Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-332
832. országos ülés 1894, : . április Ső-éa, szerdán. 195 hogy az ezen szerződéssel nem függ össze; az egészen különálló, de oly fontos kérdés, melyet nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság szempontjából is kötelességemnek tartottam tanulmányozni, és ezen tanulmányok alapján vagyok bátor a következőket a t, ház figyelmébe ajánlani: (Halljuk! Halljuk!) a malmok őrlési képessége — és itt a budapesti malmok nagy túlsúlyban vannak — mintegy 8 — 9 millió métermázsára tehető, 1893-ban már 9 milliót felülhalad; tehát a tényleg megőrölt menynyiség szintén már 7 milliói a emelkedett. A vidéki malmoké is 2 és x / 2 millió, utóbbi időben 2,900.000-re emelkedett. Ezen mennyiségnek a Románia által ingyenesen behozott mennyiség, illetőleg az összes ingyenes behozatal aránylag csekély quotáját képezi, t. i. 1891-ben 7°/o-át, 1892-ben 13°/o-át, 1893-ban 16°/o-át. (Egy hang a szélső baloldalon: Majd lesz 26 és 46°/ 0 is.) Ha azt veszszük, t. ház, a mit tagadni méltóztattak, hogy a magyar liszt jóságát, kivitelés versenyképességét a román búzának beleőrlése nem vieziálja, sőt ellenkezőleg, a mint ezt szakértők állapították meg, akkor mindenesetre nem szabad ezen mennyiséget mint olyant tekinteni, mely abszolút konkurrencziát okoz. De ha azt veszszük, hogy ez 3°/o-át teszi a búzatermelésnek, és e szerint 15—16% át a megőrölt összes mennyiségnek, akkor semmiesetre sem mondhatjuk, hogy ez ma már oly konkurrencziát képez, mely a belföldi gabonaárak leszorítására vezet. Más szempontból is vizsgáltam ezen kérdést. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Itt a hiba!) Összeállítottam az adatokat arra nézve, hogy vájjon ezen évi behozatal nem tömegesen és nem oly módon történik-e, hogy ez által a spekulácziónak szolgálván alapúi, árainkat aláoyomja? Azt tapasztaltam, hogy a behozatal tényleg egyenletes volt. (Felkiáltás a szélső baloldalon: Mindig emelkedett!) De az éven belől! És így arra, hogy spekuláczió folytán nagy tömegeknek egyszerre való behozatala által a belföldi árak lenyomatnának, alapot nem találtam. Ezért meg kell mondanom, hogy ma még ezen behozatal nem olyan, hogy a belföldi ár alakulására befolyna. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Daczára ennek, kötelességemnek tartom és azt hiszem, hogy a magyar mezőgazdaság szempontjából szükséges ezt a kérdést állandóan figyelemmel kisérni, még pedig, hogy mekkorára emelkedik az a mennyiség, és hogy mily arányban és tömegekben jön be az országba, és hogy van-e visszahatással az árakra, vagy nem. De csak akkor, ha bizton lehet konstatálni azt, hogy tényleg így van, és visszahat az árakra, akkor van ideje annak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, és hogy a malmoknak esetleges korlátozásával is megvédjük mezőgazdaságunkat. De tagadom azt, hogy ez az időpont ma már beállott volna. A másik ellenvetés arra vonatkozik, hogy a sertésvámoknak leszállítása, jobban mondva a szerb vámoknak a román sertésekre való alkalmazása sertésprodukcziónk szempontjából veszélyes. Bocsánat, ez jelentékeny túlzás. Miről van szó? Arról, hogy 3 írtról 1 frt 50 krra szállíttassák le egy darab sertésnek a vámja, vagyis hogy kilónkint egy krajczárral olcsóbbá tétessék a behozott román sertés. Ezzel szemben áll az, hogy ez a román sertés hazánkból külföldre nem vihető ki a német állategészségügyi konvenczió értelmében, és áll továbbá az, hogy annak Kőbányán 8 napig kell vesztegelnie, ez pénzben is messze túlprotekcziót képez annak az 1 írt 50 krnyi, illetőleg egy krajczárnyi kedvezménynek ellenében. Nézzük azonban, hogy tulajdonképen minő mennyiségről van itt szó? Itt az a mennyiség, mely Romániából a 3 frtos vám mellett tényleg ma is bejöhet, valóban nem n;gy; meri, midőn az még a vámháborá idejében nem érte el a kétezret, ma csak 15.000 re emelkedett, akkor, midőn Szerbiából ma már 203.000 sertés hozatik be. Midőn látjuk, hogy a szerb sertés sokkal jobb anyag, mint a román sertés, midőn látjuk, hogy a Szerbiából való behozatal 1S90. óta 136.000-ről 200.000-re szaporodott, sőt még 1892-ben 140.000 darabot tett ki, és hogy a magyar sertés ára ennek daczára fokozatosan 'emelkedik és jelenben is igen jó : akkor azt lehet mondani, hogy ez az import sertésállományunkat, sertéskivitelünket veszélyeztet 1 . Mert eltekintve attól, hogy külföldön neki konkurrencziát nem is csinálhat, belföldön sincsen befolyással az árakra. Mert ha itt azt látjuk, hogy Szerbiából egy év alatt 50 ezer darabbal több hozatott be, és étinek daczára az ár itt emelkedett, és ha látjuk azt a tempót, a melylyel e román behozatal emelkedik, midőn — mondjuk — az 1892. és 1893. közti emelkedés csak 10,000 darabot tesz, akkor azt mondhatjuk, hogy attól egyáltalában nincsen okunk félni, különösen akkor, midőn azt tudjuk, hogy a román sertésállomány úgy minőségileg, mint mennyiségileg nagyon visszamaradt, a magyar sertéskereskedés pedig igen szép fejlődésnek örvend, Németországba a kivitel igen szép arányokat vesz. Ha minőség tekintetében megálljuk a helyet, sőt a mire kilátás is van, még javulni is fog, akkor megtarthatjuk a piaczot, sőt fejleszthetjük, mert azt látjuk, hogy a német, módosabb közönség most már az amerikai zsír helyett inkább magyar szalonnából olvasztott zsírt használ. De, t. ház, midőn általában az okoskodások alapjául mező«5«
