Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

194 382. országos ülés 1894. április 25-én, szerdán. állítólag a míigyar gazdának érdekeit feláldozza, legyen szabad nekem, mint a gazdasági érdekek ez idő szerinti hívatott képviselőjének, röviden egy pár felvilágosítással szolgál som. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Midőn Románia a különböző államokkal vám szerződésre lépett, beállott szüksége annak, hogy Ausztria és Magyarország is rendezze vám viszony át Romániával szemben. A hírlapirodalom és a szakkörök régóta foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Alkalmat szolgáltattak erre a vámháború alatt szenvedett veszteségek és gazdasági fejlődésünk állandó érdekei. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ezen kérdés előkészületlenül és kellő anyag hiányában lett volna megoldviä. Három különböző megoldási mód között kellett választanunk. Az egyik a vámháború, a másik egy tarifa-szerzíklésnek megkötése, és a harmadik egy módus vivenűinek létesítése, kölcsönösen a legtöbb kedvezmények alapján. Bátor leszek ezen három megoldási lehetőséget és módot, melyek közül okvetlenül választanunk kellett, jellemezni. A vámháborúra vonatkozólag, ámbár annak hatását Magyarországra több oldalról kicsinyelték, az a megjegyzésem, — 8 itt bocsásson meg az előttem szóló és Hoitsy t. képviselőtársam, én közeliő! láttam a hatást, — hogy tapasztaltam, egy virágzó ipar hogyan ment tönkre, hogyan gyakorolt ezen tönkremenetel visszahatást a mezőgazdaságra; láttam azt, hogy a román állatoknak és gabonának kizárása nem volt elegendő arra, hogy a mezőgazdasági termények árát nálunk fokozza és állandósítsa. Láthatták a románok is a vámháború hatását, mely tönkretette állattenyésztésüket, és megbénította gazdasági fejlődésüket. Ok igyekeztek az ipart meghonosítani, és ez részben sikerűit is nekik, a mennyiben — mint az itt fel lett említve — hazánkból az iparosoknak egész raja vándorolt ki, ottan létesített egy pár iparágat, szerintem üvegházi, de mégis létező plántát, melyet a román nemzeti sovinizmus minden áron védeni akar. Remete Géza: És véd is! Gr. Bethlen András földmivelésügyi miniszter: Most, midőn tapasztaltuk, mennyire elfoglalták Németország, Anglia és Belgium a piaczot, melyről mi visszavonultunk: a vámháború oly megoldás volna, melyet ajánlani egyáltalán nem bátorságos. Más módról kellett tehát gondoskodni. Egy tarifa-szerződés létesítése, különösen oly módon, mint az hangoztatva lett, a fehér lap alapján, vagyis úgy, hogy Románia egyezzék bele mindazon konczessziókba, melyek érdekeinknek megfelelnek: mindenesetre a legszerencsésebb megoldás lett volna. Ámde, tisztelt h fehér lapok ideje lejárt. Itt méltányos, kölcsönös szerződésről van szó, és erre a román hangúlat ma kevésbbé alkalmas, mint máskor. Románia ragaszkodik improvizált iparának védelméhez, ... Horánszky Mndor: Okosan teszi! Gr. Bethlen András földmívelésügji miniszter: . . . Románia azt kívánta, hogy állategészségügyi konvencziót kössünk vele, s ez által a magyar gazda fizesse meg azt az előnyt, melyet az ipar, és pedig nem is a magyar ipar élvez. Itt, t. ház, hivatkozhatom arra, hogy a magyar mezőgazdaságra nézve a veszély ezúttal eíiminálva van. Azon kompenzácziókról, melyéét Románia a magyar mezőgazdaságnak adhat, — csak a faváoaok leszállítására utalok, mely kiadó éá jelentőségteljes kompenzáczió volna, — Románia hallani nem akart. Horánszky Nándor: Okosan tette. Gr. Bethlen András földmivelésügyi miniszter: Azt hiszem, hogy midőn minden oldalon a gazdasági érdekek feláldozásáról van szó, egész önérzettel utalhatok arra, hogy úgy ezen, mint például az orosz szerződés tárgyalása alkalmával is igen messzemenő követelésekkel állottunk szemben a magyar mezőgazdák rovására. És ezekkel szemben sikerült megállnánk, és érdekeinket megvédenünk. Midőn azt látjuk, hogy a tarifaszerződés, mely a mi viszonyainknak megfelelne, a másik fél követelései folyíán nem lehetséges, akkor nem volt más mód, mind egy modus vivendit keresni, mely mindkét fél érdekeinek megfelel, és melyre nézve mondhatom, hogy a kölcsönös, legtöbb kedvezményes szerződési alap ilyennek tekinthető. Mi történnék akkor, ha a román piaczokon a külföld államai előnyben volnának felettünk, és kivitelünk még inkább megcsappanna? Románia kiviteli czikkeinek megtalálhatja a szabad utat a tengeren és a szabad Dunán, mi Romániát elzárni képesek nem vagyunk. Nekünk arra kell törekednünk, hogy Románia nyersterményeit feldolgozzuk, s azokat értékesebb alakban legyünk képesek a nyugati piaczokra juttatni. Gulner Gyula: Hát a magunkéval mit csinálunk ? Gr. Bethlen András földmivelésügyi miniszter: Bátor leszek arra statisztikai adatokkal szolgálni. Két dolog hozatott fel, mint aggasztó és sérelmes. Az egyik a malmok általi ingyen behozatal, a másik a sertésvám leszállítása. A mi a vámmentes gabonabehozatalt illeti, előttem szóló gr. Zselénsky Róbert t. barátom is elég méltányos volt felemlíteni azt.