Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

333. országos ülés 1894. április 26-áii, csütörtökön. 213 harmadik bekérdésében tanácsot osztogat és azt mondja: tessék viczinális vasutakat építeni, tenyészállatokat behozni stb. stb,, és akkor az itt-ott mutatkozó bajok el fognak enyészni. A közgazdasági bizottság tehát maga is ezen felfogás lefolyása alatt állott, és ezen felfogás befolyása alatt áll az igen. t. földmíveléeiigyi miniszter úr is. A magam részéről e felfogást helytelennek, károsnak tartom, s azért szólalok fel, hogy ezen felfogás ellen megtegyem észrevételeimet, mert én a miniszter úrnak ezen felfogásában is a mezőgazdasági érdekek védelme terén bizonyos gyengeséget látok. (Úgy van! hal felől.) Igaz, t. képviselőház, hogy az ország némely vidékein a íöld ára igen nagy mértékben emelkedik. Én, a kinek van alkalmam betekinteni az adás-vevési szerződésekbe és telekkönyvi kivonatokba is, látom és tudom azt, hogy vannak vidékek, a hol a földek ára oly magasságra emelkedett, a mely magasságot én indokolatlannak tartok, és ezen árakat a jövőre nézve veszélyeseknek látom. (Úgy van! hal felöl.) Az Alföld egy részében, Csanád és Békés vármegyékben, lábra kapott egy, hogy úgy fejezzem ki magamat, minden mértéket meghaladó földüzérkedés. Egyes birtokosok, egyes üzérek megvettek már maguk is a kincstártól magas áron birtokokat, mondjuk, fizettek 300 forintot egy holdért. (Egy hang a szélsőhalon: Sok lesz!) De igenis, tudok esetet, hogy többet is fizettek. Alig hogy megvették azokat, alakxíl egy konzorczinm kisebb birtokosokból, az már megveszi 500 forintért, és az ekként megvett földet azután egymás között eladják 600 forintért. Igen Szép dolog volna ez, ha ez pénzzel fizettetnék, és valósággal a jövedelemnek is megfelelő ár volna, de a dolog nem ágy áll, mert azok, a kik a földet 500 frton megveszik, mit csinálnak? Első teendőjük az, még mielőtt megveii' nék, hogy biztosítanak maguknak 300—350 forint kölcsönt, s ezt megkapják első helyen a jelzálog-intézetektől, a mely elfogadja az 500 forintos értéket és 250 forintos zálogleveles kölcsönt szavaz meg nekik, második helyen azután biztosított hitelképen kap 50—100 forintot, úgy, hogy az illető kisbirtokos megveszi azt a íöidet 500 forintért, lefizet 150, esetleg 200 forintot, 300 forinttal azonban adós marad. Boldog birtokosnak érzi magát, és az a földhöz való ragaszkodás előnyére legyen mondva azon népnek, a mely vagyonnak csak a földbirtokot tekinti. De ennek is megvan a maga oka, mert míg azelőtt az odavaló kisbirtokos megtakarított tőkéjével, mint ők mondják, a takarékba ment, de — hogy egy helyi példával éljek -í- a békéscsabai bank bukása óta a takarékpénztárba nem viszi többé pénzét, mert azt mondja, hogy ellopják. Az értékpapírokat még nem ismeri, azok még természetén és szokásán kívül állanak, és azokban nem bízik. Vagyonnak csakis a földbirtokot tekinti; azért túlságos nagy annak ára, mert nem nézve erre, meg akarja szerezni azt a pár holdnyi földet, hogy magát földbirtokosnak érezze. Jó viszonyok között, ha jó árak és évek vannak, csak le bírja fizetni a törlesztési részleteket, nem számítva a maga munkáját magasra, ,hanem csak csekély összegre; de ha rossz évek következnek, akkor hátralékba jő a törlesztési részlettel és el fogja veszíteni a földet, melyet értékén felül fizetett meg. És ez az ország egy részében a föld értéke óriási emelkedésének belső története. Ebből következtetni mezőgazdaságunk nagy föllendülésére és előhaladására még nem lehet. Nem akarom kétségbe vonni, hogy ezen üzérkedéstől eltekintve, a földbirtokok ára és értéke más vidéken is növekedett, a mi természetes következménye a pénzpiacz nagy változásának, az államhitel megszilárdulásának és a kamatláb leszállításának. De azt igenis állítom, hogy ezen értéknövekedés, egyes eseteket kivéve, nincs arányban a jövedelem emelkedésével. A földbirtokok értéke emelkedett, elismerem. Gr. Bethlen András foldmívelósügyi miniszter: Hát a haszonbérek! Bujanovics Sándor: A haszonbérek bizonyos vidékeken talán emelkedtek, az ország sok vidékén azonban nem; sőt vannak vidékek, a hol még egyáltalán nincs is haszonbér. És a t. miniszter úr megjegyzésére azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a haszonbérek emelkedése sem bizonyít sokat, mert van igen sok haszonbérlő, a ki nem ad. kellő biztosítékot a föld helyes mívelése és kötelezettségeinek teljesítése iránt. Megad minden árt, melyet tőle követelnek; megfizeti azt, ha jó az esztendő, hátralékban marad és elpusztítja a földet, ha rossz az esztendő. Erre tehát nagy súlyt nem fektetek. De arra igenis^ hogy sehol az országban, egyes kivételektől eltekintve, a földbirtok értének jövedelme egyáltalában nincs arányban a földbirtok árának emelkedésével, és hogy ép ezért ebből a vagyonosodásra, a földbirtok helyzetének javulására következtetni vajmi keveset lehet. Hogy a földbirtok jövedelme az utolsó tíz év alatt csökkent, azt nem szükséges bizonyítanom, bár bizonyíthatnám adatokkal is. Hiszen az utóbbi évek alatt is a termelési költség mindenütt sokkal nagyobb, az értékesítés pedig sokkal alacsonyabb lett. Ezzel szemben a t. miniszter úrnak nézete, hogy többet exportálunk, mit sem bizonyít, mert a földbirtokos kényszerítve vau arra,