Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-333
333. országos ülés 1894. április 26-án, csütörtökön. 207 élesedett a román vámrendszernek azon irányzata, hogy a mezőgazdasággal összefüggő és kezdetlegesebb iparczikkekre a vámok lehetőleg a prohibiczióig felemeltessenek. Ezt maga a törvényjavaslat indokolása is mondja; de hogy a Románia részéről nyújtott előnyökből és engedményekből Magyarországra milyen kevés, és Ausztriára mily oroszlánrész jut: ezt csalhatatlan bizonyítékkal mutatja ki a monarchiának árúforgalmi statisztikája, a melyből látható, hogy az osztrák-magyar monarchiának Romániába való bevitele, tiz évi átlagot véve fel, mint a hogy ott is ki van tüntetve, 1881-től 1891-ig, évenkint 95 millió frank, a miből Magyarországra csak 7,441.000 frt jut. Ezen tényleges statisztikaiadat kétségtelenül bebizonyítja azt, hogy az ilynemű kereskedelmi szerződés és összeköttetés Ausztriára előnyös, de azt semmiesetre sem bizonyítja, hogy Magyarországra előnyös, különösen, ha mérlegeljük azt az árt és azokat az áldozatokat, melyekért Románia Ausztriának és Magyarországnak ezen engedményeket és előnyöket adja. Ez az ár pedig, t. ház, az, hogy a romániai nyers termények részben vámmentesen, részben pedig csak igen csekély vámmal jöhetnek be a közös vámterületre, illetőleg Magyarországra. Ennek folytán pedig a magyar mezőgazdaság, a mely hazánkban a legfontosabb államfentartó tényező, s a mely már idebenn nagy terhekkel, kunt pedig a legsúlyosabb versenynyel van megbénítva, alapjaiban támadtatik meg. Mert, t. ház, látjuk, hogy Románia összes nyersterményeinek 30°/o-át hozta be a magyar piaczra a vámés kereskedelmi szerződés tartama alatt; ha már most tekintetbe veszszük azon óriási változásokat melyek a román nyerstermelés terén azon idő óta beállottak; ha tekintetbe veszszük, hogy ezelőtt 5 — 6 évvel Romániában a termő föld területe a kétmillió hektárt sem érte el, most pedig a statisztikai kimutatások szerint már 5 millió hektár területen termel Románia, és ha figyelembe veszszük, hogy azon csekélyebb, 2 millió hektár területen is volt idő, midőn kivitele búzában 4 millió, tengeriben 8 millió, árpában 4 millió métermázsa, lókivitele 2000 darab volt, sertéskivitele pedig a 178 ezer darabot meghaladta; és ha figyelembe veszszük ehhez még azt is, t. ház, hogy a Vaskapu-szabályozás folytán a Duna folyó szabad lesz, tehát Románia a legolcsóbb és legkönnyebb kiviteli utat nyeri meg hazánk felett: akkor a lehető legnagyobb valószínűség szól a mellett, hogy mikor Románia kétakkora területen termel, és a legjobb kiviteli utat kapja Magyarország felé: akkor hazánkat még fokozottabb mértékben fogja nyersterményekkel elárasztani, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbálon.) minthogy ezeknek csak 30 — 40°/o-át fogyasztja el maga, mig a hátralevő 60°/o-ot kiviszi. Ez által pedig, t. ház, a magyar mezőgazdaságot nézetem szerint alapjában megtámadja, megtámadja nemzeti előhaladásunkat, mert Magyarország nyerstermékeire és állattenyésztésére nézve mint olcsóbb és nagy termelésű állam veszélyes versenytársként fog jelentkezni az osztrák és külföldi piaczon, És ez, t. ház, a mily mértékben a magyar termelőknek kárára és rovására történik, ép oly mértékben előnyére szolgál Ausztriának, az osztrák fogyasztóknak. Mert ezen kereskedelmi szerződéssel kapcsolatosan is azon különös, sajátságos és sajnos helyzetben van Magyarország, hogy akkor, mikor mi áldozatokat hozunk, ezen áldozatokból származó előnyöket nem annyira a velünk szerződő másik álíamfélnek adjuk, hanem ezen előnyöket a harmadik fél, a ki szerződő társként szerepel mellettünk, teszi zsebre, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) és azon nyereség kedveért, melyet az osztrák ipar és az osztrák tartományok nyernek, mi saját érdekeinket áldozzuk fel. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a meggyőződésem, t. ház, hogy önálló vámterület mellett bizonyára sokkal többre volnánk képesek, mint a mennyire Románia, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) az pedig kétségtelenül áll előttem, hogy önálló vámterület melleit bizonyára nem ily kereskedelmi szerződéseket kötnénk Romániával, hanem olyant, a mely érdekeinket minden tekintetben megóvná. ( Úgy van! a szélsőbalon.) De ha, t. ház, kevés időre a közös vámterület híveinek azon álláspontjára helyezkedem is, hogy a közös vámterűlet jó és helyes azért, mert Magyarország és Ausztria között megvan a kellő kompenzáczió, még pedig úgy, hogy mig Magyarország az osztrák iparnak, addig Ausztria Magyarország nyersterményeinek piacza, még akkor is ezt a jelen kereskedelmi szerződésben megsértve látom, mert ipar tekintetében Ausztria előnyére védvám-politikát követünk, a nyerstermelés tekintetében pedig Magyarország kárára szabad kereskedelmi rendszert. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E kereskedelmi szerződés valódi indoka — az én meggyőződésem szerint — az osztrák ipar felvirágoztatása. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én pedig magyar politikusra nézve sem megengedhetőnek, sem helyesnek nem tartom azt, hogy az osztrák ipar virágját a magyar mezőgazdaság sírhalmára ültesse. (Úgy Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy ez irányban határozott lépést látok a kereskedelmi szerződésben, azt általánosságban sem fogadom el.. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Josipovich Géza jegyző: Láng Lajos! Láng Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!)
