Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

338. országos ülés 1894. április 26-án, csütörtökön. 201 sen pedig a legszegényebb lakosság ebből egészen ki van zárva, mivel a potirok kezében lévén minden hatalom, ők e közvagyont a maguk hasznára, a maguk javára használják ki. Ezeket kívántain csak a t. miniszter úrnak becses figyelmébe ajánlani. Különben -— a mint mondottam — nagy köszönettel s örömmel vettem az ő felvilágosítását, a melyből látjuk, hogy a minisztérium e tekintetben iparkodik annyit tenni, a mennyi csak lehetséges. (Helyeslés.) Horváth Gyula: T. ház ! Úgy hiszem, nem csalódom abban, hogy némi részben múltkori felszólalásom volt az oka, — legalább én annak tulajdonítom, — hogy a miniszter úr ezen mindenesetre érdekes felvilágosításokat megadta. Azt tartom, hogy a napirend előtti vitában a kérdés érdemébe beleuenni nem lehet, és egyáltalán a kérdés tisztázását napirend előtti vitában eszközölni igen nehéz. (Halljuk!) És, t. képviselőház, Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy konstatáljam magam is, hogy a miniszter úrtól ez alkalommal talán először hallok azokra a vidékekre vonatkozó felvilágosításokat, a mely vidékeken, a mint tudva van, körülbelül 3—4 éve, hogy folytonosan és állandóan megvan az anyaga annak a szocziális mozgalomnak, a mely komoly aggodalmakra nemcsak ma okot adott, hanem az ország közvéleményét már két éve foglalkoz tatja. Ezzel a kérdéssel a törvényhozásnak még napirend előtti vitában sem volt alkalma foglalkozni. Én pedig azt hiszem, hogy a hol ilyen komolyabb jelenségek mutatkoznak, okvetlenül kívánatos és szükséges is, hogy a ház, a törvényhozás a kérdéssel foglalkozzék. Es ez alkalommal nem hagyhatom említés nélkül, hogy nem vonom ugyan kétségbe a miniszter úr jóakaratát, de ma is kétségbe vonom azt, hogy azok az eszközök, melyeket az állapotok szanálására ajánlott a miniszter úr, elégségesek volnának. (Zaj. Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Horváth Gyula: Nem elégségesek, mert egyfelől a kormány tagjai hangoztatják azt, hogy a mutatkozó, s akkora mérvben mutatkozó agrár mozgalom és agrár szocziálizmus levezetésére telepítések szükségesek, továbbá nyíltan és világosan megmondják, hogy a nemzetiségi vidékeken létező állapotoknak az egyensúlyba hozatalára is, a nemzetiségi kérdésnek bizonyos gyakorlati elintézése szempontjából a telepítés szükséges, és ugyanakkor ezen nagy czéloknak eléréséhez hárommillió forint preliminare mellett akarnak hozzáfogni. Ezzel elismerem, hogy csodálatraméltó eredményeket érhetnek el, de hogy ily körülmények között ezt komoly kérdésnek tekintse KÉPVH. NAPLÓ 1892-97. XVIII. KÖTET. bármely törvényhozás, kivéve a mienket, ezt már elhinni hajlandó nem vagyok. Nekem egy kérésem van a miniszter úrhoz. Hisz végr« is nem a miniszter úr s nem az egyes miniszterek egyoldalúlag viselik ezért a felelősséget; a törvényhozás minden tagjának megvan a maga része, nekem is megvan ezért az engem illető részem a felelősségből, mert ezen kérdésekkel, daczára annak, hogy köztudomásúak, itt, a törvényhozásban nem foglalkoztunk. Mikor ezen 3 millióról volt szó, akkor kivéve Ugron Grábor és Justh Gyula t. barátaimat, kik a bizottságban is rámutattak az eszközök elégtelenségére, de akkor elszigetelve állottak, a házban — úgy látszik — elégségesnek tekintetett ez az összeg, mert különben a miniszter úr javaslatát nem fogadtuk volna el. Mivel azonban most a bajok nagyobb mértékben mutatkoznak, azt hiszem, hogy a miniszter úr az ügy érdekében jár el, ha a beállott körülmények folytán a törvényhozást felhívja arra, hogy a kormánynak kellő eszközöket és ezzel módot nyújtson a bajok megszüntetésére. Mert méltóztassék megengedni, de ha a miniszter úr azt állítja, hogy 3 millió forint elégséges a telepítési kérdésnek Magyarországon megoldására, és ha az eddig elért eredményekre hivatkozva, ezekből azt a következtetést méltóztatik vonni, hogy a telepítési kérdés az ország komoly érdekének megfelelő arányban és mértékben fog megoldatni, akkor bocsánatot kérek, de kételkednem kell a miniszter úr intencziójának komolyságában. Elismerem, hogy a t. miniszter úr a jelenleg rendelkezésére álló eszközökkel a lehető legtöbbet igyekszik elérni, sőt megelégedéssel hivatkozhatik arra is, hogy ezekkel az eszközökkel többet ért el, mint a mennyinek elérését reméltd lehetett volna. És ha a t. miniszter úr hivatkozhatott arra, hogy egyik-másik oldalról kicsinylés történt, én, ha komoly tényekkel meggyőzetem arról, hogy e kicsinylésnek jogosultsága nincs, ezt mindig egész nyíltsággal beismerem. A t, miniszter úr felszólalásában felemlített két dolget, a melyek felfogásom szerint az ügynek kárára volnának, ha a miniszter úr az ő nézete mellett megmaradna. Azért ezeket megjegyzés nélkül nem hagyhatom. Az egyik, a mit a miniszter úr mondott és adatokkal is illusztrált, az, hogy mennyi munka van az Alföldön, és hogy miképen fizetik ott a napszámosokat. Felemlítette, hogy 1—2 forint, sőt fortélylyal 5—6 frt napszámot is kereshet a munkás, és hogy elég a földmunka, de a munkások nem vállalkoznak reá; felemlítette, hogy a bajok tulajdonképeni okát és kútforrását nem abban kell keresni, hogy a munkásoknak 26