Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

206 33 3- országos ülés 1894. hatágai, a három állam közötti nemzetközi keres­kedelmi forgalom, az ezt feltüntető hiteles és hivatalos statisztika mind fényesen bizonyítják, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak, illető­leg az akkori szélső baloldaluak az 1875-iki kereskedelmi egyezmény alkalmával elfoglalt állás­pontja helyes volt, mert ezen kereskedelmi egyez­mény, fényesen igazolja azon aggályok jogo­sai tságát, . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tóth János: .... melyeket a szélsőbal akkor hangoztatott olyformán, hogy azon ke­reskedelmi egyezményben már előreveti árnyé­kát hazánk közgazdaságát veszélyezteti! azon hibás vámpolitika, a mely egy indokolatlan és következményében káros konkurreneziát invol­vál hazánk mezőgazdaságára vonatkozólag. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az akkori kormányelnök úr, t. ház, be­ismerte, hogy csakugyan veszélyes volna hazánk mezőgazdaságára nézve, (Zaj. Halljuk! Hall­juk!) ha Romániából nagyobb mennyiségben jönnének be nyerstermények Magyarországba, illetve a közös vámterületre, hanem hangoztat­ván, hogy a romániai nyers termények, külö­nösen pedig a már akkor is kifogásolt romániai búza rosszaságánál s kivitelre termelt csekély­ségénél és különösen annálfogva, mert Romá­niának olcsóbb és előnyösebb tengeri útja van Dél-Kémetország és Svájcz felé, teljesen kizárt­nak állította azt, hogy a közös vámterületre, illetőleg Magyarországra valamikor nagyobb mennyiség romániai búza, vagy nyersterményű behozattathatnék. A vám- és kereskedelmi szerződésre nézve, a melyet Ausztria és Magyarország Romániával kötött, a hiteles és hivatalos statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak, vagyis az akkori szélső baloldalnak állás­pontja akkor helyes volt, mert ezen vám- és kereskedelmi szerződés tartama alatt Románia összes nyerstermény-kivítelének 30°/o-át a közös vámterület piaczára hozza. Ha pedig részletez­zük e nyersterményeket a romániai áruforgalmi statisztika alapján, mely a magyar árúforgalmi statisztika szerint van összeállítva a törvény­javaslathoz csatolt VII. mellékletben, azt találjuk, hogy Romániából búza 1881-ben 884.000 mm., 1882-ben 1,200,000, 1883-ban 1,400.000 és 1885 ben 1,800.000 mm., kukoriczából pedig 1 és i/a millió, 2 millió, S 1 ^ millió, sőt 1885 ben 3 millió mm. hozatott be. Ezt azért hoztam fel, mivel ezen nagy tanúi­ság sajnosán fényes elégtétel e pártnak, mert ez ennek akkori álláspontját igazolja. A másik, a mire előzetesen ki akarok ter­jeszkedni, az a nevezetes tanúiság, a mely a magyar nemzet figyelmét méltán magára vonhatja, irilis 26-án, csütörtökön, hogy egy közgazdaságilag teljesen fejletlen ál­lam, mint a minő 1875 ben Románia volt, mire képes önálló vámterület, czéltudatos, határozott, főleg hazafias kereskedelmi és iparpolitika mel­lett igen rövid idő, alig két évtized alatt? Mind­nyájunk előtt kétségtelen tény, hogy mikor mi az első kereskedelmi szerződést Romániával meg­kötöttük, Romániának nemzeti ipara abszolúte nem volt, B a mikor velünk 1875-ben oly szeren­csés kereskedelmi szerződést tudott kötni, hogy — a mint ezen törvényjavaslat indokolása is mondja — ebben a fősúlyt arra helyezte, hogy mezőgazdasági terményeinek és állatjainak értékesítése nálunk minél inkább biztosíttathas­sák, és Románia e tekintetben czélját a legnagyobb mértékben el is érte: ezen szerencsés kereske­delmi szerződés, illetve az ebből származó szeren­csés közgazdasági állapot annyira konszolidálta Romániának közgazdaságát, hogy már 1886-ban elég erősnek érezte magát arra, hogy a vám­és kereskedelmi szerződést felbontsa, és ellenünk vámháborút inszczenirozzou. Védvámokkal ki­szorította tehát Romániából az osztrák ipart, a mivel természetesen a csekély magyar ipar is kiszorult, és ez által megteremtette, illetőleg meg­erősítette rövid 10 év alatt a nemzeti ipart. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az önálló vám­terület által konszolidált állami élet folyománya a szőnyegen lévő kereskedelmi egyezmény, a melyben a nemzeti kereskedelem kathekhizmusát, a »do, ut des« elvét az én meggyőződésem szerint a három állam közül Magyarország abszo­lúte nem érvényesítheti. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Románia és Ausztria teljes mértékben érvé­nyesíthetik ezen elvet a saját maguk előnyére, érvényesíthetik ezt egymással szemben, de főleg érvényesítheti ezt mindkét állam Magyarország­gal szemben. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha megnézzük és szemügyre veszszük ezen ke­reskedelmi szerződésből kifolyólag a három állam nemzetközi forgalmát és közgazdasági helyzetét, azt látjuk, hogy azon engedmények és előnyök, a melyeket Románia ezen vám- és kereskedelmi szerződésben nyújt, azon tapasztalati igazságnál fogva, mely szerint a nemzeti kereskedelem könnyítéséből azon államnak van nagyobb elő­nye és haszna, a mely fejlettebb iparral bir, Ausztria és Magyarország közül mindenesetre cstkis Ausztriáé lehetnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen tétel igazságát bizonyítják ezen vám­és kereskedelmi szerződésnek vámtételei is, a melyek sokkal kedvezőbb és mérsékeltebb el­bánást biztosítanak a fejlettebb osztrák ipar ter­mékeivel szemben, mint a fejletlenebb magyar ipar termékeivel szemben, mert mint a törvény­javaslat indokolása is mondja, mindinkább ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom