Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

212 333. országos ülés 1894. április 26-án, csütörtökön. iparra hárulnak, és be is érnők, ha ezen előnyö­ket olyanoknak ismernők el, a melyek kompen­záezióúl szolgálhatnak, De midőn látjuk, tud­juk, hogy kezdetleges mezőgazdasággal össze­függő iparunk a román piaezról ki van zárva; midőn látjuk azt, hogy a román vámtarifa követ­keztében az előny, mely az iparnak szolgál, csakis a fejlettebb osztrák iparnak jut osztály­részül, akkor ne méltóztassék bennünket, mező­gazdákat azzal megvigasztalni, hogy keressük és találjuk fel a kompenzáeziót az iparnak nyújtott kedvezményekben, mert én legalább azt ezekben föllelni nem tudom. (Élénk helyeslés bal felől.) De hát előreboesátottam, t. ház, hogy a szerződés részleteivel a kimerítő vita után foglalkozni nem kívánok, s azért csak néhány megjegyzésre szorítkozom. Az igen t. kereskedelmi miniszter úr teg­napi beszédét sem kívánom taglalni. E beszéd mindenesetre sokkal tárgyilagosabb, sokkal mél­tányosabb és igazságosabb az előadói jelentés­nél (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) a gazdasági érdekek mérlegelése terén ; de tőle, mint Magyar­ország ipari és kereskedelmi viszonylatainak és fejlődésének őrétől és hivatalos képviselőjétől én azt, ha ő az ipar és kereskedelem érde­keit tekinti első sorban irányadóknak, zokon sem veszem; de, a mire nézve észrevételt kell tennem a kereskedelmi miniszter úr beszédét illetőleg, az az, hogy ő is hangot adott azon álta­lános chorusban, mely ma már szokás, vagy divattá vált, s mely szerint mindenki közülünk, a ki a mezőgazdaság fejlődését szivén viseli, a mezőgazdasági érdekek védelmében felszólal, az ipar és kereskedelem elb nségének tüntettetik fel. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Egész axióma, egész iskola ez, a mely bennünket érdekeink védel­mében hallgatásra akar kényszeríteni. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) Ez ellen nekünk, t ház, hatá­zottan tiltakoznunk kell, (Élénk helyeslés bal felöl.) mert tőlünk, a kik a mezőgazdaság érdekeit szivünkön viseljük, az ipar jogosult érdekeinek megtámadása, a kereskedelem jogo­sult érdekei érvényesítésének nehezítése a leg­távolabb áll, mert mi tudjuk azt, hogy egyik a másikra, van utalva, s tudjuk azt, hogy az egyik a másik nélkül nem prosperálhat, de nem hall­gathatjuk el megütközésünket, hogy akkor, mikor nemcsak itt, de mindenütt és mindenkor felszó­lalunk jogosult érdekeink védelmére, nem a szerint bírálnak meg, hogy mit kívánunk, mit akarunk, hanem a szerint, hogy az az egyik, vagy másik ipar jogosulatlan érdekeinek hátrá­nyára válik. Ez ellen felszólalni kötelességemnek tartottam, és én csodálkozom, hogy ebben a chorusban a kereskedelemügyi minisztert, úr is részt vett, a ki, — meg vagyok róla győződve, — hivatalos tevékenysége egész terén mindig és mindenütt tapasztalta és tapasztalni fogja, hogy a magyar mezőgazdákra a magyar ipar előmozdítása terén mindig támaszkodhatik, s azok­nak támogatását mindig igénybe veheti. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Az, a mivel néhány rövid perezre külö­nösen foglalkozni kívánok, az igen t. földmíve­lésügyi miniszter úrnak tegnapi felszólalása, nem annyira a felszólalásában felhozott adatok, mint inkább azon alaphang, mely egész felszólalásán végig vonul, és mely röviden a következő. Ha a Romániával kötött ezen szerződésben vannak is pontok, a melyek nem teljesen kielé­gítők a mezőgazdaságra nézve, azok csekély­ségek, azokkal kár foglalkoznunk, és azok kony­nyen el fognak enyészni a nélkül, hogy azok ellen tennünk kellene valamit, mert — és ez a második alaphang — a magyar mezőgazdaság oly fejlődésnek indult s oly lendületet vett, a mely tagadhatatlan, mely elbír mindent, és mely ma képes eílentállni mindennek. Nem mondta ezt szóval, — azt nem is mondom, hogy mondta, — hanem csak ismétlem, hogy ez az az alap­hang a mely beszédén végigvonult. Az nem új jelenség, hogy ez a felfogás uralkodik Magyar­országon, mert mi ezt egy bizonyos idő óta lát­juk és ismerjük; hiszen a t. miniszterelnök úr már 1893. áprilisban a költségvetés tárgyalása alkalmával azt hirdette nekünk, s velünk együtt az országnak is, hogy : »E3tagadni hazánk gaz­dasági és minden téren való nagy fellendülését nem lehet. De vannak bajok, melyek a jóléttől származnak. Ily bajok igenis léteznek Magyar­országon, melyeknek gyökerei a közjólétben vannak, de bajokat, a melyek nem a közjóíét­ben gyökereznek, ilyen bajokat, a ki igazságo­san bírálja meg viszonyainkat, feltalálni nem fog.« No, t miniszterelnök úr, ezt a felfogást látom, mióta a mi államháztartásunk az ország áldozat­készsége] s különféle, a fiskális érdekeket nagy­ban előmozdító törvényeink . . . Horánszky Nándor: Erőszakos törvé­nyeink ! Bujanovics Sándor: ... életbeléptetése után az egyensúly helyreállott; ezt a felfogást tapasztaljuk sok téren, és ezen felfogást meg­erősíti azon körülmény is,, hogy az utóbbi évek­ben tagadhatatlanul az ország számos részében a földbirtokok értéke emelkedett. Hogy minő okoknál fogva, majd bátor leszek arra is ki­térni. Ez az a felfogás, a mely átlengi a köz­gazdasági bizottság jelentését is. a mely, midőn a bajokról szól, azt mondja első bekezdésében : »Vannak mezőgazdaságunk terén tagadhatatla­nul bajok*, második bekezdésében: »ezen bajok ellenértékéül utalhatunk az értékemelkedésre*,

Next

/
Oldalképek
Tartalom