Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-324

18 324. országos ülés 1894. április 13-án, pénteken. és minél jobban hajtatik végre a törvény, annál kevésbbé jöhet létre, mert egy jól végre­hajtott törvényt igen ritkán lehet kijátszani, — magában véve ez igen üdvös az erkölcsi álla­potok szempontjából. De nincsenek-e oly esetek, midőn a törvényhozó azon alternatíva előtt áll, hogy vagy még egy sokkal nagyobb bajt idéz elő, egy irreparabilis bajt, vagy kénytelen épen különös méltánylást igénylő körülmények eseté­ben ettől eltekinteni? Vannak nézetek, t. ház, a melyek azon felfogáshoz hajlanak, különösen a művelt körökben, — nem a felső körökben, — hogy tulaj donképen kötelessége a férfinak azzal a nővel Bzemben reparálni a maga lépését és ezen reparácziónak csak egy módja van, t. i. az, hogy azt nőül veszi. Néha, igaz, ez is sú­lyos büntetés lehet a férfira, (Derültség.) és ha azt a törvény megszabhatná, hogy ez kötelező, — a mint hogy nem szabhatja meg, mert házas­ságra senkit sem lehet kényszeríteni, — bizto­BÍtom, a visszaéléseknek temérdek része elesnék. (Helyeslés és derültség.) De ezt nem lehet tenni, mert a házasságtörés történhetik oly körülmé­nyek közt, mikor, hogy úgy mondjam, erköl­csileg ha nem is kimenthető, de nagyon eny­hítő beszámítás alá esik. Előállhatnak körülmé­nyek, midőn azok alapján bontatik fel a há­zasság, midőn úgy a gyermekek érdekében, mint az erkölcsiség ércekében azon felekre nézve, hogy házasságon kívüli együttélésre ne legye­nek kötelezve, csak a/; a, lehetőség háríthatja el a bajt, hogy különös méltánylást érdemlő körülmények közt az engedély megadatik. A király diszpenzáczíonális joga azért van itt fentartva, mert minden egyes esetben, a hol a király diszpenzál, olyan causae cognitio előzi meg, annyira kell a legapróbb részleteket ismerni, és a körülményeknek annyira biztosaknak kell len­niük, hogy itt alig tehető fel, hogy valaha a diszpenzáczió érdemetlent érhetne. A törvényhozás kezében van az eshetőségek mérlegelése; én aj javaslatnak nagy csorbulá­sát nem látnám, ha az az indítvány elfogadtat­nék, de legiszlativ szempontból nem tartom jónak, és erkölcsi szempontból igen kétes értékűnek tartom. Igaz, hogy elvileg nagyon szépen hang­zik, de következményeiben igen veszedelmessé válhatik. Az egyik döntő ok, a miért a tilalmak közé ez itt felvétetett, azzal a nagyon meg­szorított diszpoziczióval, hogy ő Felségének van fentartva a diszpenzáczió, abban állott, mert ezen tilalmat hazai jogunk legnagyobb része ismeri, de mindenütt meg van engedve a felmentés alóla, még pedig a királyi felmentés, mert né­mileg a bűnösség alól való felmentés jellegével bír az, a mi itt adatik. Azon nézetben va­gyok, hogy erről a talajról, ha az ellenkezőnek határozott és kézzelfogható okait belátni nem tudom; ha tudom azt, hogy az országok leg­nagyobb részében, hol ezen akadály fennáll, egyút­tal a diszpenzáczió is lehetséges; ha, — hogy egyebet ne mondjak, — a kanon jog azt sem mint tiltó, sem mint bontó akadályt abszolúte nem ismeri: akkor mindent egybevetve, azt gondolom, hogy a helyes középutat találjuk el, midőn a törvényjavaslatnál kivételesen méltány­lást érdemlő körülmények közt, annak tartjuk fenn a diszpenzáczió jogát, a ki egyáltalában min­den bűnösség kérdésében dispenzáeziót adhat. (Helyeslés jobb felöl.) Azért kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt változatlanul efogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Kíván még valaki szó­lani? Ha senki sem kivan szólani, a vitát be­zárom. A kérdés az, méltóztatik-e a 20. szakasz első bekezdését, mely különben meg sem támad­tatott, elfogadni? A második kérdés pedig az, hogy méltóztatik-e a szakasz második bekezdé­sét, a mely így hangzik: »A király az igazságügy­miniszter előterjesztésére felmentést adhat«, fen­tartani eredeti szövegében, vagy gr. Apponyí Albert képviselő úr indítványa szerint kihagyni ? Kérdem tehát, méltóztatik-e a szakasz első és második bekezdését eredeti szövegében elfogadni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a 20. szakasz első és má­sodik bekezdését eredeti szövegében elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja, s így gr. Apponyi Albert képviselő úr indítványa elesett. Molnár Antal jegyző (olvassa a 21. szakaszt). Elnök: Kivan e valaki szólani ? Ha senki, a 21. szakasz elfogadtatik. Molnár Antal jegyző (olvas$aa22. szakaszt). Hock János jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! E szakasz esete, hajói értem, — és megvallom őszintén, nem tudtam egészen eligazodni azon szakaszok össze­hasonlításából, melyek a különböző fejezet­ben a holttányilvánításra vonatkoznak, — tehát ismétlem, ha jól értem, oly természetű, mely­nek inkább a bontó akadályok közt van he­lye. Ha nem értem jól, szives felvilágosítást ké­rek, és akkor talán a szövegezésben van hiba. A 22. szakasz esete tehát az, hogy egy fennálló házasságban az egyik házastárs holttá nyilvánít­tatott. A másik házasfél új házasságot köt, és vagy ő, vagy a kivel házasságra lépni szándé­kozik, tudja, hogy a holttá nyilvánított még élet­ben van, vagy volt akkor, midőn holtnak vélel­meztetek. Tehát fraudulenter cselekesznek, mi­dőn házasságot kötnek oly holttányilvánítás alapján, melyről tudják, hogy a vélelmezés tár­gyát képező tárgy valótlan. Szerintem ez nem lehet tiltó, hanem bontó akadály. Ily esetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom