Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

226 834. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. tudomás és megfelelő alkalmazkodás végett értesítem.« Hogy a formára nézve bővebb felvilágosítást adhassak, tudja meg a t. ház, hogy ez a forma él a törvényhatóságokban, az alispánoknál, midőn miniszteri rendeletek érkeznek az alispánokhoz a törvények végrehajtása végett s ezeket a rendeleteket tudomás és alkalmazkodás végett kiadják, így például a kereskedelmi miniszter az iparhatóságok rendezése ügyében bocsát ki rendeletet, az alispán ezt továbbítja és azt mondja: c miniszteri rendelet tudomáséi alkalmazkodás végett kiadatik a városoknak, azután a szolgai írákuak. Ilyen forma van használatban a megyéknél, mint erről a hivatalos közlönyök számtalan példát nyújtanak. A belügyminiszter úr ugyanezt a formulát használta a hadügyminisztertől hozzáérkezett rendeletre is, melyet szintén tudomás és alkalmazkodás végett adott ki. Már most, t. ház, tudnunk kell, hogy e rendeletet csakugyan mint felsőbb miniszteri rendeletet bocsátotta e ki a belügyminiszter űr, vagy pedig ezt a rendeletet magáévá tette, és úgy bocsátotta-e ki? Ha a belügyminiszter űr magáévá tette, akkor ezt a formát nem volt szabad használnia, mert az lealázó, mert az az alantas közegek formája, s a mint bebizonyítottam, az alispánok használják a miniszteri, tehát a felsőbb rendeleteknél. De, t. ház, íöimeríü már most az a kérdés, hogy ha a t. belügyminiszter úr a katonai hatóságok és a polgári hatóságok közötti érintkezés kérdését nem tartja közös ügynek, nekünk tudnunk kell, hogy a t. belügyminiszter úrnak tulajdonképen mi az álláspontja e kérdésben? Ezt kívánnám ismerni, meri ez a rendelet semmi álláspontot sem fejt ki, ez egy hadügyminiszteri rendelet, melyben úgy találgatni kell és gondolkodni kell a tartalma felett, mintegy ki kell okoskodni abból, hogy mi hát az intéző köröknek nézete és véleménye e tekintetben ? Az intéző köröknek nézetét sem lehet tudni abból, mert sem a törvényre, sem semmire nem hivatkozik. Egy hivatkozás van benne a fennálló szabályra, mondván: a fennálló szabály eddig ez; de ez a fennálló szabály min alapúi? Ezt tudni nem lehet. A sajtó tárgyalásaiból . . . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Szederkényi Nándor:... és azután egyesek nézeteiből úgy fogjuk fel, hogy itt tulajdonképen a katonai hatóság azt akarja demonstrálni, hogy állítólag az 1840. évi VI. törvényezikk értelmében kívánja ezt az ügyet elintézni, és annak alapján kívánja az érintkezés nyelvét megállapítani. Nem tudom, hogy a t. miniszter úr ezen nézetet szintén magáévá teszi-e, hogy a katonaság, a katonai körök hívatottak ily megállapításra ; mert a felett csodálkozni természetesen nem lehet, hogy e jogot maguknak tulajdonítják, mert hiszen a katonai hatóságok ragaszkodnak a maguk nézetéhez, ezt a mai helyzetből kifolyólag természetesnek találom; a t. belügyminiszter iirnak azonban nemcsak hivatása, hanem kötelessége is a magyar nyelv érdekeit előmozdítani. Ha azt mondaná a t. belügyminiszter úr, — nem tudom mondja-e — hogy az 1840: VI. törvényezikknek e rendelettel elég van téve, no akkor,, valamint a katonai hatóságok nagyon tévesen értették, úgy a t. belügyminiszter úr is teljesen tévesen értelmezi a törvényt. Tudom én azt, hiszen Várady t. képviselőtársam nagyon szépen felfejtette az 1840: VI. törvényezikk meghozatalának körülményeit, hivatkozott az országgyűlés ' akkori nyilatkozataira, és ezekből azután nem csak a belügyminiszter úr, hanem a »Jogi Szemlé«-nek egy irója is azt a nézetét fejtette ki, hogy ezen kibocsátott rendelet az 1840: VI. törvényezikk intenezióinak megfelel. Itt még egy figyelmeztetést kell intéznem a t. házhoz. Tudom, a mint hát fel is olvasom azt a néhány szót, a mire az 1840: Ví. törvényezikk valódi értelmének megállapítása czéljából hivatkozni szoktak, hogy tudniillik az országgyűlés akkoriban maga sem volt megelégedve a hozott törvény kifejezésével és az ő követelésének teljességét nem látta abban a törvényezikkben, mondván 1840. május 7 -én kelt felterjesztésében, hogy ^fájdalmas tűnődéssel látjuk, hogy azokból, a miket folyó május 4-én tett felírásunkban nemzeti nyelvünk előhaladásának, gyarapodásának eszközlésére tettünk, semmi új megadva nincsen, ninesen|jelesen megadva . . .«. És itt jönnek azután felsorolásai azon főbb pontoknak, a mire kiváló súlyt helyeztek, hogy a törvények egyedül magyar nyelven szerkesztessenek, stb. stb. Tehát ez volna a t. belügyminiszter urat is megnyugtató kifejezése az országgyűlésnek, melyből azt következteti, hogy ezen kibocsátott rendelete az 1840: VI. törvényezikk intencziójának megfelel? Már Várady Károly t. képviselőtársam megmagyarázta előttem, hogy nagyon is sovány az a vigasztalás, melyet a t. belügy- és hadügyminiszter úr ezen az alapon talál. Mert az 1840-iki hadügyi állapotokat és a hadsereg akkori szervezetét a maiakkal összehasonlítani abszolúte lehetetlen. A ki ezt teszi, nem akar egyebet, mint maga előtt oly sötétséget teremteni, hogy abban sem maga, sem más többé ne lásson. Minő szervezeten nyugodott 1840-ben a magyar hadsereg? Azt hiszi tán a t. ház, hogy akkoriban már vége volt — mint mondani