Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

244 8**' orss!

ágos ttlés 1894. április 28-án, szombaton. És akkor, mikor arról van szó, hogy a közpénztárból törvény által fentaríott intézmények a magyar nyelvet használják, azok, a kik az ország törvényeit, az ország méltóságát és az ország jogát kellene, hogy képviseljék a kormány padjain, nem szégyenlik feláll ani és ilyen n\ ilatkozatokat tenni. (Hosszantartó, zajos helyeslés a szélső baloldalon. Élénk felkiáltások: Igaza van!) Egy ország, egy nemzet, ha okos, ha óvatos, azokat emeli a kormány padjaira, a kik az ő törekvéseit a leghatalmasabhan védelmezik és oltalmazzák, a kiknek egyénisége több biztositékot nyújt arra, hogy az ő érdekei megoltalmazva lesznek. De egyfelől, midőn a politikai hatalmi és pártczélok úgy kívánják,] mindig a magyar állameszmét hangoztatni, másfelől ennek a magyar állameszmének mindenütt eltiprását és háttérbeszorítását szolgálni és annak eszközéül itt a magyar törvényhozás előtt megjelenni: ez a legutálatosabb eljárás, a ont elképzelni lehet. (Hosszas, zajos helyeslés a szélső baloldalon ) Kérdem a t. házat, meddig fog az a megalázó politikai magatartás itt Magyarország törvényhozásában tartani, hogy az osztrák tábornok urak az ő csizmáikat bepiszkolják, és itt nálunk aztán a mi kormányközegeiuk kifénye sitik ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang: Csismatisztítúk! Derültség a szélsőbalon. Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, méltóztassék lehetőleg parlamentáris kifejezéseket használni. (Zaj.) Ugron Gábor: T. ház! Azt mondják, hogy az 1867-iki alap, annak a fentartása oly szükség, oly érdek, a melynek mindent alá kell rendelni. Az 1867 : XII. törvényczikkben, igen jól mondotta Beöthy Ákos barátom, háromszor fordul elő >;a magyar hadsereg, az egész hadsereg kiegészítő része«. Mit tesz ez? Mi által lehet a magyar hadsereg magyar, ha nem az által, hogy a magyar nyelvet használja, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és mi által lehet abban a katonában a magyar állam iránti tiszteletet, a magyar haza iránti szeretetet, a hazához való ragaszkodást fentartani, ha nem az által, ha azt a nyelvet használja, a mely hazájának nyelve ? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi jogon alkalmazzák a német nyelvet a közös hadseregben? Hiszen Magyarországnak van állami nyelve, Ausztriának nincs állami nyelve. Ha közös intézmény a hadsereg és a dualizmus és paritás alapelveihez van alkalmazva, akkor, ha az egyik államnak nincs állami nyelve, ebből nem az következik, hogy a másik állam. egy részének, egy töredékének nyelvét, a német nyelvet, a mely ott nem is állami nyelv, alkalmazzák a közös intézményekben, hanem inkább az következnék, hogy ha van az egyik államnak államnyelve, az alkalmaztassék a másikkal szemben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a -mi követeléseink nem mennek odáig, a mi törekvéseink csak oda terjednek, hogy azoknak, a kik Magyarország lakosságából toboroztatnak és a közös hadseregbe beosztatuak, a magyar államhoz tartozósága meg ne szűnjék és meg ne szakadjon ; hogy az utolsó szerb, horvát, vagy oláh katonára, ki a hadsereg kötelékében van, ép oly hatással legyen a közös hadsereg intézménye, mint más országban, mert a katonai szolgálat más államban nem egyéb, mint a hazaszeretet iskolája, az állam intézményeihez való ragaszkodás és az azokkal való együttérzés iskolája, és csak nálunk van az, hogy a közös hadsereg, jelenlegi alkatában, különösen a német nyelvnek abban használása által nem a hazaszeretetnek iskolája, nem az államnak, nem az állam színeinek, nem a nemzeti nyelvnek szerzi meg a tiszteletet, hanem egy idegen nyelv, egy idegen lobogó tiszteletére szolgál és a magyar államhoz való tartozandóság kapcsát meglazítja és megrontja. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Vagy akarunk itt ország lenni, a mely szabadságot élvez, alkotmánynyal bir, és az alkotmányos tényezők között maga jelentőségszámba megy, vagy pedig alárendelt helyzetbe kell jutnunk. És hogy alárendelt helyzetbe jutottunk, melybe az önök politikája vitt bennünket, azt semmi sem bizonyítja inkább, mint hogy az ország pénzéből fentartott intézmény törvényeinket nem respektálja, és hogy a delegácziókban mindig arról kell vitatkoznunk, hogy mily mértékben engedik Magyarországtörvényeit végrehajtani és foganatosítani. És midőn a delegácziókban majdnem mindnyájan pártkülönbség nélkül a kérdés első tárgyalásánál a közös hadügyminiszter ellen foglalnak állást, akkor megjelennek a magyar kormány tagjai, mint a kiegyenlítés és békéltetés angyalai, és akkor önök ismét mindig engednek és meghunyászkodnak. (Zajos helyeslés a szélső buloldalon.) Mi ennek a következése ? Az, hogy Magyarország úgy sülyedett, hogy benn a polgárok előtt oly alárendelt intézménynek tekintetik, mely mindenki előtt meghátrál, és meghátrál mindig a közös hadsereg előtt, Pedig ha Magyarországnak tekintélyt, igazi népszerűséget akarnak szerezni, a mely nem mesterkélt, akkor állítsák helyre a magyar nyelv jogát, és küszöböljék ki az idegen nyelvet, mely uzurpáczió alapján jutott intézményeinkbe. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) En, t. ház, nem fogadom el a kérvényi bizottságnak az előadó úr által képviselt véle-