Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

384, országos ülés 1SM. április 28-án, szombaton. 243 téritek, épugy a legközelebbi jövőben a mai tárgyalásra, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) a nemzetnek elévülhetetlen és igaz jogáról való lemondására fognak hivatkozni. (Úgy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt én igen veszedelmes dolognak tartom s ezért egyszerűen azon kérést intézem a t. házhoz: méltóztassék ezt a kérdést most minden további határozat nélkül a napirendről levenni; (Helyeslés bal felől és szélsőbalon..) a kormányhoz pedig, hogy ép ezen kérdésnek törvényes úton való elintézése szempontjából kívánatos és szükséges volna az, hogy a kormány a hadügyi kor mányzattal s ő Felségével is tisztába jönne e kérdésnek törvényes rendezésére vonatkozólag, s ez iránt törvényjavaslatot tegyen le a ház asztalára. De ha most, t. ház, e kérdés napirenden tartatik és arról le nem vétetik, ennek következménye az lesz, hogy olyan egy törvényes állapot teremtetik Magyarországon, mely törvényes állapot egy nemzetnek fennáll hatásával feltétlenül ellenkezik. (Úgy van! Úgy van! bal fflől.) Én tehát kérném a kérdésnek napirendről való levételét. Elnök: Kíván még valaki szólni? Hock János jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ha ezt a vitát valaki egy idegen országból végigbalgatta, annak Magyarország szuverenitása ról, a magyar állam méltóságáról, a magyar törvényhozás kötelességtndásáról igen sajátságos fogalmai lesznek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miről van a szó? Arról, hogy egy közpénzből fentartott, törvény által szervezett intézmény, tehát állami intézmény az állam törvényeinek engedelmeskedjék-e, avagy ne? S mi dőn ezen kérdésről van szó, akkor azzal biztat bennünket az előadó úr, hogy a magyar nyelv jogának elismerésében nagy előhaladást tesz a közös hadsereg, és feláll maga a t. belügyminiszter úr és azt mondja, hogy az eddigi állapotokkal szemben lényeges haladás konstatálható. Hát miért hívják ezt az országot Magyarországnak, miért hívják ennek királyát magyar királynak, miért van erre az államra, a magyar nemzetre a történelmi idők soián keresztül a maga bélyege rányomva, ha nem azért, hogy ez országban a kormányzás magyar nyelven történjék, a magyar nemzet érdekeinek megfelelőleg s a magyar nemzet érdekeivel összhangban? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát a magyar nemzet, vagy a magyar állam ismerhet-e el mást törvényül, mint azt, melyet a természet neki adott éi a melyet törvénykönyvébe iktatott? Hisz ha egyetlenegy törvénykönyvünkben sem állana, ha nem hozták volna meg az 1840-iki, ha nem hozták volna meg az 1868-iki törvényt, akkor is nem természetszerűen következnék-e az, hogy ebben az országban az államnak nyelve a magyar, s hogy itt minden állami pénzből fentartott intézmény és hatóság az állam nyelvét tartozik használni, az állam nyelvét tartozik respektálni? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ázt mondják erre, hogy a fejedelmi jogok korlátolják a nemzetnek e jogát. De felhívom e ház törvénytudó tagjait, mutassanak fel egyetlenegy törvényt, a mely azt mondja, hogy valamely állami hatóságnak nyelve a német; mutassák meg ama törvényt, mely azt mondja, hogy a közös hadseregnek a nyelve a német. Én, t. ház, ilyen törvényt nem ismerek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És ha ilyen törvény nincs, akkor fennáll a nemzetnek természetszerű joga, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy tudniillik a magyar államnak, Magyarországnak más állami nyelve nem lehet, mint magyar, és a magyarok királyáról, a magyar királyról fel nem tehető az, hogy az bármely állami intézménynél a német nyelvet szabja meg és magyar koronája jogából származó hatalmánál fogva a német nyelvet tűzze ki állami nyelvűi. Hiszen, boesáaatot kérek, a magyar nemzet, a magyar állam és a magyar korona egy és ugyanazon fogalmat fejez ki, csak különböző alakulatokban. Ha a magyar állam, a magyar nemzet a magyar nyelvet beszéli, a magyar korona sem beszélhet más 113 elvet. Valahányszor ő Felsége Magyarország ügyeiben intézkedik, mindig a magyar nyelvet használja, és ha ő Felsége tudja azt használni, mért nem tudja a közös hadsereg használni? (Úgy van! a szélső baloldalon.) De engedjen meg a t. ház, a mely nemzet idegen fajok közé van b ékelve, a hol benn, magán az állam területén is nemzetiségi törekvések vannak, a mely törekvések részint ezen nemzetnek történeti jogát akarják kétségbe vonni, részint államalkotó természetét támadják meg, ott vájjon az az intézkedés, a mely a hadseregben a magyar nyelvet háttérbe szorítja és a német nyelvet állítja fel, mint a hadsereg nyelvét, nem ezeknek a nemzetiségi izgatóknak, nem ezen az ország konszolidáczióját megtámadó törekvéseknek szolgál-e támaszul és támpontul? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen önök különösen a túlsó oldalról minden bagatell dologban, a melyben egy-egy miniszter hatalmát kell kiterjeszteni, a midőn egyes közegek túlkapásaira több politikai hatalmat kell szerezni, miudig azzal állanak fel, hogy ne tagadjuk meg, mert a magyar államot kell konszolidálnunk, azért kell a hatalmat szaporítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) sí*