Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

192 ;íS2. országos ülés 1S94. április 25-én, szerdán. kössön Ausztriával, azt mondotta: kötök veled kereskedelmi szerződést, de ereszd be boraimat. Ha arról lett volna szó, hogy Ausztria oly tárgyat ereszszen be az országba, a mely Ausztriában nagy mértékben termeltetik, a dolog nehezebben ment volna, de a bor megint csak a magyar gazda által produkáltatik, s így épen akkor, mikor Magyarországnak leginkább lett volna szüksége arra, hogy bortermelésünk védelmére az addigi magasabb borvámok fentartassanak, azon ürügy alatt, hogy az olasz bor ágy sem jó s úgy sem iszsza senki, azt kívánták tőlünk, hogy ereszszük be az olasz bort 3 frt 20 kr. vám mellett az eddigi 20 frt vám helyett. így tehát megint csak a magyar mezőgazda fizette meg az olasz szerződés árát. (Igaz! Ügy van! a haloldalon.) Hogy ily előzmények után a magyar gazdának ne legyen oka panaszkodni, azt én fel nem tudom fogni, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) s ha a t. előadó úr, a ki szintén gazda, bár inkább erdészetet ííz, egy kicsit komolyabban foglalkozott volna az ügygyei, nem mondotta volna azokat, a miket mondott. (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő szerződés azonban nemcsak mezőgazdasági érdekeinket nem veszi tekintetbe, hanem mint Hoitsy Pál t. képviselőtársunk kimutatta, az még specziális magyar ipari érdekeinket sem méltányolja kellőleg. Igaz, hogy a miniszter úr kimutatta, hogy vannak czikkek, mint pl. mezőgazdasági gépek, melyekuek gyártása szép iparrá fejlődött Magyarországon, a melyek vámmentesen eresztetnek be Eomániába, s hogy a dongáknak vámja szintén leszállíttatott. Lukács Béla kereskedelemügyi mi niSZter: Van még több is! Gr. Zselénsky Róbert: Ezt elismerem. Csakhogy oly szerzi dést kötni, a mely minden tekintetben rossz legyen, bajos is lett volna. (Derültség bal felöl.) De hogy az erdélyi kisipar, a melynek czégére alatt korteskedtek, egy ideig e szerződés mellett kevés hasznot fog húzni e szerződésbői, azt már többen említették, a kik azt mondták, hogy az erdélyi kisipart Románia már átplántálta a vámháború alatt Oláhországba. Hoitsy Pál t. képviselőtársam pedig kimutatta, hogy a ezukor, a mely szépen lendíílő magyar ipar, a bőr, agyagárú, fabútorok, öntött vasárúk, vasúti sínek, kocsik, mezőgazdasági gépek ugyanazt a vámot fogják fizetni, a melyet eddig fizettek, s a durvább gyapjúczikkek, papir, épület és műfa, kádárai úk s durvább üvegáník magasabb vám alá fognak ezentúl esni. (Halljuk ! Halljuk !) Minthogy azonban nekem főkép a gazdasági érdekek fölkarolása volt czélom, én azt csak mint visszhang mondom, hogy még a magyar ipari érdekek sincsenek a szerződés által kellőleg megvédve. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De most (Halljuk! Halljuk!) áttérek egy oly tárgyra, a mely e szerződéssel nincsen ugyan kapcsolatban, de a melyet én ezzel összefüggésben lévőnek tekintek, s ez az őrlési engedély. Igaza van a előadó úrnak abban, hogyha nem volna malomiparunk, azt meg kellene teremtenünk. Nem a malomipar elleni viszketeg vagy irigység visz engem arra, a mit mondani fogok; ellenkezőleg a magyar malomipar iránt érzett legmelegebb érdeklődés. (Halljuk! Halljuk!) Ez előtt 20—25 évvel, a ki külföldön járt, látta, hogy minden nevezetesebb városban voltak felíratok, hol az állott, hogy: *»magyar liszt kapható«. Minden előkelőbb czég, Parisban, Hamburgban, Berlinben vagy Londonban, felírta, hogy magyar lisztből csinálja a kenyeret s minden ezukrász magyar lisztet használt. Akkor kezdett megjelenni a román búza a mi piaezunkon, a mely rosszabb, de olcsóbb volt a miénknél, és a malmok azt mondták, hogy l°/o román búzát belekeverni a magyar lisztbe, az őrlést elősegíti s jobb produktumot tudnak előterem teni, mert nagyon sok a siker a magyar búzában s nem elég a víztartalom. Ekeverés folyt addig, míg ma már 30°/o-ot is kevernek a magyar búzába. (Zaj. Ellenmondások jobb felöl.) Gulner Gyula: Ötven százalékot is belekevernek ! Gr. Zselénsky Róbert: A százalékot nem tudom pontosan, de az bizonyos, hogy mindig többet kevernek bele. A ki finyás és a kinek emlékező tehetsége is van, az emlékezni fog arra, hogy 20 évvel, de még ez előtt 4—6 évvel is, milyen jó volt. a mi kenyerünk, tudja, hogy a vidéki városokban, a hol oláh búzát nem kevertek a malmokban, a kenyér jobb, sokkal könnyebb, s ízletesebb volt mint Budapesten. A milye a mértékben keverték a román búzát a magyarba, azon mértékben lett rosszabb a magyar liszt és azon mértékben vesztették el a malmok hitelüket a luxus piaezon, a melyet Európa legnagyobb városaiban birtak. Ma legtöbbnyire nem az a panasz, hogy a durva lisztet el nem tudják a malmok adni, de az, hogy a finom lisztet nem bírják eladni. Miért? Azért, mert a finom liszt nem képes konkurrálni; mert az oly rossz, hogy a svájezi, a franczia vagy akár milyen más külföldi liszt is megfelel annak. Én épen a malmoknak jól felfogott érdekében mondom, szün tessük meg a román búza őrlési engedélyét, mert akkor rá fogjuk kényszeríteni, hogy magyar lisztet őröljenek és így vissza fogják hó-