Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

333. országos ülés 1894. április 26-án, csütörtökön. 209 tényleg a szabad forgalomban román gabona nem igen jöhet be Mikor tehát ilyen két éles ellentét áll egymással szemben, akkor azt hiszem, másféle egyezségre nem lehet lépni, és történt ez az egyezmény a legnagyobb kedvezmény alapján és azon feltétel mellett, hogy a szerződés 12 havi felmondás mellett bármikor felbontható, úgy, hogy midőn meggyőződik bármelyik fél arról, hogy a szerződés reá nézve káros, azt 12 havi felmondás mellett megszüntetheti. Ennek a szerződésnek tulajdonképeni hatása, nézetem szerint, abban keresendő, hogy az a kivételes elbánás, a melyben eddig Magyarország és Ausztria Romániával szemben részesült, meg van szüntetve; és hogy ennek előnyeit nagyobb mértékben fogja látni Ausztria, mint Magyarország, abban nem kételkedem, de ez nem ok arra, hogy ou a magunk iparának ne szerezzük meg azokat a feltételeket és körülményeket, hogy hasonló elbánás mellett versenyezhessünk az idegen piaczon, és ne legyen az a kellemetlen helyzet, a mint eddig volt, hogy más országoknak czikkei sokkal kedvezőbb fel tételek mellett jöhettek be Romániába, mint a mieink. A mi bennünket a vámokra nézve, a melyeket Romániával szemben adhattunk, irányított, az nem volt egyéb, mint az az állapot, a melyet a kereskedelmi szerződésünk Németországgal szemben megtett. A mit nem tudunk kivinni Németországban, nem engedhetjük meg, hogy hozzánk bejöjjön, t. i. a szarvasmarha; és a mit nagy nehezen vihettünk ki Németországba, t. i. a gabonát, annak Romániából való behozatala majdnem lehetetlenné van téve. Az agrárczíkkre, t. i. a sertésre nézve van konczessziö Romániával szemben is, mert e tekintetben nemcsak termelők, de egyszersmind kivivők is vagyunk, és ez nemcsak Romániának, de magunknak is érdeke. Azt hiszem, hogy a ki elfogulatlanul hallgatta meg ezen szerződés feletti vitát, az meggyőződhetett arról, hogy a tulajdonképeni kifogás nem is a szerződés ellen irányúi, hiszen egyik képviselő úr ki is jelentette, hogy ő hajlandó volna ezen nézete szerint rossz szerződést is megszavazni, ha az nem volna kapcsolatban az őrlési kedvezménynyel. Azt hiszem, hogy ma már a harmadik napra kinyúló vitának tulajdonképeni magvát nem annyira a kereskedelmi szerződés, hanem az őrlési kedvezmény képezi, és azért engedje meg a t. ház, hogy egy pár perezre én is tüzetesen foglalkozzam az őrlési kedvezménynyel. (Ralijuk ! Halljuk! jobb felöl.) Az őrlési kedvezmény ellen főleg három vádat emeltek. Az egyik vád az, hogy jogtalan hasznot nyújt a malmoknak a magyar gazdával szemben, annak rovására; a másik vád az, hogy a malmok a román gabona segélyével megrontKápvn. NAPLÓ. 1892—97. XVIII. KÖTET. ják a magyar lisztet, és annak hírnevét koezkáztatják a külföldön; a harmadik vád az, hogy a malmok a kedvezmény segélyével illetéktelen befolyást gyakorolnak a magyar búza árainak képződésére. Méltóztassanak megengedni, hogy e három váddal egyenkint foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk !) Az első az, hogy jogtalan kedvezmény foglaltatik a malmokra nézve abban, hogy ők vámmentesen hozhatják be a román gabonát azon feltétel mellett, hogy azt későbben liszt alakjában kiviszik az országból. Ha ez a kedvezmény nálunk egyedül állana, ha sehol másutt hasonló eljárás nem léteznék, akkor érteném ezt a vádat. De mikor mindenki azt látja, hogy épen azon országokban, a melyek a védvámokra tértek át, a melyek mezőgazdaságukat védelmezik, nevezetesen Német- és Francziaországban, a hol sokkal messzebbmenő agrárvámokkal védelmezik termelésüket, mint mi, minden aggodalom nélkül fennáll ezen kedvezmény, sőt azt természetesnek tartják: akkor igazán nem értem, hogy nálunk valaki ebben sérelmet kereshet. Mert ne tessék elfeledni, hogy minél nagyobb a vám, annál erősebb a kedvezmény, a mely abban rejlik, hogy valaki vámmentesen hozhatja be a gabonát. Mivel nálunk a vám kisebb, mint Franeziaés Németországokban, azon előny, a melyet a franczia és német malmok élveznek, sokkal nagyobb, mint az, a melyet hazai maimaiak élveznek. Ezért eltekintve azon aránytalanságtól, a mely a gabouavám és a lisztvám között fennáll, az sokkal inkább a liszt javára van Német- és Francziaországban, mint nálunk; tehát ezekben kettős arányban sokkal erősebb a védelem, melyet az őrlési engedély a malmoknak nyújt. Midőn tehát malmainknak azon malmok versenyével kell megküzdeniök, tőlük e kedvezményt megvonni nem lehet, és nem is jutott volna ez senkinek eszébe, ha irányzatosan nem terjesztenek oly számokat a malmok jövedelméről, melyek nem felelnek meg a valóságnak. Igazán reluktanter foglalkozom a kérdéssel, mert nem helyes azt nézni, hogy egyik-másik foglalkozási ág mily jövedelemre tesz szert; de ha már felhozták a kérdést, tartozom vele foglalkozni anynyival inkább, mert nézetem szerint a közvéleményt egészen hamis irányba vezették. Nem egy évről beszélek, sem oly összeállításokról, melyek érdekelt felektől származnak, akár a malmoktól, (Egy hang a szélsőbalon: Részvényesektől!) akár részvényesektől, hanem méltóztassék megnézni a fővárosi statisztikai hivatal tavalyi szeptemberi füzetét, a hol a pesti intézetek osztalékai az utolsó 12 évről össze vannak állítva. Ez összeállítás szerint a számbavehető nyolez nagy ma27