Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-324

324. országos ülés 1894. képviselő urakat, a kik a 13. szakaszt eredeti szövegben kívánják elfogadni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja a szakaszt és így Sághy Gyula képviselő úr módosítását mellőzi. Következik a 14. szakasz. Molnár Antal jegyző (olvassa a iá—19. szakassokat, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 20. szakaszt). Hock János jegyző: Gr. Apponyi Albert! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ehhez a szakaszhoz bátor vagyok módosítványt beadni, melynek elvi jelentőséget tulajdonítok s mely abban áll, (Halljuk! Halljuk!) hogy a szakasz által említett esetben, midőn tudniillik valamely házasság házasságtörés miatt bontatott fel, és a vétkes felek az egymással való házasságkötéstől felbontó Ítéletben eltiltattak, ily felmentésnek egyáltalán ne legyen helye. Tudom, t. ház, hogy ezzel a legrigorózusabb álláspontra helyezkedem, de nekem ezen törvényjavaslat tárgyalásánál, ha a t. ház figyelmét módosítások tevésével egyáltalán igénybe fogom venni, mindig az lesz a czélzatom, és az a vezérfonál fog engem vezetni, hogy a házasságjog akként alkottassák meg, hogy a házassági intézmény szilárdításához minél nagyobb mértékben hozzájárulhasson. Azt az álláspontot, melyet én hozok javaslatba, tudtommal a »Gode Napóleon* is elfogadta, mely minden megszorítás nélkül megtiltja a házasságtörés esetén a házasságtörést elkövetettek közötti házasságot. Tudom, hogy nyomatékos ellenérvek is hozhatók fel ezen álláspont ellen, de meggyőződésem szerint a társadalom szempontjából fontosabbak azok, melyek a rigorozusabb felfogás mellett szólanak. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat alapelve ugyanis az, hogy a házasság felbontása csupán az egyik fél bűnössége esetén engedhető meg. Ezt az alapelvet helyeslem. (Halljuk! Halljuk!) Majd a későbbi fejezeteknél talán nekem is lesz alkalmam ahhoz hozzászólanom, vájjon ez az alapelv kellő következetességgel és szigorral van-e a törvényjavaslatban keresztül vive. De az alapelvet magát helyeslem; ezen alapelvnek kimondását házassági jogunk terén üdvös fejlődésnek és előrehaladásnak tekintem, sőt ezen alapelvnek elfogadása és házassági jogunkba való beiktatása képezte egyik indokát annak, a miért én egységes állami liázasságjog megalkotását sürgettem. De kétségtelenül össze van kötve ezen elv érvényesítésével egy veszély, t. i. az, hogy az illetők talán összebeszélve is, a bűnösség bizonyos eseteit maguk idézik elő, hogy ezekre való hivatkozással a házassági kötelék feloldható legyen. Ezen veszélylyel szemKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XVIII KÖTET. április 13-án, pénteken. J <í ben nem segíthet egyéb, mint — legalább a súlyosabb esetekben — a legnagyobb szigorítás azzal szemben, hogy a törvény üdvös intenczióinak ily kijátszása lehetetlenné tétessék. Megengedem, hogy vannak esetek, a melyekben a gyermekek érdekei ily viszonyok törvényesítését is kívánnák, a melyeknek alapja és kiindulási pontja kétségtelenül bűnös; megengedem, hogy van bizonyos alapja annak az ellenérvnek is, hogy ha a felmentés lehetősége megtagadtatik, akkor igen sokszor vadházasságban fognak az illető felek élni: de én mindezt kisebb bajnak tartom azon nagy társadalom-fentartó érdekkel szemben, mely a házassági kötelék szilárdítását kívánja. Kétséget sem szenved, hogy ezen, valamint minden, a társadalom nagy egészének érdekében fentartott elvnek és létesített jogszabálynak súlya alatt egyesek olykor-olykor szenvedni fognak; ez az emberi intézmények tökéletlenségéből folyik, ez elöl semmiesetben sem lehet elzárkózni; de kisebb bajnak tartom azt, ha a házasságnak már megtörtént felbontása után némely esetekben törvénytelen viszony folytattatik, mint ha létező házasságoknak kerülő és bűnös úton, kölcsönös összejátszással való felbontására ily módon magának a törvénynek intézkedései által a lehetőség legalább megadatik. Az illetők aztán bíznak abban, hogy majd megkapják, kinyerik a felmentést, és előidézik azt az esetet, a melyben a házasság felbontását elérhetik. Mindezen okok alapján bátor vagyok a következő módosítványt beadni: »ezen szakasz utolsó bekezdése hagyassák ki.« (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. képviselőház! Pár szót akarok t. képviselőtársam módosítványára megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Magában véve azt, hogy a házasságtörés, ha abból az okból bontatott fel a házasság, tehát konstatálva van, — mert ennek itéletileg kell konstatálva lennie, — tilalmat képez, helyesnek és elfogadandónak tartom. T. képviselőtársam sem akarja ezt bontó akadálylyá tenni, mert a franczia jog sem teszi ezt bontó akadálylyá, hanem tilalommá, legalább az uralkodó nézet oda hajlik. Hanem arra vagyok bátor figyelmét felhívni, hogy a hol ez megvan, páldáúl az osztrák polgári törvénykönyvben, a német birodalmi törvényben és a német javaslatban is, azoknak nagyobb része a felmentést megengedi. És nézzük meg, hogy van-e ennek valami alapja? Kétségkívül, t. ház, ha arra az álláspontra állunk, hogy itt abszolúte nem jöhet létre házassága csak a törvény kijátszásával, — s