Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

210 333. országos ülés 1894. április 2<S-án, csütörtökön. lom felének osztaléka 10°/o-on alul volt, csak a másik feléé volt 10°/o-on felöl, de egyiké sem volt 15°/o-on felül, a 12 évi átlagot véve. így tehát óriás jövedelmekről beszélni nem lehet. Az meg épenséggel helytelen, hogy egy képviselő úr a vidéki malmokat is felhozta, melyeknek semmi közük ez őrlési engedélyhez, nem hazafiságból, hanem egyszerűen azért, mert a fuvarvi*zonyok lehetetlenné teszik nekik, hogy a szerb, vagy román gabonát feldolgozzák. Az őrlési engedélylyel bejött búza legnagyobb részét egyenesen a pesti malmok dolgozzák fel s a vidéki malmok tekintetbe sem jöhetnek. (Élénk mozgás és derültség. Egy macska látható a terén üveg-tetőzetén.) Azt hiszem, hogy e komikus intermezzo sem akadályozhat meg abban, hogy szomoninak jelezzem azt, hogy ép akkor, midőn szoczialisztikus hajlamok előjelei mutatkoznak nálunk is: a vagyonos osztályokban egyes foglalkozási ágak mintegy provokálólag utalnak arra, hogy niás foglalkozásoknál mi a kereset. Ez nem válhatik az ország előnyére. De tekintsünk el az osztaléktól, és nézzük a pesti malmok valóságos nyereségét. Az utolsó években az átlag fél- és másfélmillió között mozgott, ez tehát oly összeg, mely megfelel annak, melyet ők az egymillió métermázsa mellett legfeljebb mint vámnyereséget tényleg élveznek. Tehát a ki a malmoktól az Őrlési kedvezményt elvonná, az nem egy-két százalékkal csökkentené az ő dividendájukat, hanem valószínűleg- tönkre fogná tenni összes tisztajövedelmüket. Ez oly tény, a mely eddig mindenkinek a figyelmét elkerülte. Áttérek most a másik vádra, hogy a budapesti malmok oly mértékben keverik a román gabonát a magyar gabonával, hogy ez által a magyar liszt renomméját teljesen tönkreteszik. Á t. képviselő úr tegnap 50°/o-ot mondott először, kijavította ezt 30°/o-ra. Gr. Zselénsky Róbert: Nem mondtam! Láng Lajos: 30% ot sem méltóztatott mondani ? Gr. Zselénsky Róbert: Nem! Láng Lajos: Akkor tessék kijavítani a gyorsírói jegyzeteket, mert azokban 30°/o van. A ki ismeri a pesti piaezra jövő gabona mennyiségét, az előtt tiszta lesz, hogy ez a feltevés teljesen alaptalan, de most kérdem a t. kép viselő úrtól, ki annyira aggódik a magyar liszt hiteléért, vájjon ki teremtette meg a magyar lisztnek azt a jó hírnevét? A t. képviselő úr azt fogja mondani: a magyar búza, és abban mindenesetre igaza lesz részben, de megteremtette azt a magyar J)úza mellett egy, a technika magas fokán álló indusztria, mely a lisztnek megadja azt a hírnevet, a melylyel tényleg bír. (Úgy van! Úgy van! jobb felSl.) Az ipari fejlődés menete a különböző országokban az, hogy először exportálják a maguk nyersterményét, később exportálják az iparárúkat, még később exportálják a gépeket, a munkaeszközöket, a melyekkel azokat előállították, és legutoljára exportálják az ő ipari zsenijüket. Magyarországnak nagy dicsősége, hogy a malomipar terén ott vagyunk, hogy már az ipari zsenit exportáljuk, mert ha a külföldi országok velünk diadalmasan versenyeznek, ezt nem annak kell tulajdonítani, hogy a malomipar nálunk hanyatlott, hanem annak, hogy azok az emberek idejöttek tanulni a magyar malmoktól, hogy azok magyar gépeket visznek ki, például a Mechwart-féle aczélhengereket, és midőn a magyar indusztria ily nagy tekintélyre és elismerésre tett szert, akkor nagy meggondolatlanság azt mondani, hogy a magyar liszt tekintélyét a magyar malmok teszik tönkre. Nem mondom, hogy az ország hálával tartoznék egy indusztriának, mert az indusztria azt nem tette volna, ha nem lett volna az ő érdeke, de igenis állítom azt, hogy a magyar teanelőnek jól felfogott érdeke a malmoknak reputáezióját nem bántani, (Helyeslés a jobboldalon.) mert valahány waggon liszttel kevesebbet fogunk kivinni az országból, ugyanannyival kevesebb mennyiségű holdon fogunk búzát termelni, (Úgy vxrn! Úgy van! jobb felöl.) és ha ez az ország konszolidálta magát, és ha financziáit regenerálta, ebben igen nagy része van azon nagy tekintélynek, melyet a külföldön malomiparunk, a magyar munka, a magyar szolidaritás, a magyar tisztesség kivívott, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) s teljesen nem felel meg a valóságnak az, a mit a t. képviselő úr mondott, hogy a magyar liszt tekintélye, becsülete odakint nem volna meg. A londoni piaezon ma is 6—7 shillinggel drágábban árulják a magyar liszt quarterjét, a mi körülbelül ötnegyed métermázsának felel meg, mint a többi lisztet, és azt hiszem, magyar törvényhozásban magyar képviselő lehet az utolsó, ki a magyar liszt tekintélyét, a magyar malmok érdekeit ebben a tekintetben kisebbíti. (Helyeslés a jobboldalon.) És most legyen szabad a legutolsó vádra áttérnem, mely azt mondja, hogy a malmok mesterségesen szorítják le az őrlési kedvezmény segélyével a magyar búza árát. Hoztak fel adatokat az iránt, hogy a román gabona ára ma is kisebb nálunk, mint a magyar gabona ára; hoztak fel adatokat arra vonatkozólag, hogy külföldön, például Londonban és más külföldi piaezokon az árak olyanok, hogy a mellett a magyar gabonát oda kiszállítani teljes lehetetlen. Ebből ugyan bebizonyítva látom azt,