Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-333
838. országos ülés 1894. részben ezen vármegyék is meg lettek keresve, hogy az állapotokról és különösen azon munkások számáról, kikre számítani lehet, tegyenek jelentést. Itt van Békésmegye főispánjának jelentése, a ki azt mondja, hogy legfeljebb 600 olyan munkásra lehet számítani, ki erre vállalkoznék. Tehát azon tömegnél, mely ott zavargott és munkahiányrŐl panaszkodott, egyáltalán nem ez ÍÍZ oka a zavargásnak. Ezen zavargás indoka egészen másra vezethető vissza, mint a tényleges munkahiányra. Arra nézve is történtek lépé sek, hogy azon vidékek, azon megyék földanvelési rendszerébe, különösen a kisbirtokosokra való tekintettel, egy új gazdasági iparág iktattassák be. És ez a kendertermelés. Épen az idén történt, hogy alapos tanulmány után jelentékeny, és már mondhatom, a kezdeményezés dimenzióin túlmenő akczió indult meg, a menynvihen a kenderáztató, kendertörő és feldőlgozó telepek létesítése folyamatban van. Ott van továbbá a telepítési kérdés, melyről bizonyos kicsinyléssel szoktak megemlékezni. Ezen kiesinylést én inkább egyéni tulajdonnak, egyéni modornak akarom nevezni, azért azzal nem foglalkozom. Utalok csak arra. hogy kivéve Oroszországot, mely egészen más eszközökkel, más anyagi és hatalmi eszközökkel rendelkezik, a telepítés terén Európában alig folyik valahol oly akczió, mint a minő jelenleg hazánkban megindult. Nem veszem ki még a német telepítési akeziót sem, mely, miként méltóztatnak tudni, 100 millió márkával rendelkezik, s ha összehasonlítjuk a letelepített népesség számát és a betelepített terület nagyságát ott és nálunk, mindenesetre kiálljuk vele a versenyt. T. ház! A kormányra nézve reklám-kötelezettség nem létezik, és azt hiszem, nem va gyök kötelezve arra, hogy oly dolgot, a mivel mindenesetre hireskedni lehetne, tisztán egyéni hajlamaim, vagy dícsvágyam kielégítésére kürtölgessek. Azonban vau egy fontos ok is, a mi ettől visszatart, és vissza fog tartani ezentúl is; mert, t. ház, méltóztassék meggondolni, hogy igen nagy a föld árának emelkedése, a mi beáll akkor, ha az illetők tudják, hogy a kormány e g'y? Víl gy m ^ a vidéken nagyobbmérvű területeket szándékozik megvásárolni, s akkor, a midőn az állam csak közvetíti a föld árát, ezzel épen maguknak a telepítőknek drágítaná meg a földet. De van egy más ok is, és ez az, hogy oly vidékeken, a hol nagy a települési hajlam, már is nagy mérveket öltött a települési ágenczia. Egyesek kisebb nagyobb összegeket fizettetnek maguknak azért, hogy ily települési csoportokat összeállítsanak, és a települést — sze- | iprilis 26-án, csütörtökön. 4 f)t) rintiik — közvtítsék, a mi pedig teljesen fölösleges. Rámutatok egyes ily esetekre. Sajnos, törvényeink nem engedik meg, hogy az illetők az ily üzelmek miatt megbüntettessenek; nincs tehát más mód, mint lehetőleg visszaszorítani ezen mozgalmat arra a mértékre, a mennyire az állam a telepítési ukázt terjesztheti. Mert, t. ház, itt van egy kimutatás, melyben lélekszám szerint már a 70 000-et meghaladó lakosság kéri a telepítést. Ezek között sok igeit jó anyag van, és főkép az ország egy részében, Csongrád-, Csanád- és Békés-megyében levő, expanzív erejű szorgalmas lakosságot vélném erre legalkalmasabbnak, hogy bizonyos vidékekre telepíttessék. Azonban kimondhatom azt is, hogy azokat, a kik ezen zavargások által veszedelmes hajlamokról adtak tanúságot, egyelőre ki kell zárnom ezen telepítésből. Ezt egyénileg viszem keresztül, s a telepítési akczió, melyről azt hiszem, rövid idő alatt lesz alkalmam n t, háznak jelentésemben tüzetes képet adni, meg fogja győzni az országot arról, hogy a munka becsületesen és takarékosan vitetik keresztül, és ha majd itt példákra mutathatok rá. akkor jön el az ideje annak, hogy ezt a magánvállalkozás keretébe lehet utalni, bankokat lehet alapítani, melyeknél aztán az akczió mértékét meg fogja adni az állami telepítés, s a melyek ottan állami ellenőrzés mellett hasznos munkát végezhetnek. Evek óta utalok arra, s utalt a tegnapelőtti napon a miniszterelnök úr is, hogy a legliáládatosabb és legalkalmasabb terét képeznék a telepítéseknek az Alföldön a, nagyközségek által bírt latifundiumok, melyekről legközelebb lesz szerencsém a t. háznak egy részletes statisztikai munkát bemutatni, és melyekre nézve azt mondhatom, hogy ezen terűletek mezőgazdasági kezelése nemcsak sok kívánni valót hagy hátra, hanem egyes esetekben minden kritikán alul áll. (Igaz! Igaz!) És itt, t. ház, az orvoslás egyik főmódja az lenne, úgy ezen területek értékének emelése, mint a letelepedésre váró népesség elhelyezése tekintetében, hogy azon községek rajokat bocsátván ki magok közül, ezeket önállósítsák, és a telepítési törvénynek megfelelően részletfizetésre juttassák ezen terűleteket a földszomjas lakosok tulajdonába,. Ez olyan akczió, a mely ellen egyes községekben talán érdekelt részről bizonyos averzió mutatkozik, de a melynek érdekében, hogy az kezdetét vegye, magasabb állami szempontból, azt hiszem, mindent el kell követnünk. (Helyeslés.) T. ház! A mivel szintén nem tartottam szükségesnek nagyobb port felverni, a gazdasági szakértelem fejlesztésére ezen a vidéken
