgálhat a leltárt aláíró örökös ellen. Intézkedik továbbá a törvényjavaslat a hagyaték tárgyalásáról. Megjelöli, mik azok a teendők, a melyek a hagyaték tárgyalása folytán végrehajtandók, kijelöli a kérdések sorrendjét és különösen intézkedik arról, hogy a menynyiben a hagyaték tárgyalása alkalmával kiderült, hogy az örökhagyó vagyoni leltárába oly ingatlanok vannak felvéve, a melyek telekkönyvileg az örökhagyó nevére átírva nincsenek s viszont, ha oly ingatlanok birtokában volt az örökhagyó, a melyek az ő tulajdonát nem képezik, és a hagyatéki iratok között lelhetők arra vonatkozó bizonyítékok, hogy egy harmadiknak a tulajdonát képezik: e kérdések magának a tárgyalásnak a folyamán intéztessenek el, vagyis azon ingatlanok, melyek az örökhagyó tulajdonát képezik, de telekkönyvileg nevére írva nincsenek, annak nevére kebeleztessenek be, a harmadik személy tulajdonát képező ingatlanok pedig annak adassanak át, ez által nagyon megkönnyíti a hagyatéki tárgyalás lebonyolítását. A törvényjavaslat intézkedései kiterjednek továbbá a hagyaték átadására. Ebben a tekintetben a javaslat két rendbeli határozatot ismer, nevezetesen az átadó és a perre utasító végzést. Mindazon esetekben ugyanis, melyekben a hagyatéki tárgyalás folyamán vagy egyetlenegy örökös jelentkezett, vagy a megjelent örökösök a hagyatékra nézve kiegyeztek, vagy ha kiskorúak esetében a kiegyezést a gyámhatóság jóváhagyja, szóval mindazon esetekben, melyekben a kizárólagos örökösödési jog igazolást nyert, átadó végzés hozására van utasítva a járásbíróság, mindazon esetekben pedig, melyekben ellentétes kérdések merülnek fel, perre utasító végzés hozandó. Megengedi a javaslat azt is, hogy nem az egész hagyaték, hanem annak csak egy része adassék át, a másik része tekintetében pedig perre utasító intézkedés tétessék. A hagyaték átadása után, a mennyiben a hagyatékban oly vagyon találtatik, mely át nem adható, gondoskodott a javaslat azon biztosítási intézkedésekről, melyek szükségesek, hogy mindaddig, mig rendes per útján az örökösök a hagyatékhoz való jogukat érvényesítik, a vagyon minden megrongálás ellen megoltalmazva legyen. Ezért a javaslatnak egyik fejezete a hagyaték kezeléséről szól. A hagyaték kezelésére mindazon esetekben, melyekben perre utasító végzés hozatik, addig is, mig a per befejeztetik és a határozat, melynek alapján a hagyaték átadható a hagyatéki bírósághoz érkezik, zárlat és gondnok rendeltetik. Gondoskodik a törvényjavaslat arról is, hogy a mennyiben alaptalan igénylők jelentkeznek, a kiknek igényei miatt a hagyaték átadható nem volt, ezeknek egyszerű kérelmére a járásbíróság nem köteles a zárlatot elrendelni. Intézkedés történik arról is, hogy azon esetben, ha a birtokban lévő biztosítékot tud nyújtani arra nézve, hogy az igénylők jogai meg nem liiusíitatnak, hagyatéki zárlat szintén mellőztessék. Rendelkezik továbbá a javaslat a külföldiek hagyatéka tekintetében, melyre vonatkozólag eddigi törvényeink egyáltalán semmiféle intézkedést sem tartalmaznak. Ezen javaslat rendelkezésének lényege e tekintetben as, hogy a belföldi hatóság azon esetben, ha külföldi hagyatékára vonatkozólag belföldi, vagy külföldi hitelezők, illetőleg igénylők jelentkeznek, mindaddig nem köteles kiadni a hagyatékot a külföldi hatóságnak, mig az igazolt hitelezők, vagy igénylők belföldön kielégítést nem nyertek. Egyéb tekintetben az új eljárás behozza az örökösödési és hagyományi bizonyítványok rendszerét is. Mindazokban az esetekben ugyanis, midőn csupán önjogú örökösök vannak és a hagyaték megosztására nézve megegyeznek, mellőzi a javaslat a hagyatéki eljárás megindítását, és feljogosítja az önjogú örökösöket arra, hogy kizárólagos jogaik kimutatása mellett a hagyatéki eljárásra illetékes járásbíróság útján bizonyítványt kérjenek, melynek alapján örökjogukon alapuló tulajdonjogukat a telekkönyvbe bekebeleztethetik. Ezen öröklési bizonyítványok kiadását a javaslat kiterjeszti az ingókra vonatkozólag is, sőt azoknak kérésére a hagyományosokat feljogosítja, azon feltételek mellett, melyeket az örökösökre vonatkozólag megállapít. Intézkedik a törvényjavaslat az oly hagyatékban való el-